Kosztolányi Dezső: Esti Kornél (Kárpáti Aurél számára dedikált példány) (A kötetről írt irodalomtörténeti tanulmány a leírásban olvasható)

Az 1933. május 6-án megjelent Esti Kornél Kosztolányi egyik leolvasottabb könyve. Megjelenése óta az irodalmi közbeszéd tárgya. Babits szigorú véleménnyel volt iránta, melyre Kosztolányi az Esti Kornél ének című versével válaszolt. A könyv 1933 óta foglalkoztatja a kritikusokat és az irodalomtörténészeket, legyen szó akár a kötet műfajáról, vagy az életrajzisághoz való viszonyáról.

            A kötet most kalapács alá kerülő példányába Kosztolányi ezt írta:

Kárpáti Aurélnak / szeretettel: / Kosztolányi Dezső / Bp. 1933.

A dedikáció írója és címzettje ekkor már évtizedek óta ismerték egymást. Mindketten a Nyugat első generációjához tartoztak, a lap indulásától annak megszűnéséig munkatársak is.

A dedikáció címzettje – akinek hagyatékából most előkerült ez a kötet – Kárpáti Aurél (1884–1963) író, költő, a Nyugat egyik meghatározó irodalmi és színházi kritikusa, későbbi Baumgarten- és Kossuth-díjas. Több regény, novelláskötet, színházi esszé stb. fűződik nevéhez, saját korában olvasott szerző volt. Kárpáti az egyik vezető napilap, a Pesti Napló publicistája és kritikusa volt, nevével majdnem minden nap találkozhattak az olvasók. Kosztolányival azonos generációhoz tartoztak. Kárpáti csak egy évvel volt idősebb, és már indulásukkor tudhattak egymásról: a Magyar Szemle 1905. novemberi számában Kosztolányinak verse jelent meg, Kárpátinak viszont Impressziók a modern líráról címmel esszéje, melyet Kosztolányi több mint valószínűleg olvasott is. Később A Hét és a Nyugat lapjain is sokszor publikáltak együtt, voltak közös fellépéseik, stb. A húszas évektől Kárpáti a Pesti Napló belső munkatársa lett. Mivel Kárpáti kritikusi munkássága gyakorlatilag párhuzamosan haladt Kosztolányi alkotói pályájával, a kritikus írásaival folyamatosan nyomon követte a költő-író művészetét: többször is írt Kosztolányiról, műveiről kritikát, pályájáról összefoglaló jellemzést, végül pedig nekrológot. A költő temetésén a Vajda János Társaság nevében ő mondott beszédet.

A kritikus-barát pedig nemcsak megkapta és elolvasta a regényt, de írt is róla. Kritikája a Pesti Naplóban jelent meg. „Esti Kornél életéből Kosztolányi csupán kiragadott részleteket közöl velünk, önálló, szinte novellisztikus zártságú fejezeteket. Ezek közt a látszólag szeszélyesen összeválogatott lélek-kalandok közt azonban szoros benső egységet biztosító eszmei szálak feszülnek, úgy, hogy a szaggatott részletek végső soron teljes egészbe kötődnek. […] Első betűjétől az utolsóig élettartalommal telített költői munka, amely egy tökéletes íróművész formaalakító és kifejező erejének kézjegyét viseli magán. Nevetve vall benne a költő a legmélyebb szomorúságról, a művész pedig könnyedén, az egyszerűségnek és természetességnek nagy kultúra révén szerzett eleganciájával, szinte játszva oldja meg a legsúlyosabb feladatokat. Kosztolányi legjava értékei adnak egymásnak találkozót ebben az emlékezetes könyvben, amely az igazi élmény ritka gyönyörűségével ajándékozza meg az olvasót. / Esti Kornél története – remekmű a maga nemében." (Kárpáti Aurél: Esti Kornél. Kosztolányi Dezső új könyve. PN, 1933. máj. 28. 23.)

Az utóbbi időben több kötet is fölbukkant Kárpáti Aurél könyvtárából, s ezek között volt már Kosztolányi által dedikált mű is. Remélhetőleg ez a tendencia folytatódni fog, mert mind a Kosztolányi-, mind a Kárpáti-kutatás nyer vele.

A kötetet a Révai Irodalmi Intézet Nyomdája nyomta, Budapesten. A könyv 63. oldalán régi ceruzás feljegyzés olvasható.
Aranyozott kiadói egész vászonkötésben lévő példány aranyozott feliratozású címfedéllel és könyvgerinccel, üres hátlappal, kissé meggyengült kiadói előzéklapokkal, színezett felső lapélekkel, hiánytalan belívekkel, átlagos állapotban.

A tanulmány Bíró-Balogh Tamás - irodalomtörténész - munkája.