Kozmutza Flóra: A bükki túra (aláírt példány) (A kötetről írt irodalomtörténeti tanulmány a leírásban olvasható.)

Kozmutza Flóra Büki túrakönyv - Utazási napló

Miért lenne bárki számára érdekes pár tizenéves fiatal, fiúk és lányok utazási naplója?

Egyrészt mert egyikük – saját jogon, önálló érdemeivel – jeles személy lett.

Másrészt mert ugyanez a személy a magyar irodalom három jelentős költőjének is múzsája, egyiküknek felesége is lett.

Harmadrészt pedig jelentős kortörténeti és magántörténeti dokumentum, és mivel az utazásban lányok/hölgyek is részt vettek, a magyar kultúratörténet jelenében egyre nagyobb hangsúlyt kapó nőtörténet-kutatás egyik fontos dokumentuma.

*

A kirándulás egyik résztvevője, Kozmutza Flóra (1905–1995) későbbi pszichológus, gyógypedagógus, tanár, aki szakmai működése évtizedei alatt megújította a magyar gyógypedagógiai pszichológiát, kiszélesítette működési körét és rendszerbe foglalta azt.

A budapesti egyetemen és a párizsi Sorbonne-on tanult; itt is írta meg bölcsészdoktori értekezését (egy francia filozófus költőről). Hamarosan publikálni kezdett, viszont időközben találkozott a gyógypedagógiával, és tudományt váltott: doktorálása után jelentkezett a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolára, ahol olyan tanárai voltak, mint Szondi Lipót, Tóth Zoltán és Bárczi Gusztáv, akik nagy hatással voltak rá. Itt 1934-ben szerzett oklevelet. Több tudományos monográfiát és tankönyvet is írt a gyógypedagógia pszichológia tárgykörében.

József Attilával (1905–1937) 1937 elején ismerkedett meg, s ő lett a költő utolsó múzsája. A magyar irodalom legszebb szerelmes versei közé tartoznak a József Attila által Flórához írott darabok. A múzsa pedig később megírta kettejük kapcsolatát (József Attila utolsó hónapjairól, 1985).

Ekkor már Flóra ismerte Illyés Gyulát (1902–1983), akivel 1939-ben kötött házasságot. Az ő halála után hagyatékának feldolgozásával foglalkozott.

Az 1950-es években pedig – házassága évei alatt – titkos érzelmi kapcsolat fűzte Szabó Lőrinchez (1900–1957). Erre a kapcsolatra viszont csak Flóra halála után, a 2000-es évek elején derült fény.

Az ő gyermekkorának dokumentuma, egykorú tudósítása az utazási napló, amely azokat a hatásokat mutatja meg – legalábbis részben –, amelyek Flórát gyermekkorában érték, s amelyek hozzájárultak ahhoz, hogy később az legyen, aki: önálló kutató s három költő múzsája.

*

A naplót 1926. április 1-jén nyitották, címe: A bükki túra (no meg Aggtelek). Feljegyezte: „Lacika”, azaz az egyik résztvevő, Csányi László. A napló mottója pedig ez:

„Olvassátok jókedvvel és annyi szeretettel, amennyivel én igyekeztem ezt megírni.”

A „címlapra” még beragasztották a többnapos kirándulás térképet, hogy vizuálisan is követhető legyen az útvonal.

Az ötnapos, 1926. április 1-jétől április 5-ig tartó túrán összesen tizenkét fő vett részt. A túravezető Stadler István volt. A Kozmutza család pedig három fővel képviselte magát: Kozmutza Flóra mellett Kozmutza Mária és Kozmutza Pál is ott volt. S hozzájuk tartozott még Cserépy László (1907–1956) későbbi színész, filmrendező, forgatókönyvíró.

Az útinapló autográf kézírású szövegrészekből és beragasztott amatőr fényképekből áll. A fényképeket a résztvevők készítették, rajtuk pedig a kirándulás részletei, a látott tájak, képződmények, épületek és más érdekességek szerepelnek.

A csoport április 1-jén indult a Keleti pályaudvarról, este Egerben szálltak meg. Április 2-án Egert nézték meg, közben többször viccesen felidézték Gárdonyi Géza híres regényét, az Egri csillagokat. Innen továbbindulva megnézték a tárkányi barlangot, a felső-tárkányi tavat, Tarkőt, majd Lillafüreden álltak meg. (Ahol majd egy évtizeddel később József Attila is megfordul, s megírja ott az Óda című szerelmes versét, egy Marton Márta nevű művészettörténészhez [és nem Flórához, pedig az útinapló lillafüredi epizódja így lenne „kerek”].) Ekkor látták még a déresi várat is.

Másnap, április 4-én, húsvét vasárnapján Visnyó érintésével Aggtelekre mentek, ahol egy csoportkép is készült, amit „A banda” képaláírással ragasztottak be a naplóba; ezen a csoportképen természetesen rajta van az ifjú Flóra is.

Az aggteleki cseppkőbarlangban tett – föld alatti – kirándulás az útinapló fő része, körülbelül húsz oldal, külön-külön részletesen szól a nevezetesebb cseppkő-alakzatokról is, melyekről mindről készült külön fotó is. A naplóban szerepel a barlang térképnek beragasztott fotója is.

Április 5-én Jósvafőre mentek, majd onnan haza.

A napló végén összegző táblázat szól a „megtett utak”-ról (vonattal, sportolással: gyalog vagy lovon, vízen, egyéb járművön, illetve vízben)

Ezt követi egy átvezető rész, s ezután több rövid kirándulás feljegyzése olvasható. A „hétvégi” utak időpontjai: április 18., április 25, május 2., május 7., május 13., május 16. és május 21. Ez egyben az utolsó bejegyzés dátuma is.

A korszak jellegzetes időtöltése volt, hogy a budapesti értelmiségi polgárcsaládok a hétvégéken „kirándultak” a Budapesti környéki hegyekben, kisebb-nagyobb csoportokban, barátokkal. Radnóti Miklósné naplója sok ilyen kirándulást örökít meg, külön tanulmányt lehetne írni ezekről a társas kirándulásokról. Ehhez a vonalhoz csatlakozik most jelen tétel is: a Radnótiékkal azonos generációhoz tartozó baráti csoport környékbeli, de egy évtizeddel korábbi kirándulásairól lehet olvasni.

Ilyen módon pedig a tétel túlmutat önmagán: nemcsak életrajzi, de társadalomtörténeti dokumentum is egyben, a budapesti középréteg szokásainak elsődleges és egykorú forrása. Olyan információk olvashatók ki belőle, melyeket máshonnan nem tudhat az olvasó/kutató, mindazonáltal egy izgalmas és érdekes élménybeszámoló a korabeli, száz évvel ezelőtti Magyarországon. Így ráadásul páratlan útirajz is egyben, sok-sok olyan fényképfelvétellel, melyek a naplóban rögzített események időpontjában dokumentálták az utat, s így olyan részleteket is mutatnak Magyaroszágról, annak természeti és épített örökségéről, melyek azóta már megváltoztak vagy megsemmisültek.

Könyvkötői kötésben lévő példány feliratozatlan címfedéllel, a könyvkötő által készített vászon könyvgerinc hiányával, 104 beírt oldallal, 70 eredeti fekete-fehér fényképpel, 86 üres, beírás nélküli lapoldallal, hiánytalan belívekkel, fellelt állapotban.

A tanulmány Bíró-Balogh Tamás - irodalomtörténész - munkája.