Kunfalvi Rezső, Ifj.: A fényképező cserkész

Előszó

Alig száz éve indult el a fényképezés a fejlődés útján és ezen az aránylag rövid idő alatt mindenki által ismert eszközzé vált. Az utat a száraz lemez, film, a nyomdatechnika óriási fejlődése, szines fényképezés, mozgókép, hangos, sőt újabban a térbeli, plasztikus film, - jelzik. Röntgen felvételek képet adnak az emberi test belsejéről, infravörös sugarak szemeink számára láthatatlan dolgokról, csillagok szerkezetéről. A tudomány, ipar, sajtó meg sem tud moccanni fényképezés nélkül, katonaság, rendőrség egyaránt hasznát veszi. E mellett alig akad ember, aki meg ne próbálkozott volna vele. A több mázsás felszerelés helyett, ma mellényzsebbe férő kis szerkezetek kaphatók és komplikált eljárás nélkül, egy-két egyszerű fogás elsajátítása után szép felvételeket csinálhatunk. Nyitott szemmel járó cserkész sem elégedhet meg puszta megfigyeléssel. A látott szépből haza akar vinni, meg akar őrizni minél többet. A naplóírás magában nem elégít ki. Csak szürke, színtelen képet ad az átéltekről. A modern cserkész naplójának elengedhetetlen tartozéka a fénykép. Sőt! Nem elégedhet meg az egyszerű, éppen csak sikerülő felvételekkel sem. A képekben fejlődést, életet, lelket, egy kis művészetet szeretne látni. E törekvésben nyújt segítséget könyvecskénk. Nem több, de szebb, értékesebb cserkész fényképet szeretnénk látni! Ehhez elmondunk először néhány általános dolgot a fényképező gépekről, kezelésükről és használt anyagról. Megtanuljuk a technikailag jó felvétel két alapfeltételét: az élesre állítást és a helyes megvilágítást. Azután sor kerül külön-külön mindazon témakörökre, melyek a cserkész életében előfordulnak: így az alkalmi csoportképek, mozgásfelvételek, falu, otthon, szabad természet, tájkép, állatok és növények fényképezésére. Vissza