Ajtay Endre/Péczely László, vitéz: A magyar huszár
A magyar lovaskatona ezer évének története
Szerző
vitéz Szakonyi Lajos
Markó Árpád
Vitéz Doromby József
Rudnyánszky Ferenc
László József
Dr. Erdélyi Gyula
Dr. Rédvay István
Szerkesztő
Ajtay Endre
vitéz Péczely László
Reé László
Reé László
(Budapest)
Modern plüss kötés
, 632 oldal
Sorozatcím: |
|
Kötetszám: |
|
Nyelv: |
Magyar
|
Méret: |
30 cm x 23 cm
|
ISBN: |
|
Aukció vége: |
2024-12-15 20:00
|
Aukciós tétel adatai
Budapest, é. n., Reé László (Merkantil-nyomda (Havas Ödön), Bp.), [8] p. + 17-347 p. + [1] p. + 19 p. + [1] p. + 2 p. + 36 p. + 4 p. + 42 p. + 34 p. + [2] p. + 81 p. + [1] p. + 69 p. + [4] t., ill. + [1] térk.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
A magyar huszár. A magyar lovaskatona ezer évének története. Vitéz József kir. herceg, tábornagy arcképével, Nagybányai vitéz Horthy István ny. áll. lovassági tábornok előszavával. Írták: vitéz Szakonyi Lajos ny. áll. ezredes, Markó Árpád alezredes, a Magyar Tudományos Akadémia levelező-tagja, Ajtay Endre alezredes, a Magyar Tudományos Akadémia Hadtörténeti Bizottságának meghívott tagja, vitéz Péczely László alezredes, vitéz Doromby József alezredes, Rudnyánszky Ferenc őrnagy, László József aligazgató-tanár, Erdélyi Gyula dr. százados, egyetemi magántanár, Rédvay István dr. százados, a Magyar Tudományos Akadémia Hadtörténeti Bizottságának meghívott tagja. Az első részt Ajtay Endre, a második részt vitéz Péczely László, a történelmi csarnokot Reé László szerkesztette.
Szöveg közti, fekete-fehér képekkel, egy kihajtható térképpel és két képtáblával illusztrált, valamint kettő kihajtható táblázattal, előszóval, bevezetéssel, függelékkel, a forrásművek jegyzékével és részletes tartalomjegyzékkel ellátott kiadás. A kötet ki lett egészítve a világháború vége előtt szolgált tábornokok, törzstisztek, főtisztek és zászlósok (19 p. és 2 p.), illetve altisztek, tisztesek és huszárok (42 p. és 34 p.) képcsarnokával, valamint az ezekhez tartozó életrajzokkal (36 p., 4 p., 81 p. és 69 p.). A mű többféle terjedelemben is kiadásra került. Nyomtatta a Merkantil-nyomda (Havas Ödön), Budapesten.
Modern plüss kötésben lévő példány feliratozatlan címfedéllel, hátlappal és könyvgerinccel, új előzéklapokkal.
A kötet egyik szerkesztője, Ajtay Endre (Marosvásárhely, 1889. júl. 27. - Budapest, 1964. március 16.) hadtörténész, honvédtiszt. Az I. világháborúban csapattisztként frontszolgálatot teljesített, súlyos sebesülése következtében hadirokkant lett. 1915-től a budapesti sajtóügyészség katonai szakértője volt, majd 1935-től 1940 végéig a Központi Honvéd Könyvtár igazgatójaként tevékenykedett. A 18-19. századi magyar hadtörténelemmel, az I. világháború gyalogezredeinek történetével és Erdély hadtörténetével foglalkozott. Többek között novellákat is írt, valamint egy irredenta drámája (Az erdélyi nő), egy vígjátéka (Anyatigris) és több hadtörténeti dolgozata kéziratban maradt.
Előszó
A Magyar Huszár című történelmi mű megírására igen nagy szükség volt, mert a magyar huszár csodálatos vitézségét, magyaros akaraterejét, kitartását és kötelességteljesítését sajnos igen kevés mű...
Tovább
Előszó
A Magyar Huszár című történelmi mű megírására igen nagy szükség volt, mert a magyar huszár csodálatos vitézségét, magyaros akaraterejét, kitartását és kötelességteljesítését sajnos igen kevés mű tárgyalja.
Ezt a földet őseink annak idején lóháton foglalták el és a magyar mindenkor szoros barátságban élt a lovával, mert tudta azt, hogy a huszárszív bátorsága s a huszárló sebessége együttesen még a gépek korában is olyan vitézi tetteket hajthat végre, melyek előtt mindenkinek meg kell hajolnia.
A lovon járó magyar mindig úr volt. És a lovon járó magyar úri mivolta mindig a huszárban csúcsosodott ki. Nem azért jár a huszár lóháton, hogy - amint mondani szokás - magasból tekintsen le a gyalogjáróra, hanem azért, hogy a földtől magasabb helyzetben többet lásson és távolabb ellásson, mint gyalogos testvére, észleleteit idejekorán átadja és a harcban ezzel fegyvertársai segítségére legyen. Mivel pedig a huszár hivatása közben így hozzászokik ahhoz, hogy magának tágabb látkört szerezzen, rendszerint a közönséges életben is elől halad és mintául szolgál.
A huszár a magyar föld gyermeke. Egyénisége a földön, mint legbiztosabb alapon áll és képzelete nem száguld a felhők szárnyán, csak egy esetben, ha győzelemről van szó.
A magyar huszár úri gondolkodásához hozzátartozik az, hogy a gyöngébben segítsen, a szegényebbet és az árvát felkarolja. Mivel úri gondolkodású, nem nézi azt, hogy mi szolgálja tulajdon önös érdekét, de ha ellenséggel kerül szembe, azt sem nézi, hogy azok hányan vannak. Nem hiába tartja a néphit, hogy a „huszár" azt jelenti, hogy életét legalább húsz ellenség életével fizetteti meg.
Csakha az utolsó évek hadgyakorlatait nézzük, láthatjuk, mit érnek a magyar huszárok, s menynyire szükség van reájuk a jövő háborújában is.
Ebben a kis előszóban nem az a célom, hogy a hosszú évszázadokon keresztül megtörtént huszár vitézi tetteket és huszárvirtust részletesebben méltassam, hanem az, hogy rámutassak arra, hogy az ősi magyar huszárszellem nélkül nem lehet magyar élet. Viszont, ha a mi népünk az ősi huszárszellem tiszteletében és hagyományában nevelődik, akkor az a maroknyi magyar, ha újból bántani akarják,, oly csodákat fog művelni, amelyek megfelelnek a régi dicső hírnévnek és amelyeket az egész világ bámulattal fog tudomásul venni.
Vissza