Ambrosetti, Giuseppe: Kossuth Lajos dedikált fekete-fehér portréja (A tételről írt irodalomtörténeti tanulmány a leírásban olvasható.)

Kossuth Lajos dedikált fekete-fehér portréja.

A történelem tankönyvekben is szerepel, hogy Kossuth Lajos (1802–1894) 1848. szeptember 24-én Cegléden nagyhatású toborzóbeszédet tartott. Kossuth kultusza a szabadságharc leverése után is megmaradt a városban: a kiegyezés évében díszpolgárrá választották, majd tíz évre rá, 1877. január 24-én az ún. „ceglédi százas küldöttség” föl is kereste a volt kormányzót olaszországi emigrációs otthonában, a Torino melletti Collegno al Baracconéban, ahol Kossuth villája állt.

A látogatás közvetlen előzménye az volt, hogy a ceglédiek 1876. december 27-én – távollétében és tudta nélkül – országgyűlési képviselőjükké választották Kossuthot, aki persze természetesen nem vállalta a felkérést, s a képviselői mandátumot nem fogadta el. Erről január 5-én írt levelet Ceglédre, kifejtve távolmaradásának okait. A ceglédiek azonban ennek ellenére, töretlen bizalmuk és ragaszkodásuk jeleként, elindultak meglátogatni az agg „turini remetét”. Ez meg is valósult, és a látogatásról önálló könyvet adtak ki (A czeglédi százas küldöttség Kossuth Lajosnál Baracconeban, Olaszországban. 1877. január 24. Bp., 1877.), melyben megtalálható a „részletes leírása a küldöttség utazásának, fogadtatásának és visszatérésének”.

Ennek a látogatásnak egy most előkerült dokumentuma Kossuth 1877-ben a torinói G. Ambrosetti festő és fotográfus (ahogy a fotó hátlapján áll: „pittore e fotografo”) által készített portréjának egy dedikált példánya. Kossuth a kép alá ezt írta:

A Czeglédi küldöttség Baracconei látogatása alkalmából / Póka Lajos Nagykőrös városi irnoknak / emlékűl / Kossuth Lajos

A „ceglédi” küldöttségnek ugyanis tíz nagykőrösi tagja is volt, köztük Nagykőrös akkori polgármesterének, Póka Károlynak (1823-1891) két fia, Lajos és Kázmér. Mindkettőjük jegyzett személy lett: az idősebb Póka Lajos (1850–1902) később Kiskunfélegyháza városi főkapitánya lett, öccse, Póka Kázmér (1854–1903) pedig a magyar államvasutak főmérnöke. Kázmér ötödéves technikus hallgató volt a látogatáskor, a diáktársai nevében ő köszöntötte Kossuthot. (Bővebben lásd: Mészáros László: Kossuth Lajos emléke Nagykörösön. In: Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére. Szerk.: Ujváry Zoltán. Nagykőrös–Debrecen, 2007. 317–338.)

A dedikáció címzettje, Lajos a nagykőrösi református gimnáziumban végzett, onnan jogi pályán tanult tovább. Előbb szülőhelyén volt városi írnok, később – egy évvel a baracconei látogatás után –, 1878-ban Kiskunfélegyházára került segédszolgabírónak. Később itt főszolgabíró, majd városi kapitány, végül főkapitány lett. Ő is tovább ápolta a kultuszt: Kossuth halála után például – akkor mint Kiskunfélegyháza főszolgabírója – ő vezette a sírhoz a megemlékezésnél a „kiskun alsójárási” küldöttséget. (Félegyházi Hírlap, 1895. jan. 20. 2.)

Pár évvel később megbetegedett, és hazaköltözött Nagykőrösön maradt családja körébe. Ahogy a nekrológjában írják: „Lassan őrlő betegség emésztette a hatalmas, erős embert. Ez kényszerítette őt arra is, hogy nyugdíjaztatását kérje és Nagykőrösre, szülővárosába vonuljon vissza. A nyugalmat azonban nem sokáig élvezte. A sok szenvedés elvette minden erejét s a halálnak könnyű volt vele végeznie.” (Póka Lajos. Félegyházi Hírlap, 1902. okt. 2. 1–2.)

*

A dedikált fénykép születésének körülményeit egészen pontosan lehet tudni. A ceglédi (és nagykőrösi stb.) küldöttség köszöntőbeszédeinek elhangzása után Kossuth „a küldöttség tagjaihoz fordulva felszólítá őket, hogy miután már ide fáradtak, nézzék meg szerény lakását és kertjét, »egyszerre azonban — mondá mosolyogva — nem férünk be, hanem apránként«. / Ezek után Kossuth tudtára adta a küldöttség tagjainak, hogy e napokban Turinba fog menni, ahová különben hónapok alatt is csak egyszer megy, és ez alkalomból le fogja magát fényképeztetni és a küldöttség minden tagjának saját kezével aláírt egy-egy példányát megküldendi. Felszólítván a polgármestert, hogy e célból neki a küldöttség névsorát adja át, amit a polgármester azonnal teljesített, a küldöttség névsora egy ceglédi könyvkötő által készített diszkötésbe foglalva nála amúgy is megvolt.” (A czeglédi százas küldöttség Kossuth Lajosnál, 75.)

Kossuth tehát nem ott helyben adott minden résztvevőnek névre szóló dedikációval ellátott fotót, hanem egy összeállított névsor alapján, egy éppen e célból frissen készült fotóját küldte meg az őt meglátogatóknak. Ebből a száz, egyenként és valóban külön-külön minden egyes küldöttségi tag számára dedikált fotókból az egyik már a látogatás évében megjelent, mégpedig az útra emlékező könyv előzéklapjának verzóján. A kép aláírása ott a következő: „A Czeglédi küldöttség Baracconei látogatása alkalmából / Simonyi Ernönek emlékűl / Kossuth Lajos”. Egy másik példány árverésen futott („A Czeglédi küldöttség Baracconei látogatása alkalmából / Cseh András földmivesnek elmékűl / Kossuth Lajos” – Darabanth D31/11283.), egy harmadik a Galéria Savaria oldalon kelt el („A Czeglédi küldöttség Baracconei látogatása alkalmából / Kosik János földmivesnek emlékűl / Kossuth Lajos”), és a ceglédi Kossuth múzeumban is található belőle. Mindezek együtt azt mutatják, hogy Kossuth nem cifrázta az ajánlásokat, viszont nagyon lelkiismeretesen, valóban mindenkinek névre szólóan és saját kezűleg írta meg azokat.

Kossuth még később is gyakorolta ezt a gesztust. Amikor 1893-an az érsekújvári küldöttség járt nála, hogy átadják neki az díszpolgári oklevelet, akkor is fényképpel köszönte meg: „Turin Augustus 25. 1893. Érsekújvári diszpolgár / ságom becses oklevelének küldöttségi átadásakor / Kossuth Lajos” (Darabanth D32/11293.). Ezt a másik felvételt is a torinói Abrosetti mester készítette, viszont ez az ajánlás nem névre szól.

 Jó állapotú megőrzött példány.