Gábor Andor: Untauglih úr (dedikált példány) (Mühlbeck Károly rajzaival)
Regény az itthonmaradtakról
Szerző
Gábor Andor
Dick Manó Kiadása
(Budapest)
Könyvkötői félvászon kötés
, 190 oldal
Sorozatcím: |
|
Kötetszám: |
|
Nyelv: |
Magyar
|
Méret: |
20 cm x 14 cm
|
ISBN: |
|
Aukció vége: |
2024-07-21 20:00
|
Aukciós tétel adatai
Budapest, [1915], Dick Manó (Budapesti Hírlap Nyomdája), 190 p. + [2] p., ill.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Szerző által dedikált példány. Első kiadás. Untauglih úr. Regény az itthonmaradtakról. Írta: Gábor Andor.
A címlapon a szerző, Gábor Andor tollal beírt, névre szóló dedikációja olvasható: "F.-nek, szeretettel Gábor Andor".
Mühlbeck Károly szöveg közti, fekete-fehér rajzaival illusztrált, valamint részletes tartalomjegyzékkel és a szerző könyveinek hirdetésével kiegészített kötet. Nyomtatta a Budapesti Hírlap Nyomdája.
Könyvkötői félvászon kötésben lévő példány feliratozatlan címfedéllel és hátlappal, feliratozott könyvgerinccel, az eredeti, két színnel feliratozott, színes illusztrációval ellátott kiadói címfedél megtartásával, mintázott lapélekkel, hiánytalan állapotban.
A kötet szerzője, Gábor Andor (Újnéppuszta, 1884. január 20. – Budapest, 1953. január 21.) Kossuth-díjas író, költő, publicista. Gábor Andornak már az egyetemi évei alatt jelentek meg írásai. Az 1910-es években már népszerű kabarészerző volt, valamint nagy sikereket ért el vígjátékaival, szatirikus regényeivel és versesköteteivel is. A Tanácsköztársaság bukása után Bécsbe emigrált, 1927-től Berlinben, 1933-tól Moszkvában élt. 1945 után hazatért, több lapnál (pl.: Szabad Nép, Új Szó, Szabadság) is dolgozott, majd a Ludas Matyi című szatirikus hetilap főszerkesztője lett (1950-1953).
Előszó
Részlet a könyvből:
1. fejezet
Untauglih úr, mint mindenki a háború elején, hősnek képzeli magát és elfeledkezvén arról, hogy az ellenségnek is puska van a kezében, amellyel lő: önkéntes...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
1. fejezet
Untauglih úr, mint mindenki a háború elején, hősnek képzeli magát és elfeledkezvén arról, hogy az ellenségnek is puska van a kezében, amellyel lő: önkéntes jelentkezésre szánja rá magát.
1914 július 30.
Végre, végre, kitört a háború! Nem foglalkozom ugyan sem belpolitikával, sem külpolitikával, a háborút mégis helyeslem. Igazán kellett valami nagy dolognak történnie, hogy a világot kirázza tespedtségéből. Mert a világ tagadhatatlanul tespedt volt. Nálunk a Bankban például a praktikánsok már nem szívesen kezelték a kopirkönyvet. Állandóan a kávéházon járt az eszük s a hivatalos órák alatt is folyton abbahagyták a munkát, egyrészt, hogy sületlen vicceket meséljenek el, másrészt, hogy megbeszéljék a tegnapi kávéházi élményeiket. Ha bementem közéjük, lekapták a fejüket és úgy tettek, mintha dolgoznának, pedig nem dolgoztak, némelyiknek a keze alól néha két teljes napig ki nem jött semmi munka. Ezeknek a fiúknak is szükségük volt a háborúra. És a társadalomnak is. Geiringerék hallatlan életet éltek. Ne is beszéljünk róla.
Vissza
Tartalom
1. fejezet 8
2. fejezet 19
3. fejezet 37
4. fejezet 53
5. fejezet 65
6. fejezet 85
7.fejezet 109
8. fejezet 121
9. fejezet 135
10. fejezet 149
11. fejezet 163
12. fejezet 177
Vissza