Csoóri Sándor: Várakozás a tavaszban (dedikált példány)
Magvető Könyvkiadó
(Budapest)
,
Kiadói egészvászon kötés , 479 oldal
Kiadói egészvászon kötés , 479 oldal
| Sorozatcím: | |
|---|---|
| Kötetszám: | |
| Nyelv: | Magyar |
| Méret: | 20 cm x 14 cm |
| ISBN: | 963-14-0014-x |
| Aukció vége: |
2024-12-15 20:00
|
Aukciós tétel adatai
Budapest, 1983, Magvető Könyvkiadó (Dabasi Nyomda, Budapest-Dabas), 479 p. + [1] p.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Szerző által dedikált példány. Első kiadás. Várakozás a tavaszban. Írta: Csoóri Sándor.
A címlapon a szerző, Csoóri Sándor tollal beírt, névre szóló dedikációja olvasható: "H. I.-nek baráti kézszorítással, Csoóri Sándor 1983 V. 23."
Kötetvégi tartalomjegyzékkel. Nyomtatta a Dabasi Nyomda.
Kiadói egészvászon kötésben lévő példány feliratozatlan címfedéllel és hátlappal, feliratos könyvgerinccel, tiszta belívekkel, hiánytalan, jó állapotban, feliratos, fülszöveggel kiegészített, jó állapotú kiadói borítófedélben.
A kötet szerzője, Csoóri Sándor (Zámoly, 1930. február 3. – Üröm, 2016. szeptember 12.) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, kétszeres Kossuth-díjas és kétszeres József Attila-díjas költő, esszéíró, prózaíró, politikus, 1968 és 1988 között a Mafilm dramaturgja. A hatvanas évektől a népi-nemzeti ellenzék vezető egyénisége volt, komoly szerepet vállalt a rendszerváltás előkészítésében és létrejöttében. Irodalmi pályaképek, népköltészeti és történelmi tárgyú művek, nemzeti sorskérdéseinket boncolgató írások, valamint saját életének eseményeit megörökítő esszék százait írta meg és tette közzé a hatvanas évek elejétől. 1987-ben egyike volt a Magyar Demokrata Fórum alapítóinak. 1988-tól a "Hitel" folyóirat szerkesztőbizottsági elnöke, 1992-től főszerkesztője, 1991-2000 között a Magyarok Világszövetségének elnöke.
A címlapon a szerző, Csoóri Sándor tollal beírt, névre szóló dedikációja olvasható: "H. I.-nek baráti kézszorítással, Csoóri Sándor 1983 V. 23."
Kötetvégi tartalomjegyzékkel. Nyomtatta a Dabasi Nyomda.
Kiadói egészvászon kötésben lévő példány feliratozatlan címfedéllel és hátlappal, feliratos könyvgerinccel, tiszta belívekkel, hiánytalan, jó állapotban, feliratos, fülszöveggel kiegészített, jó állapotú kiadói borítófedélben.
A kötet szerzője, Csoóri Sándor (Zámoly, 1930. február 3. – Üröm, 2016. szeptember 12.) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, kétszeres Kossuth-díjas és kétszeres József Attila-díjas költő, esszéíró, prózaíró, politikus, 1968 és 1988 között a Mafilm dramaturgja. A hatvanas évektől a népi-nemzeti ellenzék vezető egyénisége volt, komoly szerepet vállalt a rendszerváltás előkészítésében és létrejöttében. Irodalmi pályaképek, népköltészeti és történelmi tárgyú művek, nemzeti sorskérdéseinket boncolgató írások, valamint saját életének eseményeit megörökítő esszék százait írta meg és tette közzé a hatvanas évek elejétől. 1987-ben egyike volt a Magyar Demokrata Fórum alapítóinak. 1988-tól a "Hitel" folyóirat szerkesztőbizottsági elnöke, 1992-től főszerkesztője, 1991-2000 között a Magyarok Világszövetségének elnöke.
Fülszöveg
Egy hang él bennünk, egy különös tónus állandóan visszazengő emléke Csoóri verseiből. Vala mi fojtott lobogás hangja, amely folytonosan újjáéled: hol panaszban, hol örömben, hol odaadó önkívületben... TovábbFülszöveg
Egy hang él bennünk, egy különös tónus állandóan visszazengő emléke Csoóri verseiből. Vala mi fojtott lobogás hangja, amely folytonosan újjáéled: hol panaszban, hol örömben, hol odaadó önkívületben és önmagát leszerszámozó elhagyatottságban.Költészetében a látvány és élmény, a kép és jelentés közötti rés egyre tágabb, egyre nehezebben követhető lett. Mintha különböző szférák keverése révén Csoóri mind tudatosabban távolodna a konkrét, a közvetlenül azonosítható mondandótól az elvontabb, az általánosító jelentés irányába. A személyesség így objektivizálódik a világban a versszövegek áttörő akciói által. S a képzelet öntörvényű csapongása köti egymásba a való látszat szerint össze nem tartozó, de a lényegre törő látomás révén mégis egybehangolódó dolgokat. Ezért kezdi ki verseiben lassan, fokozatosan Csoóri a tematikus megkötöttségek szabványait is. Létrejön egy különös költői eljárásmód: a hagyományos értelemben vett témák egymásba csúsztatásának, egymásba játszatásának művelete.
A pálya mához közelibb ívén egyre gyakoribb és általánosabb lesz ez az atematikus, témátlan verstípus. mi a lényeg bennük? A tárgytalanság? A megnevezetlenség? Vagy éppen a többértelműség ellenére is változatlan, magas hőfokú lobogás? Csoóri versei az idegszálak vibráló feszültségéről, az odaadó emberi, személyes készenlétről vallanak. Nem témában kötődnek: érzületben foghatók, tapinthatók.
Nem művi teremtmény, nem öncélú poétikai újítás Csoóri poézisében ez az atematikus, ez a mondandót lebegtető lírai találmány. Inkább végső redukálás: az élet különböző szféráit két végső állapot helyzetrajzára vezeti vissza a költő: a küzdelemére és a kudarcéra. De ugyanúgy megfordítva: a kudarcéra és a küzdelmére. A folytonos újrakezdés lehetőségeire.
Lényeges megálló Csoóri pályáján ez az összegezés: kesztyűdobás minden kudarcnak, minden szorongató kétségbeesésnek, a kínzó világ minden csapdájának. Miként maga mondja: "hiába követ nappali gyász: a megsemmisítő nyárban is / a teljes életemre emlékezem". Vissza
Tartalom
| Ördögpille | |
| Cseresznye-ballada | 7 |
| Karácsonyi készülődés | 7 |
| Kék hó, kék madár | 8 |
| Éjjeli utazás | 9 |
| Falusi délután | 10 |
| Pihenés patakparton | 11 |
| Boros Anna | 12 |
| Motyogók | 13 |
| Zavaros délután | 15 |
| Vesd meg magad | 16 |
| Sárga ördög a Nap | 16 |
| Ördögpille | 17 |
| Anyám fekete rózsa | 18 |
| Látok kék lámpát lengeni | 20 |
| Barbár őszi vers | 22 |
| Befordulok a fal felé | 23 |
| Szülöttemföld, zörrenni hallak | 25 |
| Carmina burana | 26 |
| Zöld utak és mély földutak | 27 |
| Szeptemberi nők | 28 |
| Egy fa omló erkélye alatt | 29 |
| Egy kiáltás a hóesésbe | 30 |
| Rejtelmeket szólongatok | |
| Soványság | 35 |
| Ének tavaszi záporban | 35 |
| Kövek | 36 |
| A kezem | 37 |
| Falusi árnyképek | 38 |
| Árnyékom ágán | 40 |
| Háborús mondóka | 40 |
| Tükör-csapda | 42 |
| Lányok, dinnyével | 44 |
| Két villámlás közt | 45 |
| Alkonyati várakozás | 46 |
| A nyár közelsége | 47 |
| Emlékezés egy régi utcára | 48 |
| Nekem most elég, hogy süt a Nap | 49 |
| Áhitat | 50 |
| Lebegő táj | 51 |
| Azon az estén | 52 |
| Angyalok és kikericsek | 52 |
| Házimuri | 53 |
| Játék a tengeren | 54 |
| Szeptemberi rézkarc | 55 |
| Ez voltál | 56 |
| Éjszaka, a város utcáin | 56 |
| Hangulat bár | 57 |
| Menekülés a magányból | 58 |
| Szálltak az aranyfácánok | 60 |
| Homlokod homályából | 61 |
| Érem | 62 |
| Vért és virágot | 63 |
| Álmaim folytatói | 63 |
| Vonulás | 64 |
| Fölényes búcsú | 65 |
| Vendégem és varázslóm | 65 |
| Rejtelmeket szólongatok | 67 |
| Úgy éltem eddig | 68 |
| Sem halál, sem kő-cserép | |
| Köznapi alkonyat | 71 |
| Völgyeket emelő idő | 72 |
| Arcod tavaszában | 74 |
| Zápor utáni táj | 75 |
| Zsibong a mák fejemben | 76 |
| Fénykép, nagy háttérrel | 76 |
| Egy templom falára | 78 |
| A Fekete-tenger partján | 79 |
| Sarkadi Imre halálára | 80 |
| Betegség, ősi botrány | 81 |
| Virágvasárnap | 81 |
| Sárga madárra vadászok | 82 |
| Szőlőhegy, háború előtt | 83 |
| Tavaszi előjáték | 85 |
| Sem halál, sem kő-cserép | 86 |
| Nyári dél | 86 |
| Fölszáll a kútból a vödör | 87 |
| Szabálytalan vers egy földrajztanár halálára | 88 |
| Vörhenyes köveken | 89 |
| Rejtsétek el a csodát | |
| Rejtsétek el a csodát | 93 |
| Faggatódzó óda a nőkhöz | 93 |
| Búcsú Kubától | 94 |
| Négy önarckép, emlékezetből | 96 |
| A szökevény | 97 |
| Ősz | 98 |
| Fűre, madárra | 99 |
| Idegszálaival a szél | 100 |
| Barbár imádság | 102 |
| Futamok | 102 |
| Zúzmarás kőre fekszem | 104 |
| Föld, nyitott sebem | 105 |
| Kettős női arckép | 105 |
| Együgyű dal | 106 |
| Arcomra sárt kenek | 107 |
| Hó fölött szálló füst | 108 |
| Platánlevél | 109 |
| Utolsó csillagig | 110 |
| Számüzetésem mosolya | 111 |
| Az ember elhagyja házát | |
| Az ember elhagyja házát | 115 |
| Sok ünnep, sok nyár | 116 |
| Óda egy kamaszfiúhoz | 117 |
| Kihívó vers Bella Ahmadulinához | 119 |
| Őszi töredék | 120 |
| Hogy ne legyen sötét | 120 |
| El akarom hagyni | 121 |
| Egyetlen robbanás | 122 |
| Ez a nap | 124 |
| Ha megérintlek | 125 |
| Második születésem | 127 |
| Szigetvilág | 128 |
| Ekkora szerelem előtt | 128 |
| Fényvakság | 129 |
| Csak magamat nem láttam | 130 |
| Ha nem tudnám | 131 |
| Bölcsőhelyem, esőben | 132 |
| Mit irigyeltek tőlem | 133 |
| Sóvárgás nemlétező sárkány után | 134 |
| Ballada a régi idők modorában | 136 |
| Váltóláz | 137 |
| Elengednélek, visszahívnálak | 138 |
| Tűz árnya, semmiség | 139 |
| Késői sírfelirat | 140 |
| Aztán | 141 |
| Valaki más | |
| Tavasz plakátjai | 145 |
| A folyó | 146 |
| Hársfa | 147 |
| Egy sárga kisvárosban | 148 |
| Szakad a hó | 149 |
| Ragadozó | 150 |
| Nincs már háza | 151 |
| Tatárdúlás | 152 |
| Valaki más | 153 |
| Senkiföldje | 154 |
| A másik utcán | 155 |
| Minden útról | 155 |
| Országlásom a télben | 156 |
| Egyszer majd ez is elmúlik | 156 |
| Egész nap ez a napsütés | 157 |
| Földre szállt fák | 158 |
| Bíztató | 160 |
| Párbeszéd, sötétben | |
| De az a víz még itt folyik | 163 |
| Pohárköszöntő | 164 |
| Futnék inkább vissza | 165 |
| Régi dobogások | 167 |
| Jelenések könyve | 168 |
| Az idegen | 168 |
| Városom, ősszel | 169 |
| Körbe-körbe | 170 |
| Szembesülés | 171 |
| November gyűrűtlen menyasszonyai | 171 |
| Elmosódó arc | 173 |
| A hegyi lány | 174 |
| Csokonai | 174 |
| Vakító semmi-térkép | 176 |
| Szárnyaló csontom hava | 177 |
| A zene szerelmes gyűlölete | 178 |
| A kivetkőztetett vadak | 179 |
| Mindennapi történelem | 180 |
| Sörényes ünnepem | 181 |
| A hangok határai | 182 |
| Száraz vihar | 183 |
| Kiállsz az égre | 185 |
| Estéről reggelig | 186 |
| Kísértet-fonal | 187 |
| A távolodó | 188 |
| Cantata profana | 189 |
| Hallgatásom hallgatása | 191 |
| Csak sehol | 192 |
| A harmadik nap esni kezdett a hó | 193 |
| Sirályvonal | |
| Bezárkózó | 197 |
| Sirályvonal | 198 |
| Együtt minden | 199 |
| Barakk-lakó | 199 |
| És lépni az ajtó felé | 200 |
| Zúzmara-koszorút a sírra | 201 |
| Vendégeim | 203 |
| Halottnéző | 204 |
| Che Guevara búcsúztatója | 204 |
| Levél Gregory Corso amerikai költőnek | 206 |
| Másnaposan | 209 |
| Ha hittem volna | 210 |
| Jóslás a te idődről | |
| Lassú félmúltban | 215 |
| A másik | 215 |
| Dünnyögő | 216 |
| Mire megvirrad | 217 |
| Számüzetésbe négykézláb | 218 |
| Ébredés | 218 |
| Nem múlik el a nap | 219 |
| Nyakamban harmat-kolonccal | 221 |
| Ezerkilencszázötvenegy tele | 222 |
| Havazás | 223 |
| Talán még van idő | 224 |
| A levegő kaszái | 225 |
| A nagyöregek délutánja | 225 |
| Csontokkal áttört vigasz | 226 |
| Beszéd-kárhozat | 226 |
| Fehér, fehérség | 227 |
| Futóbolond | 228 |
| Feltételes idő | 228 |
| Leltár, tűnődve | 230 |
| Vers a szőlőhegyi házból | 231 |
| Valaki súgja | 232 |
| Könnyű zene | 233 |
| Jóslás a te idődről | 234 |
| Sose harmadnapon | |
| Töredék | 239 |
| Kések és szögek szárnya | 239 |
| Májusi légcsavar a kéz | 240 |
| Sose harmadnapon | 241 |
| Üzenet | 242 |
| Senkinek senkije | 242 |
| Mert volt idő | 243 |
| Előhívó ének | 244 |
| Megosztva a homályt | 245 |
| És megszaporodtak | 246 |
| Fakrisztus | 246 |
| Ráolvasás a Második Személyre | 247 |
| Mintha a teste | 248 |
| Recsegve, mint a deszkapalánk | 249 |
| A falban fácánt hallok suhogni | 250 |
| A kinagyított szem rései | 250 |
| Évforduló | 252 |
| Szeptemberi gyónás | 252 |
| Hasadás | 253 |
| Októberi futamok | |
| Számonkérés | 257 |
| Anyám anyja | 258 |
| Gyorsan öregszünk | 259 |
| A hazatérő | 260 |
| Karácsonytól karácsonyig | 261 |
| Talán egy golyó | 262 |
| Komor és egyszerű | 262 |
| Incselkedni vadhírek jönnek | 263 |
| Azok a fölmagasztalt egyszeműek | 265 |
| Tavaszodó | 265 |
| Egy régi fénykép | 266 |
| Kérő, baráti szavak a Második Személyhez | 267 |
| Szemek | 268 |
| Októberi futamok | 269 |
| A te időd | 270 |
| A látogató emlékei | |
| Sorok egy sziklafalra | 275 |
| A látogató emlékei | 275 |
| Anyám szavai | 277 |
| Tűz bentlakó diákja | 278 |
| A kis fenevad | 279 |
| Már nem én ülök ott | 280 |
| Amszterdami bolyongás | 281 |
| Szeme korszaka | 283 |
| Helsinki, forgószékből | 284 |
| Csontom a tenger köszörűkövén | 286 |
| Ez már a nyár lehet | 287 |
| Holttengeri nyár | 287 |
| Háromszor csikordult meg az ajtó | 288 |
| A szoba | 289 |
| A naptár lapjai | 290 |
| Csoportkép | 291 |
| Megromlanak ezek a napok is | 292 |
| Kinyitom ablakomat | |
| Szemközt az úton | 295 |
| Súgás, két hangra | 296 |
| Célzógömb | 297 |
| Önarckép, párás tükörben | 298 |
| Májustól májusig | 299 |
| Búcsúztató | 299 |
| Kinyitom ablakomat | 301 |
| Férfikor | 302 |
| Berzsenyi elégiája | 303 |
| Kivilágított éjszakában | 304 |
| Várjuk meg, amíg este lesz | 305 |
| Nagy üregek visszhangja | 306 |
| Más őszben, más nyarakban | 307 |
| Töredék a hetvenes évekből | 308 |
| Az útra induló | 309 |
| Elidőzni az időben is | 310 |
| Újkori Naphimnusz | 311 |
| A föltámadás első pillanatai | 312 |
| Az volt a legnehezebb | 313 |
| Megyek majd, megyek | 315 |
| Vadfiú hajjal | 315 |
| Földközelben | |
| Rejtett önarckép | 319 |
| Megkívántam a bújdosást már | 320 |
| A csavargó elégiája | 321 |
| Barátom roncsolt arcképe | 322 |
| Amikor a cigarettáról leszoktam | 322 |
| A csongrádi Tiszaparton | 323 |
| A költészet agglegénye | 324 |
| Fúj a szél | 325 |
| Éjszakai zene, valahonnan | 326 |
| Földközelben | 326 |
| Trágárság s ibolyatűz | 327 |
| Picasso, bikával s nővel | 328 |
| Nagy László arcképe | 329 |
| Megkésett tüntetés egy francia bányászvárosban | 330 |
| Kátrány-pecsét | 331 |
| Hó emléke | 332 |
| Betegágyon | 333 |
| A sötétségből sötéten | 335 |
| Talán az elégiák | 336 |
| Délutáni kávé | 337 |
| Mire vége a napnak | 338 |
| Szóljon a csörgődob | 339 |
| Elmaradt versek | |
| Menekülő katona, 1944 | 343 |
| Fehérség | 343 |
| A régi szerető búcsúztatása | 344 |
| Vers két nőhöz, egyidőben | 345 |
| Téli alvásomból | 346 |
| Hozsánna, rózsák | 348 |
| Zörög éjjel a mák | 349 |
| Itt élsz még | 350 |
| Lámpák és öklök elé | 350 |
| Azt mondja ez a vers | 351 |
| Várakozás | |
| Téli este | 355 |
| Napi halálommal | 356 |
| Azt hittem akkor | 356 |
| Vers, jóakaróimhoz | 357 |
| Újtestámentumi sorok | 357 |
| A fésülködő | 359 |
| Levél, északról | 360 |
| Amazonok fekete húga | 361 |
| Éjszaka, otthon | 362 |
| A bokrokat figyeltem | 363 |
| Hogy ma se légy tanú | 364 |
| Virrasszon velem a víz | 365 |
| A tizedik este | 366 |
| Aszályos, bibliai év | 367 |
| Várakozás | 368 |
| Európai nyár | 369 |
| Emberek, ágak | 371 |
| Télvégi fények | |
| Ünnepek után | 375 |
| Tücsökszó | 376 |
| Télvégi fények | 376 |
| Várakozás a tavaszban | 377 |
| A koponya | 378 |
| Zárd rám az ajtót | 379 |
| Csendélet | 379 |
| Fanyar bukolika | 380 |
| Cigánylovak | 381 |
| Ünnep a hegyen | 382 |
| Furulya-csonk a szánkon | 383 |
| A tegnapiak | 385 |
| Jó reggelt, világ! | 385 |
| Ma még csak hétfő | 386 |
| Halasztás | 388 |
| Falusi mitológia | 389 |
| Mátrai séta | 389 |
| Hajnali elbeszélés | 390 |
| Rossz églakó lennél | 391 |
| Verssel vigasztal valaki | 392 |
| Tízéves évfordulónkra | 393 |
| Remete nyár | 394 |
| Az alvó | 395 |
| Pillanatfölvétel | 395 |
| Erdei zsoltár | |
| K. É. végakarata | 399 |
| A kezed nyoma | 399 |
| Valamit még mondani akart | 399 |
| Aranyvasárnap | 400 |
| Valami elkezdődött | 401 |
| Az ábeli füst | 402 |
| Erdősödik a világ körülöttem | 404 |
| A lángész itt sétált mezítláb | 405 |
| Vers, Diogenészhez | 406 |
| Erdei zsoltár | 407 |
| Esztergomi nyár | 408 |
| Milyen lassú volt mindig | 409 |
| Menjünk lopakodva | 409 |
| Elmaradt lázálom | 410 |
| Kórházban | 411 |
| Emelkedsz s tűnsz el a magasban | 412 |
| Kérdések, halottvivőkhöz | 413 |
| Amikor vörösbe vált át a sötét | 413 |
| Láttam arcodat | 415 |
| Mint cigarettázó sírásók | 416 |
| Álom egy tóról | 417 |
| Senkid, barátod | 418 |
| Meghalni járok a közeledbe | 419 |
| Ha jó hírt hallasz | 420 |
| Románc | 422 |
| Kilátó | 422 |
| Egy korszak emléke | 423 |
| A szomszédból még átjár a kutya | 423 |
| Megváltoztál | 424 |
| Szomorkás, nyári dal | 424 |
| Jók voltunk, jók és engedelmesek | 425 |
| Ég, föld, rézkilincs | 426 |
| Végül is | 427 |
| Akkora Nap süt | 427 |
| Talán egy fa nő bennem | 427 |
| Egy férfi él a házban | 428 |
| Lehajtott fejjel | 429 |
| A hosszú tél zsoltára | 431 |
| Megszelidült a tél hangja | 432 |
| Közeledés a szavakhoz | |
| Közeledés a szavakhoz | 437 |
| Betűrendes tartalom |
Tétel sorszám:
077
Kikiáltási ár:
5.000 Ft
(Minimum licitlépcső: 100 Ft)
Hátralévő idő:
Aktuális ár:
Ft
| Amennyiben az utolsó 5 percben licit érkezik, a lejárati időpont további 5 perccel módosul. |
Aktuális ár:
5.300 Ft
Licitek száma: 4
Ft
| Minden aukción megnyert tétel után 15% árverési jutalékot számolunk fel, amely jutalékot a megnyert árverést követően a vételár alapján azon felül kell megfizetni! |