Babits Mihály - Wilde, Oscar: Oedipus király (Kárpáti Aurélnak dedikált példány)(A kötetről írt irodalomtörténeti tanulmány a leírásban olvasható)

Babits Mihály által Kárpáti Aurélnak dedikált példány. Első kiadás. Oedipus király és egyéb műfordítások. Fordította: Babits Mihály.

„Korszerűtlen könyvek, a szó nietzschei értelmében. De éppen azért szinte aktuálisak. Egyszerre távol és közel esnek a korhoz, amelyben születtek. Kívül állanak rajta s mégis hozzátartoznak, mint belőle nőtt, szerves kiegészítői. A költőietlenség uralkodása idején bátran hirdetik a tiszta költészet szuverenitását. S bár lényegükben konzervatívok – hiszen örök eszmények változatlan szépségének tükrözői –, nagyon is tudatos lázadók egy divatos zsarnokság, a jelen racionalizmusa ellen.” Kárpáti Aurél így írt 1931 augusztusában Babits Mihály egy időben megjelent két kötetéről, A torony árnyéka című mesés és novelláskötetről, illetve az Oedipus király és egyéb műfordítások gyűjteményről. (Kárpáti Aurél: A torony árnyéka – Oedipus király. Két új Babits-kötet. Az Athenaeum kiadása. Az Est, 1931. aug. 4. 6.)

Kritikáját a szerzőtől kapott dedikált példány alapján írta meg. A műfordításkötet most felbukkant darabjába a költő-fordító ezt írta:  

Kárpáti Aurélnak / igaz barátsággal / Babits Mihály

A szűkszavú ajánlás azonban nem kevesebb értékű. Babits sosem írt hosszú dedikációt, megmaradt a gesztusértékű formuláknál. De az „igaz barátság” valóban azt jelenti, ami. A dedikáció írója és címzettje ugyanis ekkor már évtizedek óta ismerték egymást. Mindketten a Nyugat első generációjához tartoztak, a lap indulásától annak megszűnéséig munkatársak is: Babits költőből főszerkesztővé avanzsált az évek során, a szintén költőként induló Kárpáti később megmaradt kritikusnak és esszéistának. A költő nosztalgiája (1924) című írásában írja le Kárpáti, hogy 1906-ban találkozott először Babits nevével, a Magyar Szemle utolsó, csonka évfolyamában. Figyelme pedig azóta folyamatosan Babitsra is szegeződött, szinte mindegyik kötetéről szólt. Írt esszékötetről, regényekről, verseskötetről, irodalomtörténetről, válogatott verses kötetről, életmű-sorozatbeli újrakiadásokról, önéletrajzi esszékötetről, stb. Sőt, ő volt az első, aki íróként meglátogatta Babitsot 1924-ben annak frissen vett esztergomi házában, és riportot írt az ott pihenő és dolgozó költőről – aki éppen ókori görögből fordított akkor. (Talán éppen a most aukcióra kerülő kötet darabjait is.) S mivel Kárpáti kritikusi munkássága párhuzamosan haladt Babits alkotói pályájával, és a kritikus írásaival folyamatosan nyomon követte a költő-író művészetét, szinte törvényszerű, hogy Babits 1941. augusztusi halála után az első monográfiát Kárpáti írta róla: októberben már a könyvesboltokban volt a Babits Mihály életműve (Bp., 1941. Athenaeum). 

Az Oedipus király és egyéb műfordítások három nagyobb mű, három dráma fordítását tartalmazza (Szophoklész: Oedipus király, Shakespeare: A vihar és Goethe: Iphigenia Taurisban), emellett kisebb költemények magyarra ültetett változatát adja (pl. Poe, Heine, Baudelaire, Verlaine, Shekespeare, Kallimachos, Shalley, Blake verseiből). A címadó drámafordítás a Nyugatban jelent meg 1924-ben (12. sz.).

A kötet megjelenése – némiképp rendhagyóan – két időponthoz köthető. Az első híradás 1931. június 2-án jelent meg róla a Pesti Naplóban, amikor is mint már megjelent könyvet hirdetik, amely „kapható minden könyvkereskedésben”, és az első kritikák is ekkor születettek róla, pl. Bálint Györgyé, szintén a Pesti Naplóban (Két Babits-könyv margójára. jún. 13.). A hivatalos könyvkereskedelmi lap, a Corvina viszont csak az 1931. augusztus 16-i számban regisztrálta a megjelenést – és ekkoriban kezdtek el nagyobb számban írni is a (két) könyvről.

Ekkor szólt az egyébként mindig „gyors reagálású” Kárpáti Aurél is. A már idézett kritikája augusztus 4-én jelent meg Az Estben (s nem Kárpáti „szokásos” lapjában, a Pesti Naplóban, mert ott már Bálint György írt korábban a kötetről.) A műfordításkötetről így szólt: „Az Oedipus király és egyéb műfordítások viszont egészen a mienk. Mondhatnám: kizárólag magyar tulajdon, holott idegen föld átültetett virágainak idegen szépségével ékes. Babits átköltő munkája azonban ép ezt az idegenséget tünteti el, anélkül, hogy bármit feláldozna az eredetinek külső és belső sajátosságaiból. Az Isteni Színjáték virtuóz fordítója most Sophokles, Shakespeare, Goethe, Anakreon, Teokritos, Petronius Arbiter, Walter von der Vonelweide, Shelley, Meredith, Poe, Baudelaire és Verlaine remekeit váltja át magyar értékekké, a nyelvi árnyalás páratlan művészetével s a költői szellemnek azzal a csodálatos hajlékonyságával és közvetlen beleélésével, amely már-már a színész funkciójával rokon. Különösen az Oedipus király, a Vihar és az Iphigénia Taurisban tökéletes művészi tolmácsolása teszi becsessé a kényes ízlésre valló, klasszikus antológiát, amelynek nem utolsó gyöngye egy csalódásig hű Heine-imitáció, Babits műfordításának új kötete – eredeti párjával együtt – méltán tart számot nemcsak a feltétlen kritikai elismerésre, hanem a legkomolyabb irodalomtörténeti értékelésre is.”

Kárpáti Aurél tehát valamikor júniusban vagy júliusban kapott a kötetből, talán – ismerve a kritikus olvasási és írástempóját – augusztus első napjaiban.

A költő-műfordító és a kritikus közti barátság bizonyítéka, hogy ez már nem az első dedikált Babits-kötet Kárpáti hagyatékából. Az Amor Sanctus (1933) „szeretettel és barátsággal”, az Összes versei (1937) „barátsággal, szeretettel” ajánlással került digitális kalapács alá, mindkettő az Antikvarium.hu korábbi árverésein. A tendenciát látva talán van remény arra is, hogy további dedikált Babits-kötetek kerülnek elő egyik leghűbb kritikusának egykori könyvtárából.

Könyvkötői félvászon kötésben lévő példány feliratozatlan címfedéllel, és hátlappal aranyozott feliratozású gerinc címkével ellátott vászon könyvgerinccel, színes, márvány mintás előzéklapokkal hiánytalan, jó állapotban.


A tanulmány Bíró-Balogh Tamás - irodalomtörténész - munkája.