Kassák Lajos: Életsiratás (Szabó Dezsőnek dedikált példány) (Avangard borítóterv: Uitz Béla) (A kötetről írt irodalomtörténeti tanulmány a leírásban olvasható)

Szerző által dedikált példány. Első kiadás. Életsiratás. Írta: Kassák Lajos.

Kassák Lajos első kötete 1912 karácsonyára jelent meg (Corvina, 1912. dec. 20. 243.), a nem sokkal később a hazai avantgárd mozgalom vezéralakjává lévő Kassák elbeszéléseit egybegyűjtve. A kritika egyhangú lelkesedéssel fogadta a munkásíró jelentkezését, több kritika pedig egyenesen a modern irodalom megtisztulását üdvözölte benne. A Pesti Hírlap recenzense szerint „az író, amint egyik-másik munkájából kivesszük, az iparos osztályhoz tartozik vagy tartozott, és végigélte a küzdelem sok minden útját, […] most maga is kezébe vette a tollat, a szépliteratúra munkásainak sorába lépett, kétségtelenül nagyobb tehetséggel és művészettel, mint akárhány ismertebb írónk tette (PH, 1913. jan. 31. 35.), az Élet kritikusa pedig egyenesen szembeállította őt az akkori modern irodalommal: „A sok léha, minden komolyságot nélkülöző és üres irodalom után, amellyel napról napra találkozunk, tárcanovellák után, amelyek tényleg csak napi fogyasztásra szánják, szinte üdítőleg hat lelkünket megfüröszteni a Kassák Lajos nyújtotta szépségekben. Jólesik látni, hogy a sokjelzős, szóvirágos és dagályos írók után végre felbukkan az ismeretlenség homályából egy egész ember és minden izében új és eredeti művész, aki eddig még sehol sem jelentkezett” (Élet, 1913. márc. 9.).

Kassák Lajos és Szabó Dezső ekkor még nem ismerték egymást – egymás írásait olvasták ugyan, de még nem volt köztük kapcsolat, sem írásban, sem személyesen.

Jelen dedikáció a modern magyar irodalom e két meghatározó személyének első kapcsolattörténeti dokumentuma. Közvetve volt róla tudomása az irodalomtörténetnek, mert a címzett, Szabó Dezső életrajzi visszaemlékezéseiben megírta a történetét: „Donkisott megjelent a legközelebbi Nyugatban, és elkápráztatóan nagy hatása volt. […]A fiatal írók megküldték műveiket, és leveleikben kineveztek egy leendő új irodalom vezérévé. Kassák Laji minden addigi művét megküldte igen hosszú levél kíséretében.” (Szabó Dezső: Életeim II. Bp., 1965. Szépirodalmi, 551.) 

Amire Szabó utal, az a Don Kisott penitencián című elbeszélés, amely a Nyugat november eleji számában jelent meg (Ny, 1913. nov. 1. 613–621.). Az önéletrajzi elemekkel átszőtt (Don Kisott Szabó Dezső vállalt gúnyneve volt, melyet az Eötvös Collégiumban kapott társaitól, pl. Kodály Zoltántól és Balázs Bélától) prózában talán a világismeret, valamint az, hogy „az elbeszélés egyik feltűnő sajátossága a mesére emlékeztető elemek felhasználása (Tétényi Csaba: Szabó Dezső Don Kisott penitencián című novellájáról. Iskolakultúra, 1999. 5. sz. 104–110.) ragadhatta meg Kassákot, s érezhette rokongondolkodásúnak Szabó Dezsőt, hiszen a Nyugatban megjelent kritikájában Lesznai Anna is ezeket emelte ki az Életsiratás kapcsán. (Ny, 1913. jan. 1. 70–72.). És ha hiszünk Szabó Dezsőnek, akkor Don Kisott megjelenése után Kassák Lajos elküldte neki addig megjelent összes műveit, ami egyrészt igaz, másrészt kicsit túlzás is, hiszen Kassáknak 1913 novemberéig csak egyetlen könyve jelent meg, éppen az Életsiratás című novellagyűjtemény.

Ez a példány került most elő. Címlapjára Kassák fekete tintával ezt írta:

Szabó Dezsőnek, / a világgal és önmagával harcban / álló embernek és nemes, nagy / szivü müvésznek / tisztelettel és nagyrabecsüléssel / Kassák Lajos / B-pest 1913 XI./1

Azaz a fiatal Kassák a Nyugat megjelenésének és benne a Szabó Dezső novellája olvasásának napján azonnal postára adta egy „igen hosszú levél kíséretében” az akkor Sümegen tanítóskodó Szabónak első kötetének dedikált példányát.

Sajnos ezt az „igen hosszú” kísérőlevelet nem ismerjük, viszont Szabó Dezső válaszlevelét igen. (Eredetije: PIM Kassák Lajos-hagyaték, KM-lev. 300., közli: Standeisky Éva: Szabó Dezső levelei Kassák Lajosnak. Kritika, 1987. márc. 9–11. Ugyanitt a levél fotómásolata is.) A könyv kézhezvétele után Szabó azonnal, november 3-án megköszönte azt:

Igen tisztelt Uram!

Nagyon rokon könyvének elküldésében megéreztem a baráti kézszorítást: nagyon szépen köszönöm. Sok mondanivalóm volna Önhöz, mit így meg nem írhatok, de reméllem, [!] hogy legközelebbi pesti utamon találkozni fogunk.

Baráti szeretettel

Szabó Dezső

Saját önéletrajzi könyvében, az Egy ember életében Kassák is megemlékezett levelezésükről. „Azt hittem, már senki sincs körülöttem, mikor egy napon levelet kaptam Szabó Dezsőtől. Ismerem és szeretem az írásait, de személyesen még nem találkoztam vele, s eddig írásban sem váltottunk egymással szót […]. Szabó Dezsőnek válaszoltam, aztán megint ő írt, s ebben a levélben annyi erő és életakarat volt, hogy engem is előbbre lökött.” (Kassák Lajos: Egy ember élete. Bp., 1966. 25.) S bár Kassák e helyütt tévesen Szabó egy másik, valamivel későbbi levelét idézi, a lényeg az, hogy ekkor, a novellaélményt viszonzó könyvküldeménnyel indult meg köztük a barátság.

Szabó egy másik későbbi leveléből pedig az is kiderül, „csak a novellaíró Kassákot érzi rokonának, a versíróról határozottan rossz véleménye van”, mert amikor Kassák megküldte neki az Eposz Wagner maszkjában című kötetét, így reagált rá: „az Életsiratás íróját jobb szeretem, mint a legutóbbi munkáét.” (Standeisky Éva: Kassák Lajos és Szabó Dezső. Egy kapcsolat története. Medvetánc, 1986. 2–3. sz. 259–282., lásd még Uő: Barátság? Kassák és Szabó Dezső. In: Kassák, az ember és a közszereplő. Bp., 2007. Gondolat. 71–114.).

Ehhez képest meglepő, s ez a most felbukkant példány külön érdekessége – melyről csak a konkrét darab kézbevétele tanúskodik –, hogy az ívek felvágatlanok. Azaz Szabó Dezső soha nem olvasta a könyvet. A benne szereplő novellákat ismerhette korábbról első, sajtóbeli megjelenésükből.

S bár, ahogy Standeisky Éva írja, „úgy tűnik, hogy a háború mélyítette Szabó Dezső Kassák iránti rokonszenvét barátsággá”, a Szabó-levélben is említett első személyes találkozás még váratott magára, jópár évet. Ebben közrejátszott természetesen maga a háború, illetve Szabó Dezső első könyve (Nincs menekvés, 1917), ami nagy csalódást okozott Kassáknak – egy teljesen más ember és más jellem rajzolódott ki belőle, mint Szabó leveleiből és korábbi írásaiból. „Ez a rossz regény indítja meg a kiábrándulás folyamatát Kassákban, aki a Ma c. folyóiratában írt is Szabó könyvéről; ez az 1917 nyarán megjelent kritika már a (levél)barátság felbomlásának kezdetét jelzi. Mindazonáltal a két író csak a háború után, 1918 végén találkoztak először – de ekkor már „csak” írótársak voltak. A húszas-harmincas években pedig végleg eltávolodtak egymástól, ellentétes oldalra kerültek.

*

Kassák tehát két könyvét bizonyosan megküldte dedikálva Szabó Dezsőnek; többről nincs tudomásunk. A kettő közül az első most előkerült, és ez talán feljogosít minket a reményre, hogy talán valamikor a második is felbukkan.

Kiadói varrott papírkötésben lévő példány Uitz Béla által tervezett rajzos, feliratozott címfedéllel, feliratozatlan sérült könyvgerinccel, a kiadó emblémájával ellátott foltos hátlappal, felvágatlan belívekkel, hiánytalan állapotban.

A tanulmány Bíró-Balogh Tamás - irodalomtörténész - munkája.