Aukciós tétel adatai
[Budapest], 1919, Ma folyóirat (Hunnia Nyomda Rt., Bp.), 111 p., ill.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Első kiadás. Tragédiás figurák. Kassák Lajos regénye.
Kassák Lajosról készült metszettel illusztrált kötet. A címlap és a szerző arcképe Bortnyik Sándor linoleum-metszete. A címlapon tulajdonosi bejegyzés és ceruzás aláhúzás, a kiadói címfedélen, bélyegzés és ceruzás számjelzés látható. Nyomtatta a Hunnia Nyomda Rt., Budapesten.
Könyvkötői félvászon kötésben lévő példány feliratozatlan, mintás címfedéllel és hátlappal, aranyozott feliratozású, elszíneződött könyvgerinccel, színes, mintás előzéklapokkal, az eredeti, feliratozott, kiadói címfedél megtartásával, mintázott lapélekkel, átlagos, hiánytalan állapotban.
"...„Tragédiás figurák“ a szintetikus irodalmi irány egy új Kassák állomása. Ilyen karakterisztikusan és ilyen kifejezetten eddig még Kassák sem vetítette bele nagyobb átfogó képességű írásaiba a legújabb irány rossz meglátásait, erőit és hibáit, ebben a regényében azonban már teljes formáját adja annak az iránynak, amelynek irodalmunkban ő a megszemélyesítője..." - írta a műről S. Nagy László (Erdélyi Szemle, 1920. október 02./6. évfolyam/39. szám).
A kötet szerzője Kassák Lajos (Érsekújvár, 1887. március 21. – Budapest, 1967. július 22.) író, költő, műfordító, képzőművész, a hazai avantgard művészet egyik első képviselője, avantgard szellemiségű folyóiratok szerkesztője (Tett, Ma). A Tanácsköztársaság alatt az Írói Direktórium tagja, később az SZDP Művészeti Bizottságának elnöke, 1948 januárjától országgyűlési képviselő. Kassák nyitott, demokratikus művészeteszményének megfelelően egy nemzetközi költői nyelv kialakítására törekedett, amit több művészeti irányból közelített meg (expresszionizmus, futurizmus, dadaizmus, szürrealizmus, konstruktivizmus). Sokszínű életműve alapjaiban határozta meg a magyar avantgard mozgalmat és annak történetét.
Előszó
Részlet a könyvből:
Néha felsóhajtott valami bútordarab, néha vad sikítás szúródott át az ablakon s bent kérdőjelesen összeakaszódtak a szemek.
-Nos?
A lány szélesen felbarázdálta az arcát:
-Ne izgasd magad anyácska!
Az öreg asszony szepegett. Ötven éves, ezüst fejjel s fehér, megduzzadt kezekkel, mint valami porcellán bábu. Sóhajtások buktak ki a szájából. A hangos értelem elkallódott a nyelvén s mégis mindent kimondott a jelenvalósága.
A lámpás csönd tragédiákat hizlalt a falak között.
Vissza