Szabó Erzsébet szignált üveg kaspó - asztalközép 20. század közepe

Hibátlan állapotú, fújt és kézzel szabadon formázott, szignált Szabó Erzsébet magyar üvegtervező és kivitelező iparművész alkotása. A pontil (a fújás helye) körkörösen kicsiszolva. Átlátszó, halványzöld formában vidám módon jelennek meg a fehér színű, szabálytalan elrendezésű üvegbetétek. Szabó Erzsébet nevéhez fűződik az ún. “hutakész” szabadkézi megmunkálás, akit 1960-ban Munkácsy-díjjal tüntették ki, 1984-ben pedig a Római Magyar Akadémia-ösztöndíjasa volt. Érdemes művész a magyar stúdióüveg mozgalom képviselője, a kortárs üvegművészet 1955-től alkotó, sokoldalú, kísérletező természetű alakja. Termékeny munkássága során dolgozott a Németországban (Düren üveggyár Peill&Putzler), a Moser üveggyárban Karlovy Varyban, Salviattinál Muranoban, de tanult Prágában is. Szabó Erzsébet munkássága sokrétű, messze túllépi a használati funkcióra koncentráló üvegtervezés határait. Az üvegművesség múltbeli hagyományait őrzi, ugyanakkor technológiai újításai, díszítő eljárásai folyamatosan meg is újítják azt. Alkotásai megtalálhatók a híres külföldi szakkollekciókban (London: British Museum, Victoria & Albert Museum; Párizs: Musée des Arts Décoratifs; Liege Musée du Verre; Düsseldorf Kunstmuseum; Prága Iparművészeti Múzeum), illetve a hazai közgyűjteményekben. (Budapesti Iparművészeti Múzeum)

Dísztárgy
Színtelen üveg