Terék István: A kecske-, és a juhtej feldolgozása

Előszó

Az elmúlt évekre visszatekintve két ellentétes tendencia figyelhető meg a kiskérődzők hazai tartásában. A juhlétszám folyamatos csökkenése mellett a kecskék létszáma fokozatosan növekszik. A mezőgazdasági tulajdonviszonyok változása, valamint az 1993 tavaszán bekövetkezett olaszországi piaci zavar nemcsak fokozta a juhlétszám csökkenését, hanem a juhtej ágazat zsugorodását is előidézte. Az ország juhtejtermelése 1996-ban már alig haladta meg az 1,2 millió litert, s 1993-tól gyakorlatilag megszűnt a juhtej feldolgozása a Dunántúlon, s ennek következtében a juhtej termelése is. A kecsketenyésztés nagyüzemi fejlesztésére tett próbálkozások a '80-as évek végére "kifulladtak". Ennek okai között az állategészségügyi gondok mellett, a kecsketejből készült termékek hazai piacon való ismeretlenségét és a "feldolgozói kapacitások" visszásságát is megtaláljuk. A '90-es évek elejétől kezd kialakulni a kecsketartás újabb hulláma. A létrehozott új szervezetek azonban nem igazán tudják tagjaikat kecsketartási gondjaik megoldásában segíteni. A juhtartás két fő piacképes terméket ad a vele foglalkozóknak: a húsra értékesíthető gidát és a nyersen eladható vagy feldolgozható és késztermékként piacra vihető tejet. Jelenlegi hazai viszonyaink között a tej számít fő terméknek és a gida pedig inkább értékesítési gondot okoz a kistermelőknek. A kifejt nyers tej eladása is megfontolandó bevételt jelenthet, mégis az igazi többletet a tej feldolgozása és a többféle termék piaci értékesítése hozhatja a kecsketartásra vállalkozóknak. Vissza