Aukciós tétel adatai
Budapest, 1991, Püski-Magyar Fórum (TIT Nyomda), 108 p.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Szerző által dedikált példány. Első kiadás. Vasárnapi jegyzetek. A Kossuth Rádió Vasárnapi Újság-jában 1987 és 1991. augusztusa között elhangzott jegyzetek. Írta: Csurka István.
A címlapon a szerző, Csurka István tollal beírt, névre szóló dedikációja olvasható: ”ifj. Sz. L.-nak szeretettel Csurka István. 1992. január 21.”
A szerző bevezető gondolataival, részletes tartalomjegyzékkel és függelékkel (levelekkel) kiegészített kiadás. Nyomtatta a TIT Nyomda.
Kiadói ragasztott papírkötésben lévő példány, feliratos, a kiadó emblémájával díszített címfedéllel, feliratozatlan könyvgerinccel, fülszöveget tartalmazó hátlappal, tiszta belívekkel, hiánytalan, jó állapotban.
A kötet szerzője Csurka István (Budapest, 1934. március 27. – Budapest, 2012. február 4.) magyar író, drámaíró, dramaturg, politikus. A magyarországi rendszerváltás nagy hatású, aktív politikusa és írója. A monori találkozó vitaindító előadását ő tartotta „Új magyar önépítés” címmel. Az MDF egyik alapítója, később 1993-ban kizárták a pártból. Ekkor alapította meg a Magyar Igazság és Élet Pártját, amelynek haláláig elnöke volt.
Fülszöveg
Ezeket a jegyzeteket 1987. végén kezdtem írni Győri Béla felkérésére. Előzőleg oldották fel eltiltásom, de nem keresett meg senki, nem rohantak meg a szerkesztőségek munka ajánlatukkal. Akkor már...
Tovább
Fülszöveg
Ezeket a jegyzeteket 1987. végén kezdtem írni Győri Béla felkérésére. Előzőleg oldották fel eltiltásom, de nem keresett meg senki, nem rohantak meg a szerkesztőségek munka ajánlatukkal. Akkor már utána voltunk az első lakiteleki Találkozónak és javában szerveztük az MDF-et. Az irodalmiból keményedő politikai küzdelem lett, a hatalom számontartotta minden lépésemet és én is számontartottam azokat az embereket, akik vették a bátorságot, hogy a hallgatólagos rosszallás ellenére - ami esetenként veszélyesebb lehetett rájuk nézve - megkerestek. Számot tartottak rám, mint íróra.
Mert úgy kezdtem jegyzetírói szereplésem. Noha már politizáltam.
Ezt a hangütést soha nem igyekeztem megváltoztatni. Akármennyire is aktuális volt az a kérdés, amelyhez hozzászóltam, az írói megközelítést soha nem adtam, nem adhattam fel. Emiatt sokan megszóltak később.
Írásaim, hangom, indulataim sok ellentétes érzelmet váltottak ki. Ennek örülök, mert az volt a célom: írói szóval buzdítani, védeni, nagyobb részvételre és cselekvésre bátorítani azokat, akik a nagyon nehéz esztendőkben is kívül és alul maradtak és ostorozni, leleplezni azokat, akik ugyanennek a küzdelemnek a vámszedői voltak és azok ma is.
Azt hiszem, nyugodt lélekkel tárhatom most az olvasó elé ebben a formában is elhangzott gondolataim, mert így ellenségeim és barátaim egyaránt láthatják, hogy mennyire egyszerű dolog mindez: egy ember él a megszerzett szabadsággal és azt mondja, amit gondol. Ettől egy-egy pillanatra védtelenné válik, de ez a védtelenség erőnek bizonyul később.
Vissza