Balázs Fecó: Új évszakok (dedikált példány)

Előszó

ELŐHANG Balázs Fecó zenéje mindig közel állt hozzám. Nekem voltaképpen teljesen mindegy volt, hogy a Taurus vagy a Korál együttes szólaltatta meg állandó szerzőtársával, Horváth Attilával írt szerzeményeit, vagy magányos előadóként adta elő őket: hacsak tehettem, fel-hangosítottam a rádiót, ha bármelyik elhangzott közülük. Sohasem fogom elfelejteni azt a napot, amikor a ma már legendás emlékezetű Budai Ifjúsági Parkban tanúja lehettem a Taurus bemutatkozó fellépésének. Amikor elhangzott az új együttes első száma, néhány pillanatig döbbent csend támadt: ilyen erejű zenét magyar előadótól addig nemigen lehetett hallani. A felszolgálónők megtorpantak a kezükben egyensúlyozott kerek bádogtálcákon ragyogó sörcsillárokkal, tátva maradtak a szájak a vöröshagymával meghintett zsíros kenyerek előtt, és a bejáratnál serénykedő, kiöregedett sportolókból verbuvált fegyelmező brigád tagjai is úgy meglepődtek, hogy zavarukban néhány fiatalt nyakkendő nélkül(!) engedtek be az örömöknek ebbe a nagyon is e világi kertjébe. De ez a csend csak néhány másodpercig tartott, hogy aztán átadja helyét a szűnni nem akaró, hangos tetszésnyilvánításnak. Balázs Fecó egyik kezével újabb szólamba kezdett a hazai színpadokon igazi ritkaságnak számító Hammond orgonán, a másikkal pedig a győzelem jelével hintett áldást az egybegyűltekre. Brunner Győző a dobok közé csapott, Som Lajos kezei között kitépett, eleven szívként lüktetett a basszusgitár, és Radics Béla, a kontinens valaha élt szólógitárosainak egyik legnagyobbika térdre esve, a fogával tépte a bíborszínű, itt-ott alaposan megkopott Gibson húrjait. Május volt, az alattunk csillogó Duna felől balzsamos, mámorító illatot hozott a tavaszi szél, és mindenki, aki hallotta ezt a bandát, joggal érezhette úgy, hogy ez a szép évszak ezúttal nem csak a természetben hozott újjászületést. Vissza

Fülszöveg

Balázs Fecó 1951. Március 2-án született Budapesten. A Neotonnal (1967-1971) lett népszerű, majd ebből kiváltak Som Lajossal, és 1972. május 1-én megalapították a Taurus XT-t. Két év külföld után Koncz Zsuzsa kísérőzenekarához került, ebből lett a Korál. Fecó számtalan díjat bezsebelt az elmúlt évtizedek alatt. 1979-1984 között zsinórban hatszor az év legjobb billentyűsének választották, 1987-ben eMeRTon-díjat kapott. 1988-ban A kőfalak leomlanak címmel oratóriumot írt, amiért megkapta az Inter-pop Fesztivál zeneszerzői díját. 1997-ben, 12 év után újra összeállt a Korál, és egy fergeteges koncertet adtak a Kisstadionban, amely elnyerte az év koncertje címet (eMeRTon-díj). 1988-ban | Liszt díjjal tüntették ki.
1998-ban megjelent Újjászületés című lemeze, 2000 tavaszán A csönd évei című albuma, 2001 őszén 50. című nagylemeze, idén március 2-án pedig | Időtörés című albuma. 1999-ben jelent meg Évszakok című könyve, valamint a Huszka Jenő életműdíjat is ez évben kapta. 2001. augusztus 20-án zeneszerzői munkásságáért és a sitkei kápolna helyreállításában való közreműködéséért megkapta a Magyar Köztársaság Érdemrend Lovagkeresztjét. 2005 tavaszán pedig megjelent a Daloskönyv, mely Fecó dalait tartalmazza napjainkig - kottákkal, és fotókkal.
Vissza