Borsodi László: Őszi napsütésben
Képek, alakok a magyar vadászéletből
Szerző
Borsodi László
Franklin-Társulat
(Budapest)
Kiadói egészvászon kötés
, 185 oldal
Sorozatcím: |
|
Kötetszám: |
|
Nyelv: |
Magyar
|
Méret: |
19 cm x 13 cm
|
ISBN: |
|
Aukció vége: |
2024-07-21 20:00
|
Aukciós tétel adatai
Budapest, [1929], Franklin-Társulat (Franklin-Társulat Nyomdája), 185 p. + [2] p.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Őszi napsütésben. Képek, alakok a magyar vadászéletből. Írta: Borsodi László.
Részletes tartalomjegyzékkel közzé tett vadászkönyv. Nyomatta a Franklin-Társulat Nyomdája Budapesten.
Kiadói egészvászon kötésben lévő példány, két színnel feliratozott címfedéllel és könyvgerinccel, egy hiányos lappal (a lap széle hiányos, a szöveget nem érinti), feliratozatlan hátlappal.
A vadászíró-szerző jelen kötetében mozgalmas képeket, különös alakokat, vidám történéseket vonultat fel a magyar vadászéletből, így a tarnaszentmiklósi szikeseken tartott nagy vadászatot és egyéb olyan vadászeseményt idéz meg, ami nem múlik el nyomtalanul a vadászatot kedvelők emlékezetében.
A következőket írta a szerzőről Dr. Faragó István: "1860-ban született Szilvásváradon, Borsod vármegyében. Az elemit Sajóvárkonyban, a gimnáziumot Egerben, a cisztercitáknál végezte. A középiskola elvégzése után egy Sajóvárkonyhoz közeli községben Disznósdon, mint jegyző és segéd tanító működött, s közben magán úton tanítói oklevelet szerzett. Tarnaleleszen, Felnémeten, Kisfüzesen, Ivádon és Egerben eltöltött 43 évi szolgálat után 1920-ban nyugdíjazták. Ezt követően Gyöngyösre költözött és élete hátralévő részében ott élt." - (Vadászlap, 1996. február 6./5. évfolyam/2. szám).
Előszó
Részlet a könyvből:
AZ INASIDŐKBŐL
Ötven év ködén át száll a lelkem Borsod megye egyik barkó-palóc falujába. Pirostetős sugártornyú temploma, három hosszú utcája, nyugati szélén a Sajó felé...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
AZ INASIDŐKBŐL
Ötven év ködén át száll a lelkem Borsod megye egyik barkó-palóc falujába. Pirostetős sugártornyú temploma, három hosszú utcája, nyugati szélén a Sajó felé szaladó kis Hangony-patak, a Csontalma, Hétes, Szenna és Kajla erdőségek, meg nyugatról a falura néző szőlőhegy ma is ugy élnek emlékezetemben, mintha egy tegnap látott kép gyönyörűségén méláznék.
Sajóvárkony lakossága (valamikor az egri káptalan jobbágyai) arról volt híres, hogy földjét, lábasjószágát egy vidék népe sem szerette nálánál jobban. A tisztabúzába vétkellett kaszát vinni, mindig sarlóval aratta. Hanem raktak is belőle olyan kereszteket, hogy egyből-egyből öt véka szem került ki. A legénynek meg csak úgy ropogott a dereka, mikor hordáskor a kévéket a ponyvával bélelt nyári szekerekre villázta. Akkoriban a «fertályos» gazda 2-3 lovon szántogatott, a «félhelyes» meg négyen. És ünnepnapon még fuvarba se fogta be jószágát egy sem. Ilyenkor Istennek szolgáltak. Nyári estefeléken pedig, «létányia» után, egy-egy cserepes ház ablakalján gyülekeztek beszélgetésre a békés szomszédok.
Vissza
Tartalom
Az inasidőkből | 3 |
Első magányos disznólesem | 25 |
A kétágú szomorúnyírfa | 34 |
Az én álmaim körül | 39 |
Beniczki szarvast fogott | 44 |
Mikor az embernek nincs szerencséje | 51 |
Füzesi emlékek | 59 |
Kisbáró meg Farkas | 76 |
Boldizsár Palkó | 90 |
Sunyi | 94 |
Az angol por | 114 |
A duruca | 119 |
Őzlesen | 138 |
A mi gyászos tavaszunk | 141 |
A Baghy Pista bundája | 146 |
Mikor a közigazgatás remekelt | 153 |
A Rick | 159 |
Vadásztréfák | 164 |
"De szép vagy, de szép vagy, édes Hortobágyom!" | 171 |
Kikelet | 178 |
Vissza