Veres Péter: Az Alföld parasztsága

Előszó

Ezt a kis könyvet még a "falukutatás" őskorában írtam. Akkor, amikor a fiatal magyar írókat valósággal megszállotta a vágy, hogy meg kell ismerni a népünket, mert, amíg nem ismerjük, nem tehetünk az érdekében semmit. - Persze, én nem kívülről, hanem belülről kutattam a parasztságot, hiszen benne éltem. Jobban mondva nem is kutattam sehogy, nem tettem én egy lépést se, hanem csak leírtam, amit tudtam róla. Ha van ennek a könyvnek értéke, akkor elsősorban ez az értéke, ez a belülről átélt hitelesség. Más kérdés, hogy amint annakidején egyes bírálóim mondták, meddig, milyen területre és milyen vidékekre és ezeken belül is milyen rétegekre érvényesek a megállapításaim. - Sokak szerint csak a tiszántúli, némelyek szerint csak a falumbeli parasztságra. Ezzel szemben én ma is azt mondom, hogy nemcsak a tiszántúli és nemcsak az alföldi parasztokban, de az ország más vidékeinek a parasztjaiban is csak az az igazi ősi paraszti és mondhatjuk, az az igazi magyar, amiben az Alföld parasztságával azonosak. Az Alföld parasztságának abban a részében, amely még nem polgárosult, tehát a mélyrétegében népünk, fajtánk legősibb és legigazibb jellegkép. Más bírálók szerint meg nem a parasztság társadalomrajzát, hanem a parasztság "apológiáját" írtam meg. Nem a valóságot, nem azt, hogy milyen az alföldi paraszt, hanem azt, hogy én milyennek szeretném. Vissza

Fülszöveg

A szociológiai és szépírói indítékkal megírt könyv a két világháború közötti alföldi magyar parasztság kilátástalan jövőjének hiteles dokumentuma még akkor is, ha ez a mű a dunántúli egykés, pusztuló magyarsággal szemben a helytálló parasztság társadalmát kívánta bemutatni, s a közöttük lejátszódó folyamatokat érzékeltetni.
Veres Péter saját életén keresztül közvetlenül érzékelte osztályos sorstársai , a parasztság társadalom alatti helyzetét. Könyvében ennek ellenére nem a parasztság nyomorúságos mindennapjait dokumentálja, hanem az ezt előidéző okok feltárására tesz kísérletet. A viszonylag kis terjedelmű könyv öt részre oszlik. A táj és a nép bemutatása után az Alföldön élő parasztság kultúrájával és erkölcsével foglalkozik. Elemzését az alföldi parasztság jövőjével zárja és úgy látja, hogy ha a jövőt "pozitív, haladó értelemben vesszük, úgy az alföldi parasztságnak, mint ilyennek jövője nincs". Ennek következtében pedig, ha társadalmirendszer- változás - felszabadulás - nem következik be: elpusztul. Vissza