Sásdi Sándor: Éneklő élet
Védőborítós példány
Szerző
Sásdi Sándor
Dante Könyvkiadó
(Budapest)
Kiadói félvászon kötés
, 220 oldal
Sorozatcím: |
|
Kötetszám: |
|
Nyelv: |
Magyar
|
Méret: |
21 cm x 15 cm
|
ISBN: |
|
Aukció vége: |
2024-07-21 20:00
|
Aukciós tétel adatai
Budapest, é. n., Dante Könyvkiadó (Márkus Nyomda, Bp.), 220 p.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Első kiadás. Éneklő élet. Regény. Írta: Sásdi Sándor.
Nyomtatta a Márkus Nyomda, Budapesten.
Kiadói félvászon kötésben lévő példány, a kiadó aranyozott emblémájával ellátott címfedéllel, aranyozott feliratozású könyvgerinccel, néhány nedvességtől foltos lappal, hiánytalan állapotban, feliratozott, színes illusztrációval ellátott, javított, kiadói borítófedélben.
A kötet szerzője, Sásdi Sándor (Varga, 1898. szeptember 3. – Budapest, 1992. május 23.) József Attila-díjas író, újságíró, publicista. 1923-ban a Pécsi Napló munkatársa lett, később 1928-ban a lap főszerkesztő-helyettesévé nevezték ki. 1924-ben Földes Bélával közösen szerkesztette az Új Írások c. sikeres irodalmi folyóiratot. Zsadányi Oszkárral létrehozott egy könyvkiadót és több képzőművészeti album szerkesztésében is részt vett. 1944. november 4-én a dachaui koncentrációs táborba deportálták, ahonnan 1945 júniusában tért vissza. Gazdag életművet hátra hagyva hunyt el Budapesten.
Előszó
Részlet:
Az asztalosnak sárga festékje volt csak, azzal mázolta be a koporsót. Ezüstös betűk sorakoztak az oldalán:
Bakó Erzsébet, élt 55 évet.
A kántor hátravetette fejét, rákezdte az éneket:...
Tovább
Előszó
Részlet:
Az asztalosnak sárga festékje volt csak, azzal mázolta be a koporsót. Ezüstös betűk sorakoztak az oldalán:
Bakó Erzsébet, élt 55 évet.
A kántor hátravetette fejét, rákezdte az éneket:
Búcsút vennem, el kell mennem
E földről nékem...
A vidai nagytiszteletű úrnak éppen arcába sütött a nap, próbált úgy állni, hogy a szederfa árnyékába kerüljön, néha lenyúlta szemét, öreg volt és sovány, de, amikor a beszédbe kezdett, megélénkültek vonásai, hangja frissen csendült. "Sohasem ittam, nem cigarettáztam" szokta mondani; felesége, a szemüveges, mérges asszony, minden alkalommal hozzátette: "Mégse szerzett házat, azért dobálnak öregségünkre egyik lakásból a másikba."
Bakóék vörös kutyája megszagolta a koporsót tartó széket, valamelyik gyerek megrúgta, a nagytiszteletü úr arról beszélt, hogy Isten Jóbot is sujtotta, mert a jámborokon szereti kipróbálni félelmetes erejét.
Vissza
Fülszöveg
Az író a könyvről:
Negyedik éve élek egy kis telepes faluban, ahol a demokrácia földet és házat juttatott számomra. Nemcsak láttam a telepesek küzdelmét, de a kezdet legkezdetétől fogva,...
Tovább
Fülszöveg
Az író a könyvről:
Negyedik éve élek egy kis telepes faluban, ahol a demokrácia földet és házat juttatott számomra. Nemcsak láttam a telepesek küzdelmét, de a kezdet legkezdetétől fogva, velük együtt harcoltam a darab mindennapi kenyérért, néha-néha már csaknem elcsüggedve, de megint csak nekirugaszkodva. Olykor, ebédidő alatt, az útszéli szederfák alatt találkoztam velük, akkor már a mi földünkön is kalászt dajkált a júniusi szellő, nevetve ettük a szegények fekete lét csorgató gyümölcsét, hiszen bizonyosak voltunk a holnapban, amely teli zsák ígéretével kecsegtetett bennünket. Testvéremnek éreztem és érzem ma is valamennyit, bajtársamnak, akivel csatát vívtam, akkor még hivatalban ülő úri reakciósok és tekintélyüket, zsíros mivoltukat féltő őslakos nagygazdák ellen. Én láttam a telepest ekébe fogva, mint négylábú barmot, láttam az asszonyát ágyterítőből fabrikált ruhában, gyereket mezítláb hóban kecmeregni, ettem kesernyés kukoricás kenyeréből, de meghallgattam diadalmi énekét, mert erős, bátor, bizakodó volt, nemcsak a népi demokrácia apáskodó szeretetében hitt, de a fejlődés örök törvényében is.
Egy héroszi kor igaz emberei mellett kellett hitet tennem, számot adni valamiről, ami erőt adhat a bizakodásban ellankadóknak, a mult felé kacsingatókat pedig meggyőzheti arról, hogy ez a győzelmes sereg, a magyar dolgozó parasztság se engedi visszafelé fordítani az idő kerekét, a feudális világ minden megbuvó maradékát segít szétrombolni, hétmérföldes csizmában akar eljutni felemelkedésének legmagasabb pontjáig.
Vissza