József Jolán: József Attila élete (Kárpáti Aurélnak dedikált példány) (A kötetről írt irodalomtörténeti tanulmány a leírásban olvasható)

Szerző által dedikált példány. Első kiadás. József Attila élete. Írta: József Jolán.

József Attila a legjelentősebb magyar költők egyike volt, József Jolán pedig a nővére. Ráadásul az idősebb, így amikor félárván, majd árván maradtak, a családfenntartás és öccse neveltetésének feladata részben rá hárult. A jó testvéri viszony mindvégig megmaradt köztük, és József Attila 1937. decemberi halála után Jolán írta az első önálló kötetet róla. Az akkor már fölismert jelentőségű költő emberként lép az olvasó elé, Jolán emlékei és forrásértékű dokumentumok alapján.

A könyvbeli megjelenés előtt folytatásokban a Korunk című kolozsvári folyóiratban publikált mű kötet formában az 1940. évi könyvnapra időzítve látott napvilágot. A kritika egyöntetű rajongással írt róla. Többen aggódó előfeltevéseik bevallásával kezdték cikküket. Az Újság kritikusa pl. így: „Bevalljuk őszintén, amikor kezünkbe került ez a könyv, bizonyos gyanakvással kezdtünk lapozgatni benne. Félünk az ilyen életrajzoktól. Ahogy azonban beletemetkeztünk a sorokba, azonnal láttuk, hogy komoly munkával állunk szemben.” (Az Újság, 1940. jún. 1.) Hasonló dilemmát fogalmazott meg Bálint György is: „Az ilyenfajta életrajzokkal kapcsolatban az olvasó méltán bizalmatlan: a szerző többnyire önmagát tolja előtérbe, sokat irizál és ritkán mond igazat. József Jolán könyve újra rehabilitálja e műfajt”, írja, és félelme nemcsak a műfaj miatt volt, hanem mert József Jolánnak ez volt nemcsak az első megjelent kötete, de – ha a folytatásos közlést nem számítjuk – az első megjelent munkája is. Ahogy Bálint György írja: „tudom, soha egy sort sem írt eddig. Most első könyvével legjobb íróink sorába ugrott. Igaz, hogy maga a tárgy is nyomasztóan nagyszabású és »hálás«, hiszen József Attila élete félelmes társadalmi és mélylélektani regénytéma. De a legnagyobb témát is könnyen elronthatja a dilettáns író.” Viszont ezzel a kötettel, összegzi a kritikus, „szebb irodalmi emlékművet nem kaphatott volna József Attila” (Népszava, 1940. jún. 2.). A könyv stílusát szintén egyöntetűen dicsérték. „A nagy költő nővére finom ízléssel, könnyed és érzékletes stílusban szemlélteti egy apátlan proletár család borzalmas nyomorát, egy kivételes tehetségű fiatal poéta küzdelmeit az elismerésért és a kenyérért, majd rettenetes tusáját súlyos betegségével. Az írónő érzi, hogy a hangsúly csak annyiban lehet a történéseken, amennyiben azok a költő belső életére hatottak, írói attitűdjét meghatározták és művészetét befolyásolták. Ennél többet nem akar adni, de erről mindent.” (Az Újság, 1940. jún. 1.) Vagy, némiképp tömörebben: „Drámai írás József Jolán első könyve. Stílusa világos, tömör, erő és egyéniség van benne. József Jolán méltó életrajzírója a magyar líra őserejű művészének” (Magyar Nemzet, 1940. jún. 6.).

Kis idő elteltével, ahogy a téma frissessége ülepedett kicsit, a dicsérő szavak mellé társult egy kérdés is. Ahogy Pogány Ö. Gábor fogalmazta meg: „József Jolán könyve önálló mű, önmagáért érték, irodalom a szónak autonóm értelmében, saját rangja van s nemcsak „téma“ vagy önérzetesen cinkos visszaemlékezés. […] További művei fogják megmutatni, hogy teljesítménye nem látszat-e, nem az üstökös számlájára írandó-e ez a siker is? Sürgős volna, hogy a magyar irodalomban végre Kaffka Margit után is legyen egy írónő! (Kelet Népe, 1940. aug. 15.) És mintha csak erre a kérdésre válaszolnának azok a túlzóan dicsérő, értékrend-csúszásos bírálatok, melyek kissé aránytalanul osztogatták a jelzőiket. Így tett például Boldizsár Iván is, aki a Hétfő Reggelben így írt: „Túlzás nélkül meg lehet állapítani: József Jolán prózája egyenrangú Attila lírájával. Női író magyarul még nem írt ilyen erővel, ilyen könyörtelenül tiszta, sallangtalan, elképesztő és félelmetes stílusban. Hogy lehet, hogy ez az asszony nem írt eddig?” Másutt, igaz, fizetett könyvreklámban, ez jelent meg: „Az eddig ismeretlen írónő egyszerre a magyar irodalom élére került. A kritikusok hasábokon méltatják könyvét s Dosztojevszkij és Gorkij mellé sorolják” (Színházi Magazin, 1940. jún. 9.).  

József Attila egy másik monográfusa, a kiváló kritikus, Németh Andor pedig évekkel később és már saját életrajza után írta József Jolán könyvéről az objektív értelmezést, amely már bemutatta a könyv hatástörténetét is: „A költő szomorú élettörténetét, sorsának megoldhatatlan görcseit, hányódásait és vergődéseit nővére írta meg, kevéssel József Attila halála után. […] A lenyűgözően érdekes írásműnek természetesen a költő gyermekkoráról szóló fejezetei a legértékesebbek, az egymással töltött évek története, amit csak az idézhetett fel a részletek ekkora gazdagságával, aki a költővel egy fedél alatt élt, s akit az minden tervébe beavatott. Megrendítőek a költő utolsó napjairól szóló oldalak is a már magatehetetlen, beteg és szerencsétlen költő szárszói vergődéséről szóló beszámoló; a középrész, melyet a nővér másodkézből vett értesülőek alapján írt meg, hiányosabb. Olvasmányosságával nagyban hozzájárult a József Attila iránti érdeklődés felébresztéséhez olyanokban, akik különben nem figyeltek volna fel a költeményeire.” (Utószó József Attila élettörténetéhez. Csillag, 1948. dec.)

A könyvnek a most felbukkant példányát Kárpáti Aurél kritikus kapta. Az ajánlás így szól:

Kárpáti Aurélnak / őszinte barátsággal / 1940. május 27. / József Jolán

            Mint a dátum tanúsítja, Kárpáti az elsők között kapott a könyvből.

József Jolán nem ismeretlen alakja a magyar irodalomtörténetnek – és bár mint a föntebb idézett kritikák mondják, hogy saját jogán is író volt (sőt, Boldizsár Iván szerint a legnagyobb), mégsem tudott teljesen kilépni öccse időközben óriásivá nőtt árnyékából. Az 1940-ben kiadott József Attila élete és annak újabb kiadásai (1941, 1947) után még egy könyvet írt: A város peremén címmel „József Attila ifjúkori életregényét” (1950), más önálló kötete nem jelent meg. Nem sokkal később pedig meg is halt.

Személyéről és szerepéről Valachi Anna írt alapos könyvet (József Jolán, az édes mostoha. Egy önérvényesítő nő a XX. század első felében, 1998; 2005), és ugyanő dolgozta föl alakját a Szépségkoldusok című, dokumentumok alapján írt „párhuzamos életrajzi drámában” (2014, 2015).

Mindazonáltal kijelenthető, hogy teljes szakmai egyetértés van abban, hogy József Jolán József Attila élete című könyve alapmű, ráadásul jó olvasmány. Első kiadása önmagában is ritka, dedikált példánya pedig csak nagyritkán fordul elő.

Kiadói egész vászon kötésben lévő példány megkopott feliratozású címfedéllel, feliratozott gerinc címkével ellátott könyvgerinccel, üres hátlappal, meggyengült kiadói előzéklapokkal tiszta belívekkel hiánytalan állapotban, kiadói borítófedél nélkül.


A tanulmány Bíró-Balogh Tamás - irodalomtörténész - munkája.