Móricz Zsigmond: Sárarany I-II. (dedikált példány)
Szerző
Móricz Zsigmond
Légrády Testvérek Kiadása
(Budapest)
Könyvkötői egészvászon kötés
, 273 oldal
Sorozatcím: |
|
Kötetszám: |
|
Nyelv: |
Magyar
|
Méret: |
18 cm x 13 cm
|
ISBN: |
|
Aukció vége: |
2024-12-15 20:20
|
Aukciós tétel adatai
Budapest, é. n., Légrády Testvérek (Légrády Testvérek nyomása, Bp.), 139 p. + [1] p., 134 p.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Szerző által dedikált példány. Sárarany I-II. Regény. Írta: Móricz Zsigmond.
Az eredeti, kiadói címfedélen, a szerző, Móricz Zsigmond tollal beírt, névre szóló dedikációja olvasható: "M. V.-nak szeretettel Móricz. 1920".
Második kiadás. Nyomatott a Légrády Testvéreknél, Budapesten.
Könyvkötői egészvászon kötésben lévő példány, feliratozatlan címfedéllel és hátlappal, aranyozott feliratozású könyvgerinccel, új előzéklapokkal, az eredeti, kiadói címfedél megtartásával, hiánytalan állapotban.
A kötet szerzője, Móricz Zsigmond (Tiszacsécse, 1879. július 2. – Budapest, 1942. szeptember 5.) magyar író, újságíró, szerkesztő, a 20. századi realista prózairodalom egyik legismertebb alakja. A Debreceni Református Kollégium tanulója, majd joghallgató. A kisújszállási gimnázium igazgatója, a Debreceni Hírlap segédszerkesztője, óraadó tanár, a kultuszminisztérium és a Központi Statisztikai Hivatal tisztviselője. Az Újság gyermekrovatának szerkesztője. A Kisfaludy Társaság népdalgyűjtője. 1908-ban a Nyugatban megjelent Hét krajcár című novellája azonnali hírnevet hozott számára. Ezt követően indul el az a páratlanul gazdag életmű (novellák, regények, regényciklusok), amivel Móricz Zsigmond, mint író rendelkezik. A Sárarany c. művének egyes fejezeteit 1909-ben kezdte közölni a Nyugat című folyóirat. A cím már előrevetíti a témát, az írói szándék szerint arra utal, hogy civilizálatlan körülmények között a tehetség elsikkad, "sárként használódik el az emberi élet útján". A regény híressé vált örök mottója. "Mi az élet? Sár. És az ember benne? Arany a sárban.
Előszó
Részlet az első részből:
Égető meleg nyár van. A sok eső után, amiben nem érhetett a buza, egyszerre borzasztó forróság lett, amely megaszalja a szemet. A kemény, meggondolt parasztok csak...
Tovább
Előszó
Részlet az első részből:
Égető meleg nyár van. A sok eső után, amiben nem érhetett a buza, egyszerre borzasztó forróság lett, amely megaszalja a szemet. A kemény, meggondolt parasztok csak megingatják a fejüket, "az isten is kitanult már a mesterségiből", de nem zúgolódnak, nem ijedeznek, nem sápítoznak. Az idő ellen? Azt el kell fogadni, ahogy jön.
Turi Dani a falu felől jött haza. Szép menyecskék utána bámulnak, észre sem veszi már. Gondban fő a feje s néha rá-rábólint a gondolatára. Nagy terveket főz, a hamar meggazdagodó emberek módjára egyre nagyobb vállalatokba fog.
Amint a kiskapun belép a tisztán tartott udvarra, fölemel egy eldobott kukoricakórót, mig beér a pitvarba, apróra töri s bent a szabad tüzhely elé veti a többi tüzelőhöz.
A felesége a konyha előtt pirosodik. Ingvállából kiemelkedik gőzölgő fehér sovány válla, nyaka s a baboskék pendely-szoknya alól fekete megkopott papucsban mezitlába.
Ahogy az ura belép, visszaforditja az arcát feléje. Irigység és méreg futja el. Persze ezt az embert nem nyuzta le az öt esztendei házasság, meg a két gyerek. Neki mindenből csak a java jut. A barnapiros férfi szebb, mint legénykorában volt, mert ő kihizlalta. Bezzeg ő odavan, róla leszopták a hust a puják, meg a sok dolog, meg a sok méreg.
Vissza