Tringer László/Mórotz Kenéz: Klinikai viselkedésterápiák

Előszó

Részlet a kötetből: A viselkedésterápiák fogalmi körülhatárolása A viselkedés az emberi idegrendszer legmagasabb szintű tevékenységének eredménye, amelyben a személyiség egyedi volta konkrétan megnyilvánul. Azt mondhatjuk tehát, hogy a személyiséget a viselkedésen keresztül ismerjük meg. A viselkedés általánosságban a szociális környezettel való dinamikus kapcsolat szolgálatában áll. Mai szemléletünkben a fogalom kitágul, magába foglalja azokat a belső folyamatokat is, amelyek az emberi idegrendszer különleges képessége folytán a beszéd segitségével válnak hozzáférhetővé. Ide tartozik a gondolkodás, a képzelet, a vágyak, késztetések. A belső viselkedés fogalmi körébe tartozik az információ feldolgozása is, akár a külvilágból, akár a szervezetünkből vagy elraktározott emlékeink tárházából származzanak is azok. Ezen információnak a feldolgozás során az egyéni beállítódásoknak megfelelően olyan jelentést tulajdonítunk, amely konkrét tartalmukon tulmutat. Pl. ha reggel a kollégánk arcát morcosnak találjuk, arra gondolhatunk, hogy valamiért haragszik ránk (jóllehet esetleg összeveszett a feleségével). Ezek a tulajdonitások, attribuciók igen nagymértékben meghatározzák a környezettel való kapcsolatunkat és belső közérzetünket. A viselkedés fogalmi körébe tartoznak azok a vegetativ reakciók is, amelyek az érzelmi állapotok velejárói. Összefoglalóan tehát viselkedésnek nevezzük azokat az idegrendszer által szervezett reakciókat, amelyek a külső vagy belső környezetből származó ingerfelvételek hatására alakulnak ki. Ezeket az ingerfelvételeket jelzéseknek, vagy információknak is felfoghatjuk. A viselkedés aktivan visszahat a környezetre, megváltoztatja az ingerfelvételeket, s uj dinamikus kapcsolat alakul ki az egyéb és a külső környezete vagy belső világa között. Vissza