Morpurgo, Michael: Hadak útján

Előszó

A szerző jegyzete A RÉGI ISKOLAÉPÜLETBEN, MELYET MA KÖZSÉG-háznak használnak, a mindig tíz óra egy percet mutató óra alatt egy lovat ábrázoló, kisméretű, erősen porosodó festmény látható. A pompás vérderes homlokán pontos rajzolatú fehér kereszt, a lábán négy tökéletesen egymáshoz illő fehér zokni. A ló sóvárogva tekint ki a képből, fülét előrefeszíti, a fejét úgy kapja fel, mintha épp észrevette volna, hogy valaki nézi. Aki csak véletlenül a képre tekint - és ez gyakran megesik, hiszen a községháza ad otthont a gyülekezetnek, az aratás utáni lakomáknak és a falugyűléseknek is -, csupán egy ismeretlen lovat ábrázoló, megfakult olajfestményt lát, egy tehetséges, ám névtelen művész alkotását. Számára a kép már olyan ismerős, fel sem figyel rá. Aki azonban közelebbről is szemügyre veszi a képet, megpillantja a réztáblán az elhalványult fekete betűket: Joey Lefestette James Nicholls kapitány, 1914 őszén A faluból néhányan, évről évre egyre kevesebben, még emlékeznek Joeyra. A történetét azért őrzik mostantól a betűk, hogy sem őt, sem azokat, akik ismerték, sem a háborút, amelyben éltek és haltak, nem borítsa feledés. Vissza

Fülszöveg

Joeyt csikó kora óta nagy szeretettel neveli gazdájának fia, Albert. Ám nehéz idők jönnek: kitör a háború, és a gazda pénzszűke miatt kénytelen eladni a lovat a hadseregnek. Albert képtelen belenyugodni barátja elvesztésébe, és megfogadja, mindent megtesz azért, hogy egy nap újra együtt lehessenek.
A deres belecsöppen az első világháború gyilkos kavalkádjába. Ahogy fordul a hadiszerencse, hol az angolokat, hol a németeket szolgálja, végül egy öldöklő csata után a földjéről ismét az angolok közé téved. Csakhogy megpróbáltatásai ezzel még korántsem értek véget. Jó és rossz oldaláról egyaránt megismerte már az embert: megtapasztalta a béke szépségét, a barátság erejét, majd a háború rútságát.
De vajon találkozik-e még valaha igaz barátjával, Alberttel? Vissza