Ady Endre korabeli iskolai bizonyítványa (A tételről írt irodalomtörténeti tanulmány a leírásban olvasható.)

Ady Endre iskolai bizonyítványa

Nagykároly, 1891.

A gyermek- és az ifjúkor évei meghatározóak mindenki számára, így a költőknek is fontos életszakasz ez. Ady Endre az elemi iskola befejezése után a nagykárolyi piarista gimnáziumba került. 1888-tól tanult itt, négy évig, s itt, Nagykárolyban írta meg első verseit, és kötött itt életre szóló barátságokat. Innen a zilahi református kollégiumba ment.

Ennek az időszaknak dokumentuma a harmadik év végén kapott iskolai bizonyítványa. A kézzel kitöltött nyomtatvány így szól:

„Ady Endre, született 1877. év november hó 22-ik napján Ér-Mindszenten, Szilágy vármegyében ev. ref. vallású, az 1890–91 iskolai évben a kegyesrendeiek vezetése alatt álló nagykárolyi r. kath. főgymnasium harmadik osztályában következő bizonyítványt érdemelt:

Vallástan                     jeles

Magyar nyelv             jeles

Német nyelv                jó

Latin nyelv                  jeles

Görög nyelv                ~

Történelem                 jeles

Földrajz                      jeles

Természetrajz              ~

Természettan               ~

Mennyiségtan             jeles

Rajzoló mértan           jó

Bölcsészeti előtan       ~

Szépírás                      ~

Tornázás                     jó

Román nyelv               ~

Ének                            ~

Írásbeli dolgozatainak külalakja: rendes

A tanévben elmulasztott órák száma: 77 igazolt

Magaviselete: jó

A tanári testület zárértekezleti ítélete: felsőbb osztályba léphet.”

A „Nagy-Károlyban, 1891. évi június hó 29-ik napján” kelt bizonyítványt Malonyay István (1844–1905) igazgató (és kegyes tanítórendi áldozópap), valamint Kovács Endre (1858–1936) osztályfőnök (és szintén kegyes tanítórendi áldozópap) írták alá. Malonyay 22, Kovács pedig 7 éve tanított ekkor.

Ebben az évben Ady tantárgyai és az azokat oktató tanárok így alakultak: vallástan (heti két óra): Miklóssy Sándor; magyar nyelv (3): Kovács Endre; német nyelv (4): Jakab Gyula; latin nyelv (6): Kovács Endre; történelem (4): Kovács Endre; physikai és mathematikai földrajz (2): Miklóssy Sándor; számtan (3): Majoros Endre; rajzoló mértan (2): Jenser Mihály és tornázás (2) Kozma Mihály. Ady, mint látható, mindenből nagyon jól teljesített, csak az osztályfőnök és Kozma tanár úr rontott egy-egy osztályzatot német és „tornázás” tantárgyból. Magyar nyelvből – ami egy későbbi költő számára mégis csak meghatározó – ebben az évben ez volt a tananyag: „A nyelvtannak rendszeres átismétlése után a mondattan. A közéletben előforduló ügyiratok. Összefüggő történeti olvasmányok elemzése. A hangsúlyos vers vázlatos ismertetése Szavalás. Kéthetenkint egy iskolai írásbeli dolgozat.” Tankönyveik pedig: Ihász–Barbarics: „Magyar nyelvtan III.” és Tömör Várady: „Magyar olvasókönyv III.” (Értesítő, 79–80.) Adynak ekkor 43 osztálytársa (plusz egy fő magántanuló) volt, így összesen 45-en jártak a gimnázium harmadik osztályába.

Ady nagykárolyi évei alatt nem volt az önképzőkör tagja – azon egyszerű oknál fogva, hogy azt akkor még nem alapították meg. (Éppen akkor hozták létre, amikor ő a negyedik osztályt végezte, de mivel az év végén iskolát váltott, s Zilahon tanult utána, értelemszerűen nem vehetett részt a felsőbb osztályosok számára alakult önképzőkörben; pedig annak első elnöke az a Jászi Oszkár, és első jegyzője az a Madzsar József volt, akikkel később Ady szoros fegyverbarátságot köt, többek közt, a Huszadik Század c. lapnál.

Az önképzőkör „helyett” lapot, illetve lapokat szerkesztett: a nagykárolyi második, illetve negyedik gimnáziumi évében, azaz 1889/90-ben és 1891/92-ben. Egy későbbi levelében írta: „Én valójában már Nagykárolyban II. és IV. gymn. koromban csináltam írott lapot”, másutt pedig részletesen beszél ezek közül az elsőről: „Lapot először Nagykárolyban csináltam Bogcha Pál barátommal a piaristák gimnáziumának második osztályában. E lappal pórul jártunk, holott modern, kitűnő revü volt, mert Bogcha is, én is prédikátumosan írtuk írásaink alá a nevünket. Egy demokrata, derék, kegyes tanár kezébe került a lap, s a mi prédikátumos hencegésünk miatt meg is halt: requiescat in pace” (idézi: Kovalovszky Miklós: Ady Endre önképzőköri tag. Bp., 1943. 8.). Hogy mi lehetett ezekben a lapokban, nem tudni, de a költő öccse, Lajos szerint Ady „a károlyi években sűrjen írogatott verseket, de ezek a versek kivétel nélkül verses csúfolódások voltak tanulótársai vagy egy-egy kevéssé szimpatikus tanár ellen irányzott éjjel”. (idézi: Kovalovszky 9.)

Talán ezért is volt a magaviselete csak jó, és nem példás, és talán ezért nem „csinált” lapot harmadik osztályban.

Mint minden bizonyítványból, ebből is egyetlen létezik. Jellegét tekintve kézirat, amely – még ha nem is tartalmaz Ady-autográfiát – természetesen, nagyon is hozzátartozik az Ady-jelenséghez. Értelemszerűen jó ideig Ady Endre birtokában volt – enélkül nem tanulhatott volna tovább negyedik osztályban (és így később se), majd vélhetően családja, édesanyja őrizhette (mint általában mindenkiét). Fontos, egyedi életrajzi dokumentum, relikvia a költő hagyatékából.

Jó állapotú, gondosan megőrzött bizonyítvány.

A tanulmány Bíró-Balogh Tamás - irodalomtörténész - munkája.