Murano Barovier & Toso Sommerso Bullicante Polveri kobaltkék üveg váza 20. század második fele 32 cm

Előszó

A Barovier név a Murano Glass szinonimája. Az évszázadok során a Barovier család különböző tagjai voltak a Murano Glass művészet vezetői, újítói és erőteljes népszerűsítői. A Barovier & Toso egy olasz üveggyártó cég, Murano egyik legősibb családja a mesterségben, de stílusa túlmutat az időn, és amelynek minőségét évszázadok óta folyamatosan nagyra becsülik. A világ legrégebben működő üvegipari munkáscsaládjaként és a világ egyik legrégebbi folyamatosan működő családi vállalkozásaként jelölt Barovier családi vállalkozása közel ezer éve továbbra is nagy érdeklődést mutat a kultúra, az állandó innováció és a tökéletesség iránti törekvés iránt. A velencei üveggyártás hagyománya – amelynek a Barovier család gyakori vezetője volt – a család egyedi alkotásainak magja; ez a Barovier történetének kiindulópontja. Az első ismert feljegyzések arról, hogy a Barovier család tagjai Muranóban üvegmesterként dolgoztak, 1324-ből származnak, különös tekintettel Jacobello Barovierre és fiaira, Antonio Barovierre és Bartolomeo Barovierre. Viviano Barovier és Jacobo Barovier leszármazottai, akik a 14. században Murano szigetén éltek és dolgoztak, a reneszánsz idején ismertté vált Barovier család híresebb tagjait. De elsősorban Angelo Baroviernek köszönhető, hogy ez a velencei háztartás meglehetősen jelentős nyomot hagyott a muránói üveg és a díszítőművészet történetében. Angelo tudományos végzettséggel rendelkezett, és folyamatosan kísérletezett az üveg kémiai felépítésével és fizikai tulajdonságaival, aminek köszönhetően megbízható módszereket fedezett fel kristályüveg, valamint lattimo és kalcedon üveg előállítására. 1450 körül Angelo felfedezte, hogyan valósíthatja meg azt, ami akkor a legtöbb ember számára csodálatosnak tűnt: tökéletesen tiszta átlátszó üveget vagy olaszul „vetro cristallino”-t. Ez az üveg olyan tiszta és tiszta volt, mint senki más, és tökéletesen illeszkedett a reneszánsz szépségideálokhoz. Körülbelül ugyanebben az időben Angelo egy gyönyörű üvegtárgyat készített: a híres Barovier esküvői poharat. Ez a csésze nászajándék volt, egy egyedi, sötétkék üvegből készült kehely, arany és zománc díszítéssel, melyben a menyasszonyt és a vőlegényt két medalionban ábrázolták. Ez az értékes darab csodával határos módon fennmaradt a modern időkig, és jelenleg a muránói üvegmúzeumban, a Palazzo Giustinianban őrzik. Néhány évvel később három Barovier fivér kitalálta a családi emblémát: a Barovier címert, amelyet kézműves jeleik (angyal, harang és csillag) összerakásával hoztak létre. Az évszázadok során a családi vállalkozás néhányszor nevet változtatott, Fratelli Barovier vagy Artisti Barovier néven ismerték. És ahogy a nevük alakult, úgy fejlődött a technikájuk is. Díjak és kiállítások kezdtek érkezni, díjazva az ősi kemence rangos alkotásait. A XVIII. század folyamán szabadalmakat vezettek be műalkotásaik és technikáik védelmére. Ilyen szabadalmat adtak a „vetro madreperla” (gyöngyházüveg) és a „rosso corniola senza oro” (corniola vörös arany nélkül), amelyek közül az első egy opálos gyöngyházüveg előállítására szolgáló technika, a második pedig egy arany- ingyenes cornelian vörös fajta üveg. Az első világháború végén a márka még egyszer megváltoztatta a nevét, ezúttal Vetreria Artistica Barovier néven, üdvözölve Benvenuto Barovier fiát, Ercole-t, aki a céget a XX. Klasszikus tanulmányai befejezése után Ercole tervezőként és vállalkozóként kezdte pályafutását, azonnal megmutatva az üveggyártásban való különleges tehetségének jeleit. Nem sokkal munkakezdése után átvette a családi vállalkozást, szabad utat engedve a kiterjedt kutatásnak és technológiai innovációnak. Ercole szín iránti szeretete megállíthatatlan volt, csakúgy, mint a minőségre való törekvése. Szenvedélye és kíváncsisága arra késztette, hogy új színeket, új formulákat és új üveggyártási módokat alkosson. Ez egy totális forradalom volt a munka során, és a híres olasz építész, Gio Ponti úgy írta le Ercole Barovier-t, mint aki az üveggyártás számos változásáért és fejlesztéséért felelős. Minden eltelt évtized új szenvedélyt hozott Ercole számára, amikor figyelmét a színekre, formákra, formákra, technikákra és minden kortárs művészeti mozgásra fordította, ami körülötte történt. A mesterség iránti szeretete arra késztette, hogy több mint 25 000 üvegmintát alkosson, ami világszerte sikert hozott számára. 1936-ban a cég egyesült egy másik nagyon fontos üvegipari vállalattal: a Ferro Tosóval, így lett a Barovier&Toso. Ercole ezen az új néven készítette el legcsodálatosabb alkotásait, néhány évvel az 1972-es halála előtt hagyva abba a munkáját. Ercole fia, Angelo vette át a cég gyeplőjét, és követte családja előkelő kreatív útját. Eléggé nyilvánvaló volt, hogy Angelo apja ügyességét és tehetségét örökölte, és kevés időbe telt, mire számos művészeti területen kifejezte ezeket a különleges ajándékokat. Nemcsak folytatta a család védjegyévé vált kreatív dizájnok fejlesztését, hanem továbbfejlesztette az irányítási rendszert is, és sokkal modernebb jövőképet adott a címkének. Angelo az ügyfélkörre összpontosított, figyelve a kortárs művészeti irányzatokra és a megrendelők preferenciáira. Megadta a cégnek azt a jellegzetes jövőképet, amely hiányzik, és az irányt, hogy ezt elérje. A Barovier & Toso leghíresebb kortárs munkái között szerepelt a szaúd-arábiai király palotájának különleges csillárja Taifban, amely ma Taif csillárként ismert. Angelónak sikerült egyetlen darabban elképzelnie a velencei stílus és az arab dekorációs témák tökéletes keverékét. Ez az alkotás hamarosan a Barovier & Toso Company ikonjává vált. Vissza