Dávid József: Székelyföld (Megjelent a Székelyföld visszatérésének első évfordulóján 1941 szeptember havában.)

Előszó

Több, mint 70 év, két emberöltő múlt el azóta, mióta báró Orbán Balázs alapvető értékű nagy munkája: »A Székelyföld leírása« megjelent. A nagy székely egy mindentudó polihisztornak egy ember erejét meghaladó feladatát vállalta magára, midőn egymagában, munkatársak nélkül, bár a legdicséretesebb szorgalommal dolgozott a székely föld és nép múltjának és jelenének egymástól eltérő, földrajzi, néprajzi, gazdasági és történelmi ismeretterületein. Azóta a székelységre vonatkozó ismereteknek nemcsak anyaga szaporodott meg mennyiségében, hanem annak felfogása és értékelése is minősült. Ez okból a székelység tollforgatóit már több, mint 30 év óta foglalkoztatja az a gondolat, hogy a könyvárusi forgalomban régóta nem kapható Orbán Balázs-féle nagy munka új szerkesztésben újraírva kiadassék. Az első világháború és az azutáni román uralom alatt a gondolat megvalósítása leküzdhetetlen nehézségekbe ütközött,- most, hogy a Székelyföld vissza= tért Magyarországhoz, sietősen elkészült a könyv, mely régen érzett közszükséget pótol, de egyben Orbán Balázs emlékezetének hozott áldozat is kíván lenni. Sok munkatárs együttes munkája ez a könyv. Tartalma kevesebb, mint szerettük volna, mert a történelmi anyag nem fért bele, abból itt csak vázlatos részek vannak,- a székely történet egy külön könyvet kíván meg, ami tervbe is van véve. Ezzel a könyvvel képet akarunk adni arról a székely népről, melynek eredete, múltja, fejlődése és jelene oly igen méltó a legteljesebb érdeklődésre. Hatalmas hódító népeknek: hún-, avar-, bolgárnak összeomlása után fennmaradt egy kis nép, mely mint egy nagy hagyomány őrzője és letéteményese, csatlakozik a honfoglaló magyarsághoz és válik ennek a nemzetnek és ezeresztendős sorsának részesévé. Szent István óta keresztény és a nyugateurópai latin-germán kultúrkörnek keleti határőre. A nyugat nagy szellemi áramlatainak kifejezései: a román, gótikus, renaissance, bárok, empire stílusok mind megtalálhatók a székely templomokon, ezeken van a gótika legkeletibb határa, - és ez a határa egyben a latin keresztnek és latin betűnek is a 19. évszázadig. Ami a Székelyföldtől keletre van az egy más, idegen, keleteurópai - bizánci kultúrkörhöz tartozik. A székelyek régi alkotmánya és jogrendszere csodálatosan egyesíti magában az ősi arisztokratikus rendiséget a közös és arányos teherviselés és szociális közösség demokratikus elvével. Kezdettől fogva szabad harcosokból álló szervezett katonanép, ők a magyar királyok és erdélyi fejedelmek állandó hadserege. És e mellett tud Apácai Csere Jánost, Mikes Kelement, Körösi Csorna Sándort, a két Bolyait, Barabás Miklóst stb. termelni magából. Népi építészetében, népművészeti ornamentikájában, rovásírásában ősi keleti hagyatékokat őrzött meg, _ és egy páratlanul gazdag népköltészetet, mesekincset, dalköltést s a világirodalomban oly nagyratartott skót népballadákkal egyértékű székely népballadákat termelt ki. Ez a nép dicsekvés nélkül elmondhatja a költő Zrínyi Miklós szavaival : Egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalók ! Erre a népre és földjére, az exponált helyzetű Székelyföldre még feladatok várnak a magyar sors jövendő fejlődésében, feladatok, amelyek méltók az ezeréves székely múlthoz. Ennek a népnek és főidnek leírását adjuk itt olvasóink kezébe. Fogadják szívesen ! Vissza