Kristó Gyula/Makk Ferenc: A kilencedik és a tizedik század története

Fülszöveg

Elődeink a kilencedik század végéig a délorosz steppén, Levediában és Etelközben éltek, ez utóbbi helyen jött létre a kazároktól függetlenedett Magyar Fejedelemség, amely a kilencedik század vége felé és a tizedik század első évtizedeiben érte el hatalma csúcspontját. E két század felezőpontján lezajlott honfoglalás a magyarságot végleges hazájába, a Kárpát-medencébe juttatta A kilencedik században kezdődött kalandozó portyák (rabló hadjáratok) a tizedik század jelentős részében fő élettevékenységgé váltak. A nomádállamok sorsának megfelelően a Magyar Fejedelemség a tizedik század közepe táján hanyatlani kezdett, félelmetes ereje megfogyatkozott, a magyarságot teljesen átfogó fejedelemség helyére kis egységek, törzsi keretekben megszülető államocskák léptek. A zsákmányok elapadásával, a mindinkább szaporodó katonai vereségekkel felszínre kerültek a belső gondok, a korábban lappangó társadalmi ellentétek. Eljött a nyitás ideje. A társadalmi kérdésekre adott felelet mar a tizedik század vége felé megszületett: változtatni kell. Ám ennek módja, mélysége tekintetében a magyarság még csak az útkeresésig jutott el, sok kérdés nyitott maradt. A végleges, a magyar nép sorsát hosszú távra meghatározó, illetve a keresztény monarchia, a Magyar Királyság megszületését eredményező válaszokra egészen a tizedik század végéig, illetve a tizenegyedik század elejéig várni kellett. A kötet két évszázad történetét mutatja be a kútfők, döntően írott források tükrében, felvázolva azt az utat, amelyet a magyarság Délkelet-Európából Közép-Európába, a nomadizmustol a letelepült életmódig, a pogányságtól a kereszténységig megtett. Vissza