Aukciós tétel adatai
Budapest, 1897, Athenaeum R. Társulat (Athenaeum R. Társulat Könyvnyomdája, Bp.), VI p. + [2] p. + 242 p. + [1] p. + [6] t.: ill. + 1 mell. (hasonmás)
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
A „Pesti Napló” olvasóinak. Az ember tragédiája. Drámai költemény. Írta: Madách Imre.
A költő arcképével, egy kézirat-hasonmással és Zichy Mihály öt fénynyomatú képével illusztrált, valamint bevezetéssel, "A Pesti Napló története" c. írással és befejezéssel kiegészített kötet. A költő arcképének hátoldalán és a címlapon tulajdonosi bélyegzés látható. Nyomtatta az Athenaeum R. Társulat Könyvnyomdája, kötötte Gottermayer N. Könyvkötő Budapesten.
Kiadói egészvászon Gottermayer díszkötésben lévő példány aranyozott feliratozású, színes, alakos-ábrás illusztrációval ellátott címfedéllel, aranyozott feliratozású, díszes könyvgerinccel, aranyozott, virágmintás, kiadói előzéklapokkal, mintázott lapélekkel, dupla keretes hátlapon a kötészet feltüntetésével, hiánytalan állapotban.
A szerző, Madách Imre (Alsósztregova, 1823. január 20. – Alsósztregova, 1864. október 5.) költő, író, ügyvéd, politikus, a Kisfaludy Társaság tagja, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. A magyar irodalom és drámaköltészet kiemelkedő és meghatározó alakja. Az ember tragédiája c. filozofikus drámai költeménye az emberi létezés alapkérdéseit tárgyalja emelkedett, költői hangnemben, lényeglátóan, egyedi okfejtésekkel és kiforrott irodalmi stílusban.
Az illusztrátor, Zichy Mihály (Zala, 1827. október 14. – Szentpétervár, 1906. március 1.) festő, grafikus, retusőr, illusztrátor, a magyar romantikus festészet kiemelkedő alakja. Pesten Marastoni Jakabnál, Bécsben Waldmüllernél tanult. A cárok udvari festője lett. Húszéves korától (néhány éves párizsi és rövid hazai megszakítással) haláláig, negyvenkilenc évig dolgozott Oroszországban. 1874-től Párizsban élt, majd 1881-ben visszatért Szentpétervárra és főleg könyvillusztrációkkal foglalkozott (Madách Imre: Az ember tragédiája, Arany János: Balladák. Petőfi, majd Lermontov, Gogol, Puskin könyvillusztrációk). A cári udvar kérésére színvonalas erotikus tárgyú rajzokat is készített.
Előszó
Elmult egy emberöltő s Madách Imre drámai költeménye igazi kincse lett a magyarnak. Megtalálta az utat az idegenbe is, a hol egyik ékesenszóló hirdetője a magyar faj sajátos természetének s az emberiség nagy kérdései iránt való éles fogékonyságának. Ez a különös, a maga nemében páratlan szabású költemény, a melyben történelmi jelentek sorakoznak egymás mellé tarka panorámába, valóban csak magyar földön sarjadhatott ki, a hol néha-néha teremnek sajátszerű egyéniségek, a melyek hirül adják a világnak, hogy van itt Európában egy rokontalan nemzet, mely eltanulja ugyan a Nyugottól a művelődés minden vivmányát, de azért föl nem adja ősi eredetiségét.
Ez egyéniségeket közűl való Madách. Magyarsága nem szembeszökő, mint népies iróinké. AZ ember tragédiája mind a mellett egyenes ivadéka annak a hazafias költészetnek, a mely például Vörösmartyban lángolt. A magyar költő a jelen sivárságától mindig a históriához menekült, attól kért tanácsot vagy vigasztalást s érzéseivel és gondolataival a történelem alakjait elevenitette meg. a Történelem szellemét idézi föl Madách is, az elnyomatás szomorú korszakában. De ő filozófuselme volt s nemzete sorsán tépelődve, lassankint odajutott, hogy magának az egész emberiségnek sorsa gyötörte lelkét s belső világát a nemzeti história kerete helyett a világhistória keretébe foglalja.
Vissza