Aukciós tétel adatai
Budapest, 1961, Magvető Könyvkiadó (Szegedi Nyomda Vállalat), 185 p. + [1] p. + [1] t.: ill.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Szerző által dedikált példány. Első kiadás. Így igaz. Írta: Berda József.
Az előlapon a szerző, Berda József tollal beírt, névre szóló dedikációja olvasható: "Beck Péternek örömmel azért, hogy ilyen szép kiállításban jelenhetett meg e könyv! 1961. V. 5. Berda József".
A dedikáció címzettje: Beck Péter könyvtervező, tipográfus, a 20. századi magyar könyvművészet ismert alakja, az 1955-ben létrejött Magvető Könyvkiadó korai évtizedeinek műszaki vezetője, a Könyvművészeti Bizottság tagja, az 1970-80-as években a Szép Magyar Könyv verseny zsűritagja.
Burkoló és kötésterv: Rudas Klára. Borsos Miklós által a szerzőről készített plakettel illusztrált, valamint részletes tartalomjegyzékkel kiegészített kötet. Nyomtatta a Szegedi Nyomda Vállalat.
Kiadói félvászon kötésben lévő példány, feliratos, mintás címfedéllel, aranyozott feliratos könyvgerinccel, hiánytalan, jó állapotban, feliratos, mintás, fülszöveges, kiadói borítófedélben.
A szerző, Berda József (Budapest, 1902. február 1. – Budapest, 1966. július 6.) költő. Mély szegénységből, proletár környezetből indult. Négy elemi osztályt végzett. Hányatott életében volt lakatosinas, kifutó, hordár, könyvügynök, segédmunkás, eladó, rakodó. Első verseskötete a "Könnyek útja és egyéb írások", amihez Krúdy Gyula írt előszót. Bár mindvégig a szegénység útját járta, mégis ódai hangon, főként a lét hétköznapi örömeiről, az evés-ivás élvezetéről írt epigrammatikus tömörségű, bravúros szabadverseket. Első verseskötete után a Nyugat, a Széphalom és az Est-lapok munkatársa lett. Szoros baráti szálak fűzték József Attilához. Egyedi hangulatú költészete a magyar líra különleges gyöngyszemeihez tartozik.
Fülszöveg
A testi életről és a természet gyönyöreiről oly tüzes hévvel éneklő Berda József verseit olvashatja az olvasó e kötetben. Berda hasonlíthatatlanul eredeti költő; őstelen és rokontlan lírája az első világháború után fellépő nemzedék költészetétől is elüt. Ízes verseiben egy sokat szenvedett ember mély humanizmusa szólal meg - legtöbbször a derű hangján. Egyszerűen s szinte gyermeki áhítattal szól ismert tárgyairól; legfőképpen az ételek, italok, hegyek és erdők ihletik meg őt. Himnuszt ír a kacsasülthöz, és ódát költ a borhoz, de bensőséges humanizmusa a társadalmi témákat is megragadja, és ismerős emberi arcok tűnnek elő a kurta versekből, egyetemes, demokratikus érzések, gondolatok csendülnek fel az egyszerű latinos "szabadversekből", az egy-két mondatból összerakott epigrammákból. Legújabb versei mellett megtalálhatja az olvasó a régebbi versek néhány darabját is, melyek az újpesti gyárkémények világában élő poéta egyéniségét még inkább jellemzik.
Vissza