Karinthy Frigyes: Mennyei riport (Ignotus Pálnak dedikált példány) (A kötetről írt irodalomtörténeti tanulmány a leírásban olvasható.)

Hosszú folyamat eredményeképpen született meg Karinthy negyedik regénye, a Mennyei riport. Már 1930-ban híre kélt, hogy „Karinthy Frigyes egyébként a Mennyei riport című nagy regényén dolgozik” (Magyarország, 1930. júl. 9. 9.), nem sokkal később bővebben is kifejtette ezt: „Karinthy Frigyes mondja: — Két új regényen dolgozom. Az egyiknek: Mennyei riport a címe. Hőse egy újságíró, akinek történetét írom meg: a másvilágon átélt kalandjait.” (Az Est, 1930. júl. 24. 11.) Fél évvel később, 1931 januárjában még többet meg lehetett tudni a készülő műről: „Karinthy Frigyes érdekes és egészen újszerű regényt ír Mennyei riport címen. A »mennyország« és annak lakói életét festi Karinthy új könyvében. Interjúkat csinál itt a magyar és külföldi irodalom holt nagyjaival, akik éppen úgy élnek, mint a földi halandók. Kongresszusokat tartanak, lapokat indítanak, vitatkoznak, pártoskodnak, sőt, meg is halnak a mennyországban.” (Magyar Hírlap, 1931. jan. 25. 23.), és ebben az évben megjelenését is beharangozták: „A Pesti Napló sorrendben legközelebbi két regényét Karinthy Frigyes és Móricz Zsigmond írja. Mennyei riport és Matura a regények címe.” (Az Est, 1931. máj. 24.)

De a regény mégsem jelent meg ekkor.

Három év múlva ismét hírül adták a Pesti Naplóban, hogy folytatásokban adják a Mennyei riportot. És ekkor már valóban közeledett a megjelenés, elég nagy sajtókampányt indítottak a regény elé. Március 25-én jelentették be, hogy a húsvéti számban megindul a Mennyei riport (Mennyei riport. Karinthy Frigyes új regénye a Pesti Naplóban. PN, 1934. márc. 25. 4.), március 29-én szerzői nyilatkozatot közöltek róla (Szerző a Mennyei riportról. PN, 1934. márc. 29. 5.), harmincadikán pedig azt a „vicces” hírt közölték vele kapcsolatban, miszerint Karinthy „napok óta gondterhelt arccal járkál a városban. Hol izgatott, hol lehangolt, hol reménykedő, hol kiábrándult, úgy, mint általában az állást keresők. Pedig nem is a maga számára keres állást, hanem egy másik ember számára, aki azonban nagyon közel áll hozzá, tudniillik ő teremtette. […] A legnagyobb gondot a főhőse okozza neki azzal, hogy még mindig nincs foglalkozása. A regény nemsokára befejeződik, az újságban már a napokban megjelennek az első folytatások és a főhős még mindig nem tudott álláshoz jutni. Ezért jár most gondterhelt arccal Karinthy: töpreng és tépelődik, hogy milyen foglalkozást adjon regénye hősének!” (Egy szerző és egy főhős keres egy állást. PN, 1934. márc. 30. 10.)

Április elsején azonban valóban megjelent a regény első része, és két hónapon keresztül, június 2-ig minden lapszámban találkozhattak vele az olvasók. Eseménye volt ez a magyar irodalomnak és Karinthynak is, mert Karinthy ekkor már évek óra nem írt regényt, pedig – látható – tartósan és erősen készült rá, foglalkoztatta a kérdés. A Mennyei riport a negyedik regénye lett, ezt megelőző nagyepikái, a Capillária és a Kötéltánc még az 1920-as években jelentek meg.

Ehhez képest meglehetősen szokatlan és furcsa, hogy a Mennyei riport könyv alakban csak három évvel később, 1937 decemberében látott napvilágot. A most felbukkant példányába Karinthy ezt írta:

Ignotus Pálnak / 937 / szeretettel / Karinthy

A dedikáció címzettje ismert személy. Ignotus Pál (Veigelsberg, 1901–1978) publicista, szerkesztő, irodalmi családba született, nagyapja, Veigelsberg Leó (1839–1907) a Pester Lloyd főszerkeszője volt, apja, Ignotus Hugo (1869–1949) pedig a Nyugat alapító főszerkesztője, akinek neve húsz évig állt a lap élén.

Ignotus Pál 1920 után az Esti Kurír szerkesztőségében dolgozott, kritikákat, publicisztikákat írt. Publikált a Nyugatban, A Tollban, de az igazi nagy szerep az 1936-ban megindult Szép Szó szerkesztése volt, ahol 1937 decemberéig József Attilával együtt dolgozott. 1938 végén Angliába emigrált, 1949-ben hazarendelték és lecsukták. Szabadulása után nem sokkal újra emigrált, immár véglegesen. Angliában halt meg.

És bár nem egy generáció tagjai voltak – Karinthy az idősebb Ignotusszal, Pál apjával volt a Nyugat első nemzedékének tagja –, a fiatalok teljesítményére is mindig nyitott és fogékony Karinthy a fiatal kritikussal is jó kapcsolatban volt. Bár voltak vitáik, a sajtóban is és élőszóban is, elismerték egymás kvalitásait. Ignotus Pál bár a publicista Karinthy teljesítményét megbírálta, cikket írt a másik verseiről, közös rendezvényeken léptek fel, stb. A bizonyos kérdésekben való véleménykülönbség ellenére közeli kapcsolatban maradtak, és Karinthy 1938 augusztusában bekövetkezett váratlan halála után éppen Ignotus Pál volt az egyik, aki elbúcsúztatta írótársát.

Aranyozott kiadói egész vászonkötésben lévő példány feliratozott, illusztrációval elláott címfedéllel, feliratozott, élein megkopott könyvgerinccel, a kiadó dombornyomott emblémájával, valamint a könyvkötészet megadásával ellátott hátlappal, sérült kiadói előzéklapokkal, hiánytalan állapotban.

A tanulmány Bíró-Balogh Tamás - irodalomtörténész - munkája.