Florence zöld-opalin üvegváza 20. század közepe 38 cm

Előszó

Opálüveg alatt tejszerű üveget értünk , amely lehet fehér vagy színes, és a keverés során adott foszfátok vagy oxidok hozzáadásával tehető áttetszővé vagy átlátszatlanná. Lehetnek íriszreflexei is. Franciaországban az "opalin" kifejezést többféle üvegtípusra használják, és nem kifejezetten antik színű kristályra vagy félkristályra, ahogyan azt általában gondolják, az "opálin" pedig gyakran tévesen az üveg színére utal, adott üvegtípusra, nem pedig az üveg korára, eredetére vagy tartalmára. Az opálüveg előállításához opálosító anyagokat adnak hozzá, például nátrium-foszfátot, nátrium-kloridot, kalcium-foszfátot, kalcium-kloridot, ón-oxidot és talkum-oxidot. Az üveg így különböző színeket és színárnyalatokat vehet fel a hozzáadott anyag mennyiségétől függően: fehértől szürkéig, rózsaszínig, levendulazöldig, aranysárgáig, világoskékig, kékig és feketéig. Az első opálüvegből készült tárgyakat Muranóban készítették a XVI. században, kalcium-foszfát hozzáadásával, amely a csontok kalcinálásából származik. A technika nem maradt titokban, és Németországban másolták le, ahol ezt az üveget bein glass néven ismerték. Az opálüveget nagy mennyiségben gyártották Franciaországban a 19. században, és III. Napóleon birodalma idején érte el terjedésének és népszerűségének csúcsát; de az I. Napóleon korában készült , áttetsző darabok a legkeresettebbek a régiségpiacon. A gyártási központok Le Creusot- ban, Baccarat -ban és Saint-Louis-les-Bitche- ben voltak. Angliában a tizennyolcadik században gyártották, Bristolban. A tizenkilencedik század közepétől divatba jöttek az átlátszatlan opálüveg tárgyak. A Sevres-i Porcelánmanufaktúrában fehér tejüvegből készült, kézzel díszített gyártósorral kísérleteztek, amely a kínai porcelán átlátszóságát próbálta utánozni. Ezzel a különleges üveggel készültek kézműves hétköznapi használati tárgyak: vázák, tálak, csészék, serlegek, kancsók, parfümös üvegek, dobozok, lámpák. Néhány tárgyat hidegzománccal is díszítettek, virágokkal, tájképekkel, madarakkal. Néha bronz vagy ezüst tartót adtak az opálvázához. A legtöbb zöld vagy sárga opálüveg uránüveg. Sok különböző darab készült opálüvegből, beleértve a vázákat, tálakat, csészéket, kupékat, dekantereket, parfümös üvegeket, dobozokat, órákat és egyéb eszközöket. Minden opálos üveg kézzel fújt, és az alján érdes vagy polírozott pontil van. Nincsenek varratok és gépi gravírozás, és a legtöbb opálüvegen nincs márkajelzés vagy aláírás. Sok opálüveg darabot aranyozás díszít. Néhányan kézzel festett virágokkal vagy madarakkal. Többen bronz ormolu tartók, felnik, zsanérok vagy tartók vannak. A francia Portieux Vallérysthal gyár 1930-ban egy különleges kék-azúr színben hozott forgalomba opálüveg tárgyakat. Egyes darabok tiszta arany vagy polikróm zománc díszítéssel vannak ellátva, és néha aranyozott bronz tartókkal vagy csuklópántokkal vannak felszerelve (tányérkészletek, tányérkészletek, pohár- és csészekészletek, dobozok, lámpák, flakonok, csillárok). Az üveg kék-kék színét az amerikai vörösbegy tojása ihlette. A 20. század végén Vincenzo Nason velencei üvegkészítő mester hasonló típusú üveget kezdett gyártani, amelyet „Veritable Opaline de Murano”-nak neveztek. Vissza