Ady - Székely Aladár eredeti fényképei Móricz Zsigmond előszavával (Az album mind a hét fotója alatt Székely Aladár aláírásával.) (A címlapon Gara Arnold grafikájával.)

Budapest, [1926], Székely Aladár Fényképészeti Műterme, [2] p. + 7 t. (kartonlapokra ragasztott fényképek)

Székely Aladár által többszörösen aláírt példány.
Első kiadás. Ady. Székely Aladár eredeti fényképei Móricz Zsigmond előszavával.
Az album hét eredeti fényképet tartalmazó táblájának mindegyikén Székely Aladár fotóművész ceruzával beírt, jól olvasható aláírása látható.
Hat darab, Ady Endre (1877-1919) költőt, valamint további egy, a költő érmindszenti szülőházát ábrázoló, 32 X 47 cm-es, különálló és kivehető kartonlapokra ragasztott, eredeti, fekete-fehér fényképfelvételt tartalmazó album, Móricz Zsigmond előszavával. A címlapon látható grafika Gara Arnold munkája.
Az album „szélesebb körű forgalmazásba” nem került, terjesztése csupán szűk körben és kis példányszámban történt, esetenként eltérő tartalommal (keletkezéséről és kiadási körülményeinek érdekességeiről lásd a lentebbi rövid összefoglalót).
Kiadói félvászon mappában lévő példány feliratos címfedéllel, feliratozatlan könyvgerinccel és hátlappal, kiadói selyemszalaggal, a címfedél belső oldalán foltokkal, tiszta, jó állapotú képtáblákkal.
A fotók készítője és aláírója Székely Aladár (Békésgyula, 1870. március 5. – Budapest, 1940. szeptember 27.) fényképész, a fotóművészeti realizmus első jelentős hazai képviselője. A kezdetben Gyulán és Orosházán működő Székely a századfordulón költözött Budapestre, ahol saját műtermet nyitott. Karrierjének felívelése a 20. század elején készített portréinak köszönhető, amelyek a korabeli magyar művészeti élet neves személyiségeiről – pl.: Szinyei Merse Pálról, Rippl-Rónai Józsefről, Bartók Béláról és a Nyugat több írójáról, így Adyról, Babitsról, Kosztolányiról, stb. – készültek (lásd pl.: Írók és művészek (1914) c. album).

Székely több művészfotója is hamar kultikus státuszra tett szert, ezek közül kiemelkednek az Ady Endréről készült képei:
”Székely Aladár felvételei a kor szokásához mérten beállításukban, eszközhasználatukban egyszerűségre törekvők, tömörítetten komponáltak. Lencséjét a részletek helyett néhány jól megválasztott vonásra, érzelmi, értelmi töltést hordozó mozdulatra koncentrálja. A fotóművész a megörökített pillanatban a jellegzetest, a költőbarát általa ilyennek ismert vagy ilyennek vélt vonásait igyekszik megörökíteni az utókor számára. Beállításai nem mesterkéltek, arra törekszik, hogy a festőiség uralkodó elvétől elszakadjon, egy-egy szép ívű szék, fotelkarfa, könyvek, újság, stb. is csak mint egyszerű kiegészítő kellék szerepelnek nála. Az Ady-fotók nagy része mellkép vagy ülő derékkép, így csak a fej dőlése, a szempillantás iránya, a kéz állása fejez ki magabiztosságot, dinamizmust, gondterheltséget, elhagyatottságot, gyengédséget s ritkán derűt is.” (E. Csorba Csilla: Ady száz arca (fényképikonográfia). In: Láng József (szerk.): Tegnapok és holnapok árján. Tanulmányok Adyról. Bp., PIM-Népművelési Propaganda Iroda, 1977, 418.)

A költővel jó barátságban lévő fényképész annak halála után egy reprezentatív albumot tervezett megjelentetni az Adyról készült portréfotókból, amely azonban – a költő öccsének, Ady Lajosnak a kiadvány Móricz Zsigmond által írt előszavának milyensége okán kirobbant tiltakozása miatt – hivatalos formában nem került kiadásra. A végül kis példányszámban, szűk körben terjesztett album érdekességeiről a következőket olvashatjuk E. Csorba Csilla művészettörténész Ady száz arca c. tanulmányában:
”Melyek voltak a fényképész és talán a költő által is legkedveltebbnek, legsikerültebbnek tartott képek? Feltehetően azok, amelyek a költőbarátnak halála után emléket állító önálló Ady-album anyagát adták. A szakirodalom mindeddig csak azt a Móricz Zsigmond előszavával ellátott s Gara Arnold címlapjával készült Ady-albumot ismerte, amely hat 170 X 220 mm-es Ady-fotót közölt és egy felvételt az érmindszenti szülőházról. A Székely Aladár által egyenként szignált képek »világos chamois színű« kartonra felragasztva, összefűzetlenül egy 320 X 460 mm-es tékába (mappába) bekötve, kis példányszámban 1926-ban kerültek – feltehetően csak az Ady-tisztelők és Székely Aladár baráti, ismeretségi körében – terjesztésre. […] Több tényező is a mellett szól azonban, hogy ez az album végső formáját nem nyerte el, és nem került szélesebb körű forgalmazásra. Ezt bizonyítja, hogy 1957-ben Székely Aladár örökösének, dr. Fischer Györgynek a pincéjéből összeállítatlanul, képek nélkül, erősen rongált állapotban az albumnak több száz fedőlapja és Móricz kartonra nyomott előszava került elő. (E. Csorba, i.m., 419.)

Mindezekből leszűrhető, hogy Székely Aladár szélesebb körű kereskedelmi forgalmazásba nem került, de részben elkészült Ady-albumai egyedi példányokként kerültek terjesztésre. Ez magyarázatot adhat jelen példány fotóinak és mappájának a szakirodalom által ismert és megadott méreteitől való kis mértékű eltérésekre is. Mindezt megerősítik, egyúttal szintén az album nem végleges voltára és egyediségére (vagy éppenséggel a kiadás körüli zavarokra) engednek következtetni Az Est 1926. február 21-i és 24-i lapszámai, amelyekben eltérő tartalommal (8 és 10 eredeti fénykép) adtak hírt az album megjelenéséről. E könyvreklámok tanúsága szerint a kiadvány „»Az Est« könyvkereskedéseiben” volt megvásárolható, azaz elviekben – ha csupán rövid ideig és nem is tömegével, de – könyvesboltban is hozzá lehetett jutni; legalábbis az árusítás tervben volt és a hirdetéseket leközölték. Az ugyanakkor árulkodó, hogy a hirdetés e kép lapszámon kívül sem Az Est további számaiban, sem máshol nem bukkant föl.
Láthatjuk tehát, hogy bár az összes kérdőjelet még az alapos kutatások sem szüntették meg a múlt századelő egyik legjelentősebb magyar fényképésze által közzétett album kapcsán, az tagadhatatlan, hogy Székely egyedi utat bejárt Ady-albuma nem csupán maguk a képek, de azok utóélete nyomán is a költő kultuszának szerves részévé vált.

Irodalom:

Az Est. Politikai napilap. XVII. évf./42. sz., 1926. február 21., 9.

Az Est. Politikai napilap. XVII. évf./44. sz., 1926. február 24., 2.

E. Csorba Csilla: Ady a portrévá lett arc. Ady Endre összes fényképe. Budapest, Petőfi Irodalmi Múzeum, 2008. (különösen: 23-27.)

E. Csorba Csilla: Ady száz arca (fényképikonográfia). In: Láng József (szerk.): Tegnapok és holnapok árján. Tanulmányok Adyról. Budapest, Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, 1977, 417-457.

Ady Endre
Albumok, díszalbumok
Bibliofil kiadványok
Dedikált, aláírt példányok
Első kiadás
Fotó, fotóalbum
Irodalomtörténet