Dévai Elemér Attila: Bevezetés a magyar pásztorasztrológiába és a magyar szimbólumrendszerbe (dedikált példány)

Előszó

A régi öregek szorosabban kapcsolódtak a természethez, mint azt a ma embere, elanyagiasult világában megtehetné. E lenézett öregek ősi szimbólumokkal és természetességgel élve, Istentől való törvényekkel pergették napjaikat. Emlékszem apai Nagyapám, ha a szőlőhegyen vendég volt, kihozta a poharakat a présház elé a lopó vagy demizson borral együtt, majd a bal kezében tartott két-három poharat a jobb kézben lévő lopóból, és kevés borral kimosta a poharakat, majd a bort a földre lottyantotta e szavakkal - Adj Uramisten jövőre is! - s csak utána töltött a poharakba. Gyermekként furcsálltam e szokást, mert öblögetni való víz volt bőven, s mikor ezt szóvá tettem azt mondta - Kettőnk közös munkája ez a bor az Úristennel, ha Ő nem segít én hiába verejtékezem, így ki kell adni a részét. - Ha az étkezés a szőlőhegyen, vagy az otthoni falusi ház kerti asztalánál volt, soha nem felejtette el az első falat kenyeret ledobni e szavakkal - Ez a Földé - bár, ahogy néztem legtöbbször a macska kapott rajta, de Nagyapám csak mosolygott ezen - ...Ő aztán annak adja, akinek akarja... - Vissza

Fülszöveg

A könyv egy sorozat első része. Témája szerint, párhuzamot von a népi hagyományok és az asztrológia között. rámutat a magyar szimbólumrendszeren keresztül arra, hogy eleink nemcsak ismerték az asztrológiai összefüggéseket, hanem meg is élték őket. Mindezt egy sajátos szimbólumrendszerbe ágyazták, mely alapjaiban megfelel a mai asztrológia által tanított összefüggéseknek. Vissza