Szirmai Fóris Mária: Fonás-szövés

Előszó

Kicsit bátortalanul, de mégis reménykedve indítom útjára ezt a kis könyvet, annak az embernek konok hitével, aki egy fél életet beszélt süket füleknek, szinte hiába, a gazdag béke gondtalan éveiben, ezért az ügyért. Fájdalmas örömmel látom, hogy ebben is, mint sok másban, a nyomorúságunk vezet a jó útra bennünket. Lányok, asszonyok, falun, városon, most a nagy nincstelenségben kezdenek ráeszmélni arra, hogy mit jelent egy családban a fonáshoz, szövéshez szokott női kéz. Mit jelent ebben a pénztelen világban, ha a kertben termelt kenderből, vagy a házi hulladékon felnevelt birka gyapjából pénz nélkül ruhát lehet készíteni. Vissza

Fülszöveg

Részlet a kötetből:

Kendertermelés, fonás, szövés, fehérítés

Ha a kendertermelésről beszélünk, tudnunk kell azt, hogy nagyanyáink ruhásládái, almáriomjai háziszőttes kender- és lenvásznakkal, szőttesekkel voltak tele. Ezeket a vásznakat az anyag termelésétől egészen a fehérítésig maguk készítették a legszebb udvarházakban és a legszegényebb jobbágyházakban is. ezekből a magafonta, szőtte vászonból került ki a testi fehérnemű, melynek viselete kellemes és hűvös volt, amellett tartóssága felülmúlt minden más anyagot. Ebből készültek törlők, törülközők, kosár- és konyharuhák, abroszok, lepedők, függönyök, díszterítők, ugyanakkor felső ruhaanyag, zsák és ponyva, mind a maguk fonása, szövéséből került ki. A legszegényebb háznál is mindenre felhasználták a kender- és lentermékeket, évente több szár rőföt is szőttek, különfajta minőségű vásznak és pokrócokból.
Mivel a munkát a háznak az asszony- és leánytagjai végezték a hosszú téli estéken és kora tavasszal, az így készült vászon szinte semmibe sem került, az időt munkával, tehát hasznosan töltötték, nem ültek ölbe tett kézzel az asszonyok és leányok, gondolataikat a szép és nemes munka foglalta el, amikor kézi vagy kerekesrokkán fontak egész tavaszig. Tavasszal pedig kifehérítették, illetve megszapulták a fonalat, felgombolyították és felvetették a szövéshez. Nagyon sok vidéken, hogy az asszonyok ne csak a családban fonogassanak, fonóházakat neveztek ki és így gyűlt össze a falu asszonya, leánya és fontak sokszor éjfélekig, ahol az orsópörgetés közben ment a mesemondás, nóta és az ügyes-bajos dolgoknak megbeszélése. Vissza