Nemes Nagy Ágnes Üvöltő c. írásának autográf kézirata
Papír
, 4 oldal
| Sorozatcím: | |
|---|---|
| Kötetszám: | |
| Nyelv: | Magyar |
| Méret: | 30 cm x 21 cm |
| ISBN: | |
| Aukció vége: |
2023-05-28 20:00
|
Aukciós tétel adatai
Nemes Nagy Ágnes Üvöltő c. írásának autográf kézirata, [4] p.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Nemes Nagy Ágnes Üvöltő c. írásának autográf kézirata.
A szerző ezen írása megjelent az Új Tükör c. lap 1980. december 21-iki számában (17. évfolyam/51. szám).
A kézirat szövege a következő:
Kirohanunk a folyosóra. Sehol senki. A hang üvölt. Reszkető kézzel tárcsázzuk a gondnoknő számát.
- Valami... üvölt - nyöszörögjük és eltartjuk a kagylót a fülünktől, hadd hallja ő is, ha ugyan nem hallja az egész világ.
- Megyek - mondja tömören. És jön. Kecses kis hindu nő, nagy szemében semmi pánik. Addigra a hang némileg csitul, már nem sziréna - u-í, u-í - csak haldokló sakál.
- Füstszintmérő - mondja Mary, az indiai gondnoknő. - Ilyenkor be kell kapcsolni a szagelszívót. Mit csinált a konyhában?
- Kenyeret pirítottam - mondom dacosan. A szagelszívót ugyanis ismerem. Ismerem továbbá a légkondicionálót, a szeméttörlőt, az automata sütő Fahrenheitjeit, a tévét, a rádiót, a delizsánszot, a pattintott kőbaltát. De igaza van Marynek, jöhettem volna egyenesen a fáról is.
- Az európaiak olyan idegesek - mondja ő elnézően. - Volt már, aki a füstszintmérő miatt hálóingben rohant le a portóra. - Magyaráz még egy kicsit: ott fent, fent, a plafon alatt az kis gömbölyű, az üvölt, alig látni, de nagyon érzékeny.
Érdekes. Ez a vékony, bűbájos hindu nő mért nem idegeskedik? Mert, ha itt született volna, akkor érteném, és ez esetben - attól félek - nem tudnám megtartóztatni magam az európai történelem újabb korának rövid felvázolásától. De Mary nem helyi szülött, neki vannak tapasztalatai, őt véletlenül azért hajították ki afrikai hazájából, mert barna a bőre, nem fekete. Csak azóta már megszokta az itteni, szelídebb cseleket, és pontosan meg tudja különböztetni ezt a civilizált, jóságos farkasüvöltést a bármifajta eredetitől.
Nem kívánom én, hogy egy füstszintmérő kakukkoljon. Vagy gregorián harangjátékot adjon elő, vagy a Lohengrin nászindulóját. De mégis, nem túlzás ez a légiveszély, halálsikoly, dobhártyaműtét?
Mary mosolyog, halványan vállat von, és már ott sincs, gyönyörű mozgásával elröppen, céltudatos virág. Uramisten. Mi is meg fogjuk szokni. Majd itthon, ha ideér. És még büszkék is leszünk rá."
Tollal írt, 21 cm x 30 cm nagyságú, néhány helyen tollal készített korrekcióval és kiegészítéssel, valamint az utolsó oldalon angol nyelvű megjegyzéssel ellátott, jó állapotú kézirat.
Nemes Nagy Ágnes (Budapest, 1922. január 3. – Budapest, 1991. augusztus 23.) Kossuth- és József Attila-díjas költő, műfordító, esszéíró, pedagógus, a Magyar Írószövetség és a Magyar PEN Club tagja, a Nyugat eszmei örökösének számító Újhold c. irodalmi folyóirat alapítója. 1946-tól a Köznevelés című pedagógiai folyóirat munkatársa, 1954-58-ig a budapesti Petőfi Sándor Gimnázium tanára, 1958-tól szabadfoglalkozású író. Költői munkája mellett műfordítói és esszéírói tevékenysége is jelentős. A Babits életművének külön kötetet szentelő, többek közt Victor Hugo, Rilke és Brecht műveit fordító szerző az 1970-es és 1980-as évekre a magyar irodalmi élet meghatározó egyénisége lett, aki több alkalommal külföldi felolvasóesteken és nemzetközi írótalálkozókon képviselte a hazai irodalmat.
A szerző ezen írása megjelent az Új Tükör c. lap 1980. december 21-iki számában (17. évfolyam/51. szám).
A kézirat szövege a következő:
"Civilizációnk sokféle üvöltővel rendelkezik. Most éppen a gépi üvöltőkről beszélnék, azoknak is egy sajátos fajtájáról.
Teszek-veszek egy csinos lakókonyhában, egy amerikai bérpalota hetedik emeletén. Az ablak alatt szép tölgyerdő, mókusokkal, távolabb a kis egyetemi város, valamint Iowa államának beláthatatlan kukoricamezői. Egyszerre csak megszólal a Hang. Megszólal? És Hang szólal meg? Valami kimondhatatlan izé először megnyikkan, aztán felhördül, zokog, ordít, végül eksztatikus szirénázásba csap át, és ennél marad. U-í, u-í, u-í. Leejtem a villát.
- Mi ez, az isten szerelmére? - nyit be a konyhába lakótársam. Sápadtan egymásra bámulunk, aztán fejvesztett gyorsasággal oltunk el, zárunk el, amit csak lehet, gázt, villanyt, sütőt, fürdőszobacsapot, melegítőt. A hang tovább üvölt. Remegnek az ablakok, kéziratpapírok emelkednek föl az asztalról, a padló finom hajórengésbe kezd. Ez nem tűzoltó, nem mentő, ez nem kint szól, hanem idebent. Valamit jeleznek. Kik, honnan? Légiveszély. Bombázás. Kitört. Kirohanunk a folyosóra. Sehol senki. A hang üvölt. Reszkető kézzel tárcsázzuk a gondnoknő számát.
- Valami... üvölt - nyöszörögjük és eltartjuk a kagylót a fülünktől, hadd hallja ő is, ha ugyan nem hallja az egész világ.
- Megyek - mondja tömören. És jön. Kecses kis hindu nő, nagy szemében semmi pánik. Addigra a hang némileg csitul, már nem sziréna - u-í, u-í - csak haldokló sakál.
- Füstszintmérő - mondja Mary, az indiai gondnoknő. - Ilyenkor be kell kapcsolni a szagelszívót. Mit csinált a konyhában?
- Kenyeret pirítottam - mondom dacosan. A szagelszívót ugyanis ismerem. Ismerem továbbá a légkondicionálót, a szeméttörlőt, az automata sütő Fahrenheitjeit, a tévét, a rádiót, a delizsánszot, a pattintott kőbaltát. De igaza van Marynek, jöhettem volna egyenesen a fáról is.
- Az európaiak olyan idegesek - mondja ő elnézően. - Volt már, aki a füstszintmérő miatt hálóingben rohant le a portóra. - Magyaráz még egy kicsit: ott fent, fent, a plafon alatt az kis gömbölyű, az üvölt, alig látni, de nagyon érzékeny.
Érdekes. Ez a vékony, bűbájos hindu nő mért nem idegeskedik? Mert, ha itt született volna, akkor érteném, és ez esetben - attól félek - nem tudnám megtartóztatni magam az európai történelem újabb korának rövid felvázolásától. De Mary nem helyi szülött, neki vannak tapasztalatai, őt véletlenül azért hajították ki afrikai hazájából, mert barna a bőre, nem fekete. Csak azóta már megszokta az itteni, szelídebb cseleket, és pontosan meg tudja különböztetni ezt a civilizált, jóságos farkasüvöltést a bármifajta eredetitől.
Nem kívánom én, hogy egy füstszintmérő kakukkoljon. Vagy gregorián harangjátékot adjon elő, vagy a Lohengrin nászindulóját. De mégis, nem túlzás ez a légiveszély, halálsikoly, dobhártyaműtét?
Mary mosolyog, halványan vállat von, és már ott sincs, gyönyörű mozgásával elröppen, céltudatos virág. Uramisten. Mi is meg fogjuk szokni. Majd itthon, ha ideér. És még büszkék is leszünk rá."
Tollal írt, 21 cm x 30 cm nagyságú, néhány helyen tollal készített korrekcióval és kiegészítéssel, valamint az utolsó oldalon angol nyelvű megjegyzéssel ellátott, jó állapotú kézirat.
Nemes Nagy Ágnes (Budapest, 1922. január 3. – Budapest, 1991. augusztus 23.) Kossuth- és József Attila-díjas költő, műfordító, esszéíró, pedagógus, a Magyar Írószövetség és a Magyar PEN Club tagja, a Nyugat eszmei örökösének számító Újhold c. irodalmi folyóirat alapítója. 1946-tól a Köznevelés című pedagógiai folyóirat munkatársa, 1954-58-ig a budapesti Petőfi Sándor Gimnázium tanára, 1958-tól szabadfoglalkozású író. Költői munkája mellett műfordítói és esszéírói tevékenysége is jelentős. A Babits életművének külön kötetet szentelő, többek közt Victor Hugo, Rilke és Brecht műveit fordító szerző az 1970-es és 1980-as évekre a magyar irodalmi élet meghatározó egyénisége lett, aki több alkalommal külföldi felolvasóesteken és nemzetközi írótalálkozókon képviselte a hazai irodalmat.
Tétel sorszám:
150
Kikiáltási ár:
1 Ft
(Minimum licitlépcső: 100 Ft)
Hátralévő idő:
Leütési ár:
Ft
| Amennyiben az utolsó 5 percben licit érkezik, a lejárati időpont további 5 perccel módosul. |
Leütési ár:
25.100 Ft
Licitek száma: 0
Ft
| Minden aukción megnyert tétel után 15% árverési jutalékot számolunk fel, amely jutalékot a megnyert árverést követően a vételár alapján azon felül kell megfizetni! |