Wass Albert: Csaba (aláírt példány)

Előszó

Részlet a könyvből: "Csak a Külmonostor-utca tájékán csattantak még egyes lövések, egyébként szokatlan csöndesség ülte a téli alkonyatba temetkezett várost. A köd tépett foszlányokban lógott a lámpavasakon, a borzolt fák dideregtek s a széles, hólepte, szürke utcán sehol nem mozdult senki. Zárva voltak a kapuk, a legtöbb ablakot tábla takarta, vagy zsalu, vagy leeresztett függöny. Halott volt az utca. A házak is mintha meghaltak volna, vagy mintha dermedt álomban aludnának. Csak a kéményeken osont ki bujkálva a füst, mint félénk lélekzetvétel, de ahogy megjelent, elkapta azt is a szél és leszorította a hólepte tetőkre, nehogy árulója lehessen az elrejtőzött életnek. A lövések egyre távolabbról jöttek, kis, hegyes sebeket ejtettek a csenden, de a hallgatás nyomban összefolyt mögöttük, mint súlyos szürke iszap, hideg és fojtogató. A mély, boltozatos kapualjakban sötét sejtelmek lapultak borzongva és félve, olyan volt az utca éppen, végtelenbe vesző néma és szürke házsoraival, mint amilyennek fáradt és nehéz álmainkban az életből kivezető utat megálmodjuk néha." Vissza