Aukciós tétel adatai
Pesten, 1830, Petrózai Trattner J. M. és Károlyi István Könyvnyomtató-Intézetében, XX p. + [21]-270 p. + [1] p.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Első kiadás. Hitel. Írta: gróf Széchenyi István.
Angol nyelvű mottóval, bevezetéssel, tudnivalóval, előszóval, végszóval, valamint részletes tartalomjegyzékkel kiegészített kiadás. Az előzéklapon tulajdonosi bejegyzés, az előzéklap belső oldalán egyszínű, illusztrációval ellátott, névre szóló Ex-libirs címke látható.
Korabeli félvászon kötésben lévő példány feliratozatlan, foltos címfedéllel és hátlappal, aranyozott feliratos könyvgerinccel, sérült címlappal, néhány nedvességtől foltos lappal, néhány oldalon ceruzás jelöléssel és aláhúzással, mintázott lapélekkel, hiánytalan állapotban.
A szerzője gróf Széchenyi István (Bécs, 1791. szeptember 21. – Döbling, 1860. április 8.) politikus, császári és királyi kamarás, író, közgazdász, a reformkor egyik legkiemelkedőbb és legjelentősebb alakja, akinek nevéhez a magyar gazdaság, közlekedés, külpolitika és sport területén végrehajtott reformok fűződnek (pl.: a Magyar Tudományos Akadémia létrejöttének megalapozása, Lánchíd építése, folyószabályozás gondolata, magyar nyelvű színház, mezőgazdasági és ipari reformok, stb.). Hitel című, 1830-ban megjelent munkájában alapos gazdasági elemzést végezve tárja föl a magyar mezőgazdaság és kereskedelem korabeli korlátait, melyek feloldására több reformjavaslatot is kidolgoz.
A kötet első kiadását megemlíti Langer Mór: A magyar és külföldi bibliofilia története c. munkájában (Budapest, 1936, Jakab M. H. Könyvnyomda, 180.p), s a rendkívül ritka könyvek lajstromába sorolja, a 758. tételszám alatt.
Előszó
Nincs olly bölcs a' világon, ki még igen sok hasznossal ne nevelhetné tudományit, mint viszont alig van olly tudatlan a' földkerekén, kitül egyet 's mást nem lehetne nagy haszonnal tanulni. Minden...
Tovább
Előszó
Nincs olly bölcs a' világon, ki még igen sok hasznossal ne nevelhetné tudományit, mint viszont alig van olly tudatlan a' földkerekén, kitül egyet 's mást nem lehetne nagy haszonnal tanulni. Minden emberben van valami jó, mint virágokban méz, 's így reméllhetem a' közönség engedőleg fogja ezen Értekezést fogadni.
Én azt szeretem hinni: minden jobb lelkü ember bizonyos vágyást hordoz szivében - ha bár sejtetlen is - magán, felebarátin 's mindenen, a' mi őtet környezi, szüntelen javítni. Ezen a' tökéletesbhez ellentállhatatlan vonzüdás legszebb tulajdona az emberi léleknek; 's a' mit halhatatlan része jobban 's jobban fejledez, annál inkább nő 's erősödik az benne. S e' szüntelen vágyás következésében leend lassan lassan a' vad ESquimaux emberré az által emelkednek egész nemzetek előbb utóbb tökéletesb, virágzóbb, boldogabb létre, 's annak mindennapi előmentelét gátolni akarni, éppen olly hasztalan munka, mint annak ugylétét tagadni, öncsalás.
Vissza