Balázs Béla autográf levele Pick Lajosnak. (A tételről írt irodalomtörténeti tanulmány a leírásban olvasható)

Balázs Béla autográf levele Petri [Pick] Lajosnak.

Lőcsefürdő, 1907. júl. 10. előtt.

A négylapos levél – bár aláírása: Herbert – a filmesztéta, író, költő, Balázs Béla autográf kézirata.

Balázs Béla (1884–1949) Bauer Herbertként született Szegeden. Írt verset, novellát, drámát, együtt dolgozott Bartók Bélával (A fából faragott királyfi, A kékszakállú herceg vára), Kodály Zoltánnal (Czinka Panna), alapítója volt a Vasárnapi Körnek, barátja Ady Endrének és Lukács Györgynek, filmesztétikai könyvei világszerte ismertek. 1919 és 1945 között emigrációban élt, élete végén ismét Magyarországon töltötte.

Levelének kelte: 1907 nyara. Nem sokkal korábban érkezett haza Párizsból, ahová Kodállyal együtt utazott. Ősszel már Budapesten tanított a Wesselényi utcai polgári iskolában – a hazaérkezés és a munkába állás közti nyarat Lőcsefürdőn töltötte. (Amikor Herbert hatéves volt, 1890-ben költözött Lőcsére családja, ahonnan apja halálakor, 1899-ben költöztek vissza Szegedre – meghatározó gyermekéveit töltötte itt.)

Levele így szól:

Kedves Laci – Amíg ráértem, nem írtam hát írok most mikor már nem érek rá. Ráértem t. i. az első héten mikor semmi komolyabb munkába nem fogtam. Pihentem az erdőket jártam, emlékeztem és csodálkoztam. Azt hittem könnyen megérted mifajta volt az. Realitásérzésem utolsó nyomát is elvesztettem olyan hirtelen buktam bele [a] multba, mesébe. Annyira, hogy szinte hígnak éreztem a talajt a lábam alatt. Csodálatosan egyedül voltam. Csak a néma mozdulatlan bozontos hegyóriások. Úgy hogy nem is tudtam belemelegedni. Úgy néztem az erdőket és vidéket mint valami ablakon keresztül – mintha nagyon messze és egész kicsiny volna. Úgy valahogy mint a nagyon messziről jövő fény – utazott egy ideig a kép míg elérkezett hozzám, megérintett[.] Bele tudtam magam fonni[.] Azt az időt félálomban töltöttem. Nem csináltam semmit és leve[le]t se írtam... Gyógyultam[.] Itt eszméltem csak rá, hogy milyen beteggé tett engem ez a gyalázatos, legnyomorultabb esztendeje az életemnek: belépésem a magyar irodalomba. Testileg is. De kiheverem. Azóta el kezdtem dolgozni. Kigondoltam egy I. felvonásost. A terv régi volt de csak csíra. Most kihoztam a ködből az alakokat, az egész scénériát. Elkezdhetném leírni. De félre tettem. Mert előbb a nagyot akarom megcsinálni. A munka megy és kezdem magam lassan lassan megint Istenkének érezni. Szóval most már nem érek rá. Beleeresztettem magam a mélységbe mint egy kútba és reggeltől estig a munkámmal vagyok. – Lőcsefürdő csodálatos. El kell neked még ide jönnöd. Egyike marad már azoknak a fix pontoknak amiken életcsavargásunkban sátrat vertünk.  Oly kevés a fix pont!

Mama olyan mint volt. A gyerekei között olyan mint egy mese: érthetetlen, csodálatos – pedig hát ismerős, meghitt. De számunkra mégis el van veszve. Nem beszélhetünk magunkról, szívünkhöz nőtt dolgokról, hogy már a puszta beszélni tudásban ne érezzen valami szemrehányásfélét. Valamit ami ellen védekeznie kell, ha nem akarja szegénységét felfedezni, és élethazugságában boldog akar maradni. A férje t.i. absolut birka aki a Mamát [2 vagy 3 olvashatatlan szó] egészen megállította. És meghatóan szeretik egymást! A gyerekeik gyönyörűek. Mit akarunk még? Az ember egy fájdalmas mosollyal félreáll hogy ne zavarjon. „Man muss oft dem Schleier des Herzens über den Verstand werfen um nicht zu, stören.” - Szóval dolgozom és „a hangját” is alig hallom.

Mennyire vagy Zoltánnal? Meg vagy-e elégedve? És mikor leszel Szegeden? Én valószínűleg Jul. 10-15-ig itt maradok. 25-én utánam jön Lengyel Menyhért és itt akar tartani. Pénztől függ és főképen attól, hogy tudok majd dolgozni.

Irj a szoborról. Egy gipszet adjatok nekem kaptok cserébe 2 drámát amilyet még nem hallottatok.  Ilin dolgozol-e. (Az egy felvonásosban ő az egyik fő modellem. Én is dolgozom szóval rajta. De meg ne mondd neki.) – Irj. – És küldd el a Deres-t. – Tudakold meg a kiadó hivatalt és biztosan kapsz. Komolyan. Szerezz ha lehet és küldd ide!

Hilda most Pesten van: vizsgázik. Ervin bonus-ra maturázott. Disznóság. Állítólag nem tehet róla.

Szervusz. Viszontlátásra

Herbert.

            A levél nem minden utalását sikerült egyelőre feloldani, sőt, pár szót elolvasni sem belőle, de jó pár adat és vonatkozás kiderül belőle.

            Címzettje – bár a megszólításban az áll: Laci – Petri Lajos (1884–1963): szobrászművész, a szegedi szalámigyáros, Pick Márk fia, aki 1928-ig Pick Lajos néven alkotott. Balázs Béla gyermekkori jóbarátja. Középiskoláját még Szegeden végezte, de érettségi után Budapesten, majd Berlinben tanult. A levél keltezésének idején Telcs Ede tanítványa a fővárosban. Később egy évtizedig Brüsszelben élt, majd hazaköltözött. Petri jelentősebb alkotásai portréi voltak. Első portrészobrát Juhász Gyuláról készítette, aki csakúgy, mint Balázs Béla gyerekkori jóbarátja volt. Petri Lajos alakját Balázs Béla Álmodó ifjúság című önéletrajzában is megörökítette, Perl Ödön alakjában megformálva.

A levélben említett Zoltán nem más, mint Kodály Zoltán (1882–1967) zeneszerző, az éppen maturázó, azaz érettségiző Ervin: Balázs Béla öccse, Bauer Ervin (1890–1983) orvos, Kaffka Margit (1880–1918) írónő első férje, a vizsgázó Hilda: Balázs Béla nővére, Bauer Hilda (1887–1965): tanár, ekkoriban Lukács György (1885–1971) filozófus belső barátja és/vagy kedvese, Ili pedig, akin Lajos-Laci és Herbert-Béla is „dolgozik”, Klima Ilona (1890–1922), ekkor még gimnazista, később doktornő, akibe szerelmes volt mindkét Balázs-fivér, Pick Lajos, a szegedi „Ipar utcai fiúk”, köztük Juhász Gyula is, akinek Ili 1907 őszén megmentette az életét, szintén verset írt hozzá Kosztolányi, de később férjhez ment egy orvoshoz, a Park Szanatóriumban dolgozott, és máig tisztázatlan okok miatt, tragikus hirtelenséggel öngyilkos lett: kokainnal végzett magával.

A tanulmány Bíró-Balogh Tamás - irodalomtörténész - munkája.