Aukciós tétel adatai
Budapest, 1991, Püski-Magyar Fórum (Alföldi Nyomda, Debrecen), 265 p. + [1] p.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Szerző által dedikált példány. Első kiadás. Új magyar önépítés. Politikai írások és előadások. Írta: Csurka István.
A címlapon a szerző, Csurka István tollal beírt, névre szóló dedikációja olvasható: "L. F.-nek szeretettel Csurka István 1991. május 8."
Kötetvégi tartalomjegyzékkel. Nyomtatta az Alföldi Nyomda, Debrecenben.
Kiadói ragasztott papírkötésben lévő példány feliratos címfedéllel, könyvgerinccel és hátlappal, tiszta belívekkel, hiánytalan állapotban.
A kötet szerzője Csurka István (Budapest, 1934. március 27. – Budapest, 2012. február 4.) író, drámaíró, dramaturg, politikus. A magyarországi rendszerváltás nagy hatású, aktív politikusa és írója. A monori találkozó vitaindító előadását ő tartotta „Új magyar önépítés” címmel. Az MDF egyik alapítója, később 1993-ban kizárták a pártból. Ekkor alapította meg a Magyar Igazság és Élet Pártját, amelynek haláláig elnöke volt.
Fülszöveg
Kevés olyan gondolat van ebben a könyvben, amelyet előzőleg próza- vagy drámaíróként, tűrve vagy tiltva, vígjátékban, szatírában, novellában vagy kisregényben ki ne fejeztem volna. Ezek az írások...
Tovább
Fülszöveg
Kevés olyan gondolat van ebben a könyvben, amelyet előzőleg próza- vagy drámaíróként, tűrve vagy tiltva, vígjátékban, szatírában, novellában vagy kisregényben ki ne fejeztem volna. Ezek az írások mégis új fejezetét képezik írói munkásságomnak, mert azáltal, hogy ezekben a beszédekben, cikkekben és esszékben az író közvetlen társadalmi és politikai szerepvállalását kíséreltem meg megtestesíteni - természetesen nem egyedül, hanem sorsvállaló írótársaim csapatával egyidejűleg -, egy olyan írói léthelyzetbe kerültem, amely egyszerre hordozza magában a teljes bukás lehetőségét és az egész teljesítmény történelmi távlatú, sorskérdések felőli megítélését. magyarán: ha lesz új magyar nemzeti demokrácia, és sikerül a magyarság önmentése és önfelépítése, akkor ez a könyv odakerül az iránymutató szellemi mozdulatok dicsőségtáblájára, mint például Deák Ferenc Húsvéti levele, ha meg nem sikerül, akkor ezek az írások akár a megelőző szépírói műveket is visszaránthatják a bűnös művek zúzdaszalagjára.
Megtisztelő feladat váltotta ki belőlem e kötet egyik-másik írását. Monor, Lakitelek, március idusa New Yorkban, majd a jurta színházbeli pezsgő, mámoros összejöveteleken tartott előadások. Ezek mind-mind sorsfordító pillanatai voltak életemnek. Miközben a művet írtam, miközben a beszédet felolvastam, éreztem, hogy a sorsom együtt fordul a közösség sorsával, mint színésszel a forgószínpad.
Bizonyos kérdések elmondására bizonyára lett volna nálam avatottabb szószóló, a magam elhagyhatatlan írói szemlélete bizonyára sok politikai kérdést érzelmi és érzéki izzásba hevített. A pillanat, a helyzet azonban nem hagyott habozni. Az idő alaposan megrostálta a csapatot: tollat kellett fogni, tenni kellett, mondani kellett.
S végül megvallom, még akkor is, ha sokan ezt írói fogásnak ítélik, a háttérből, a nagy magasságból Ady Endre és Szabó Dezső más-más hangú, de nyomatékos buzdítását is éreztem.
Vissza