Szemere György: Andris csillaga (A szövegrajzok és a borítólap Jeges Ernő munkája)
Szerző
Szemere György
Szerkesztő
Dr. Molnár Sándor
Grafikus
Jeges Ernő
Stádium Sajtóvállalat Részvénytársaság
(Budapest)
Kiadói tűzött papírkötés
, 63 oldal
Sorozatcím: |
Nemzeti Könyvtár
|
Kötetszám: |
76
|
Nyelv: |
Magyar
|
Méret: |
21 cm x 14 cm
|
ISBN: |
|
Aukció vége: |
2024-07-21 20:00
|
Aukciós tétel adatai
Budapest, [1942], Stádium Sajtóvállalat Rt., 63 p. + [1] p., ill.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Nemzeti Könyvtár c. sorozatban megjelent mű. No.: 76. sz.
Andris csillaga. Írta: Szemere György.
Szöveg közti, fekete-fehér rajzokkal illusztrált, valamint egy könyvhirdetéssel kiegészített kiadás. A szövegrajzok és a borítólap Jeges Ernő munkája. Nyomtatta a Stádium Sajtóvállalat Rt. Budapesten. A füzet hátlapján tollal készített bejegyzés látható.
Kiadói tűzött papírkötésben lévő példány két színnel feliratozott, alakos-ábrás illusztrációval ellátott, sérült címfedéllel, feliratozatlan könyvgerinccel, hátlapon a sorozat eddig megjelent kiadványainak számozott listájával, hiánytalan, átlagos állapotban.
A szerző, Szemere György (Szabolcs, 1863. október 30. – Budapest, 1930. szeptember 6.) író, földbirtokos, a Kisfaludy Társaság és a Petőfi Társaság tagja. Budapesten végzett jogot. 1887-től Zemplén Vármegye szolgabírójaként tevékenykedett. Később gazdálkodó lett. 1906-tól a "Magyar Szemle", utána a "Világ", majd az "Országgyűlési Napló" szerkesztőjeként dolgozott. Írásaiban a tiszántúli földesurak és a szabolcsi parasztok alakjai a hagyományos népies megvilágításban jelennek meg (A Dobay-ház, Magyar virtus, A madarasi király, A két jómadár). Elbeszélő munkáin kívül néhány színművet is írt.
Előszó
Részlet a könyvből:
Én most egy avult történetet mondok, igaz mesét mesélek negyven év előtt történtekről, azokból az időkből, amikor még forrón tűzött a nap s a virág is hangosan kacagott. Nem...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
Én most egy avult történetet mondok, igaz mesét mesélek negyven év előtt történtekről, azokból az időkből, amikor még forrón tűzött a nap s a virág is hangosan kacagott. Nem ígérek érdekfeszitő bonyodalmakat, nem lesz a mesében se földi szerelem, se intrika, se kaland, csak a barátságról lesz benne szó, erről a divatjamúlt emberi értékről, ami manapság oly ritka, mint a bölény.
Aki kineveti az ócskaságokat s a szív gyermekjátékait, akinek sohasem volt hű barátja, ne olvassa el ezt a levendulás történetét, mert még az irályában sem fog kárpótlást tálalni azokért a bolondos naívságokért, amik mesém lényegét teszik. Nem találok én akkor, mikor a szegény Váry Jóskáról írok, cifra szót, raffinált fordulatokat, a törvényről is megfelejtkezem, amit az írásművészet iskolája rámdiktál, - csak mesélek sorjában, ahogy a szívem adja, mai agyonpallérozott érzelmeimnek nem engedek semmi szerepet. Elfelejtem a műveltséget: újra gyermeknek érzem magamat.
Vissza