Aukciós tétel adatai
Budapest, 1923, A "Világirodalom" Könyvkiadóvállalat ("Otthon"-nyomda, Bp.), 94 p.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Szerző által dedikált példány. Első kiadás. Boldogtalanok. Dráma négy felvonásban. Írta: Füst Milán.
A címlapon a szerző, Füst Milán tollal beírt, névre szóló dedikációja olvasható: "E. B.-nak és B.-nak régi szeretetemmel: Füst Milán. Budapesten, 1949, június 7-dikén".
Szerzői ajánlással ellátott kiadás. A címfedél belső oldalán illusztrációval ellátott Ex-libris címke, az utolsó oldalon ragasztott címke látható. Nyomtatta az "Otthon"-nyomda, Budapesten.
Kiadói varrott papírkötésben lévő példány, feliratos, sérült címfedéllel és könyvgerinccel, feliratozatlan, foltos, hátlappal, hiánytalan állapotban.
A kötet szerzője Füst Milán (Budapest, 1888. július 17. – Budapest, 1967. július 26.) író, költő, drámaíró, esztéta, jogász, tanár. A magyar szabadvers megteremtője, a "Nyugat" nagy nemzedékének egyik legnagyobb költője. Magas színvonalú műveltségének alapjait az antik görög kultúra és a Biblia képezte: ez a két kulturális világ folyamatosan átszőtte Füst Milán költészetét. Ifjúkorától fogva jó barátjának számított Kosztolányi Dezső és Karinthy Frigyes. 1942-ben látott napvilágot fő műve, a hét évig írt A feleségem története c. regény. Ez a nagy terjedelmű lélektani munka a háború után nagy világsiker lett. Érzékeny lírájában az őszinte humánum és az emberi esendőség problémái egyaránt helyett kaptak.
Előszó
Részlet:
ELSŐ FELVONÁS.
(Március eleje. Szegényes lakás. Ágy jobbról-balról. Középen asztal, baloldalt jobbfajta pohárszék, két szekrény. Jobbról-balról ablak...
Tovább
Előszó
Részlet:
ELSŐ FELVONÁS.
(Március eleje. Szegényes lakás. Ágy jobbról-balról. Középen asztal, baloldalt jobbfajta pohárszék, két szekrény. Jobbról-balról ablak függönyökkel. Háttérben ajtó, mely a konyhába vezet. Vasárnap este hét óra van, ég a lámpa, a konyhában is. Róza az asztalon vasalt. Szép fekete lány, hosszúkás arcán szépen ívelt orral. Tekintete, mozdulatai fáradtak. Most az asztalnál áll, a faliórára néz és eltűnődik. Özv. Húber Evermódné kalappal a fején bejön.)
HÚBERNÉ: Jó estét. A fiamat, Húber Vilmost keresem. Itt lakik?
RÓZA: Jó estét. Még nincs itthon.
HÚBERNÉ: Itt lakik Húber Vilmos?
RÓZA: Itt lakik
HÚBERNÉ: Tessék hangosabban beszélni, mert rossz a fülem.
RÓZA (hangosan): Itt lakik.
HÚBERNÉ: És kegyed? (Az asztalra néz): Kegyed mos rá?
RÓZA (nevet, hangosan): Igen. Vagyok olyan bolond.
HÚBERNÉ: Vagy úgy. -. Mikor jön haza a Vilmos?
RÓZA (hangosan): Azt nem tudom.
HÚBERNÉ: Hát nem szokott este hazajönni?
RÓZA (ugyanúgy): Nem.
HÚBERNÉ: Hát hova megy?
RÓZA (vállat von): Van elég hely a világon.
Vissza