Aukciós tétel adatai
Budapest, é. n., Franklin-Társulat (Frankli-Társulat Nyomdája), 179 p. + [1] p.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Modern utazók, felfedezők könyvtára c. sorozatban (számjelzés nélkül) megjelent mű.
Kínai rejtelmek. Írta: Ossendowski. Fordította: Sajó Aladár.
Korabeli könyvhirdetéssel kiegészített kötet. Nyomtatta a Franklin-Társulat Nyomdája.
Kiadói egészvászon sorozatkötésben lévő példány aranyozott feliratos, aranyozott, dekoratív mintázattal ellátott, keretes, kopott címfedéllel, aranyozott feliratos, díszes, kopott könyvgerinccel, színes, kiadói előzéklapokkal, hiánytalan állapotban.
A kötet szerzője, Ferdinand Antoni Ossendowski (Ludza, 1878. május 27. – Grodzisk-Mazowiecki, 1945. január 3.) lengyel író, felfedező, újságíró, világjáró, keletkutató, egyetemi tanár, antikommunista politikai aktivista. Szentpéterváron járt egyetemre, ahol orosz szakon végzett. Egyetemi professzorának segédjeként eljuthatott távoli országokba, ahol megfigyelhette a távoli népek természetrajzát, élővilágát, kultúráját, szokásait. Bejárta Ázsiát és Afrikát, megfigyeléseinek és tapasztalatainak lenyomata adja életművének jelentős hányadát. Az 1917-es februári forradalom kitörése után Szibériába, Omszkba utazott, ahol a helyi egyetemen tartott előadásokat. Az októberi forradalom és polgárháború kitörése után részt vett az orosz ellenforradalmi tevékenységbe Alekszandr Kolcsak admirális oldalán. Különféle beosztásokban szolgált, többek között hírszerzési tisztként is. Kolcsak 1920-as veresége után Ossendowski csatlakozott egy lengyel és fehér orosz csoporthoz, akik Mongólián, Kínán és Tibeten keresztül próbáltak elmenekülni a kommunista irányítású Szibériából Indiába. Izgalmas és életveszélyes kalandjait sikeres könyvekben publikálta.
Előszó
Részlet a könyvből:
"A "Kobe-Maru" japán sorhajó már-már utolsó részét tette meg útjának, amely Yokohamából Sanghaiba vitte. A tengerben visszatükröződő napfényben fölbukkant Kína partja, amely...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
"A "Kobe-Maru" japán sorhajó már-már utolsó részét tette meg útjának, amely Yokohamából Sanghaiba vitte. A tengerben visszatükröződő napfényben fölbukkant Kína partja, amely még messzi, bizonytalan távolságban volt. Az utasok, akiket alaposan megviselt a viharos út, alig várták már, hogy partra szállhassanak. A sorhajót hirtelenül mindenek bosszúságára megállította egy kis angol gőzbárka, amely nyilván nem tudott semmit arról a rettenetes taifunról, amely teljes negyvennyolc kínos órán keresztül ott dühöngött a "Kobe-Maru" fölött. A kis japán kapitány ravaszul mosolygott és inasával megüzente a Fülöp-szigetbeli jazz-zenekarnak, hogy szünet nélkül muzsikáljon - végeszakadatlan foxtrottot, twosteppet és shimmit, aminek hangjai, mint ősszel a légydöngés, állandóan zümmögtek és mormogtak.
Néhány óra múlva sikítani kezdtek a hajó szirénái, a gép zakatolt és a gőzös folytatta az útját. A part mindegyre tisztábban volt megkülönböztethető. Kisiklott a köd öleléséből, kinőtt a tengerből és mint sötéten kígyózó vonal vált el a szemhatártól. végül világosan látni lehetett a gyári kéményeket. Az utasok türelmetlen szeme elé kis telep tárult, amely fölött sűrű füstfelhők lomhálkodtak."
Vissza