Pléh Csaba: Kognitív tudomány

Előszó

Részlet a kötetből: Pléh Csaba: A modern kognitivizmus mozgalma és változásai A modern kognitivizmus keletkezése: Forradalma(cská)k vagy divatok Egy sokértelmű jelző A kognitív változatos szemantikájú jelző. Néhány jellegzetes oppozíciója mutatja, hogy milyen állásfoglalásokat involválhat attól függően, hogy az intellektuális, a belső vagy az absztrakt oldalát hangsúlyozzuk vele modellalkotó tevékenységünknek. A kognitív-emotív szembeállításban racionalizmust jelent (ahogy már a klasszikus stilisztikában is), a kognitív-viselkedéses ellentétben viszont mentalizmust, míg a kognitív-perceptív szembeállításban az elvont tudás központi szerepét. Ez a jelző persze már régóta velünk van. Legalább Kant óta, aki a lelki élet felépítésébe bevezette a megismerés-érzés-akarás, a cognitio-affectio-conatio hármasságát. De századunk egészében - különösen a humaniórákban - velünk él az élet legkülönbözőbb területein mint a kognitív és affektív szembeállításának, ennek a mindig meghaladott, de mindig megújuló kartéziánus gondolatnak az egyik pólusa. Gondoljunk csak a nyelv leíró, intellektuális (pl. ma azt mondanók, reprezentációs) és érzelmi funkcióinak szembeállítására a stilisztikában (pl. Paulhannál), s arra, hogy milyen nagy szerepet játszik a kognitív meghaladása, kiegészítése a nyelvi funkciók elméletében pl. Fónagy Iván munkásságában. Ezekben a törekvésekben a felhang mindig az, hogy hogyan kell kiegészítse valami egyéb a kognitív egyoldalúságát, hogyan leplezi le az érzés betolakodása a megismerés mindenhatóságát. A hatvanas évektől kibontakozó kognitív mozgalomban azonban nem erről van szó. Itt a "kognitív" nem valami legyőzött vagy legyőzendő s védekezésre szoruló dolog, mely az avítt uralkodó szemléletét képviseli, hanem egy diadalmas új irányzat képében jelenik meg. Vissza