Gárdonyi Géza: Az a hatalmas harmadik (dedikált példány) (A kötetről írt irodalomtörténeti tanulmány a leírásban olvasható.)

Szerző által dedikált példány. Első kiadás. Az a hatalmas harmadik. Regény. Írta: Gárdonyi Géza.
 

Gárdonyi Géza az egyik legismertebb magyar író, nem függetlenül attól, hogy az Egri csillagok kötelező regény az általános iskolák hatodik osztályában. És bár sokan azt mondják, hogy nem szeretik ezt a könyvet, a többség vélhetően mégis, mert Gárdonyi olvasottsága – legalábbis ami a főműveket illeti – nem csökken.

Az író azonban más műveket is írt, sőt, kifejezetten termékeny szerző volt. Életműsorozata több tucatnyi darabból áll, a kötetek között vannak regények, színdarabok, novellák, cikkek, és Gárdonyi még verseket is írt.

Ugyanakkor – s ebben hasonlít Krúdy Gyulára – termékenységével szinte fordítottan arányos az irodalmi közéletben való „forgolódása”. Ahogy Krúdy Óbudára, ő Egerbe vonult vissza „remetének”; s mindez természetesen dedikált könyvei számán is észlelhető: amily sokat írt, oly keveset dedikált. A most fölbukkant könyvpéldány szintén ritkaság.

Az 1903-ban kiadott regény címlapjára az író fekete tintával ezt írta:

Szűry Dénesnek / tisztelettel, szeretettel / Gárdonyi Géza

Gárdonyi nem keltezte az ajánlást, de mivel tudható, hogy a könyv 1903 februárjában jelent meg, vélhetően ekkor, vagy nem sokkal később kapta meg a címzett neki szóló tiszteletpéldányt.

Mert bár mára megkopott kissé, saját korában a címzett neve nagyon is jól csengett, és egyike volt az akkori magyar irodalom legjobban ismert kritikusainak.

Szüry Dénes (1849–1909) író, kritikus, politikus az elsőbb iskolák elvégzése után jogot tanult, előbb Győrben, majd Pesten. 1871-től a vallás- és közoktatási minisztériumban dolgozott, 1892-ben miniszteri tanácsosi címet kapott. 1874-től kezdve haláláig publikált, elsősorban színikritikákat, de útirajzokat, cikkeket, szépirodalmi műveket egyaránt. Önálló kötetei is megjelentek (pl. Mosolygó ég, 1888, Rajzok, 1893, Drámai impressziók, 1899, Száz év, 1907), ezek mellett angolból és franciából fordított, valamint tevékenyen részt vett a művészeti és irodalmi társaságok életében. Tagja volt pl. a Nemzeti Szalon választmányának és a Kisfaludy Társaságnak egyaránt.

Halálakor Schöpflin Aladár találóan jellemezte a Nyugatban:

„Ha azt nézem, amit idefönn hagyott, nem túlságosan jelentékeny s különösen nem ad mértéket egyéniségéről és egyéniségének értékéről. Néhány könyv: útleírások, emlékezések, hangulat-képek, sok színházi bírálat elszórva egy hetilapban, java része két könyvben is - mennyiségre ez az egész. Minőségre: finom, előkelő, művelt dolgok, egy finom, előkelő és művelt elme nyilvánulásai. Ízlésesek és okosak, sok ismeretre, van a világ dolgainak bölcs és találó megértésére vallók. Formára elegánsak gonddal, csínnal kidolgozottak. Ez a csín és gondosság néha művészinek hat, néha azonban mintha elvonna valamit a közvetlenségből. […] A fődolog benne mégis az volt, hogy olyan emberrajt képviselt, amely nagyobb és gazdagabb kultúrákban gyakori, nálunk még ritka, de reméljük, előbb-utóbb el fog szaporodni s amely az alkotó szellemi munkásnak, írónak, művésznek, tudósnak az igazi publikuma. […] Szüry Dénes az ideális olvasók egyike volt, akik már azzal a ténnyel is, hogy vannak és olvasnak, fejlesztően hatnak az irodalomra.” (Szüry Dénes. Nyugat, 1909. nov. 16.)

Gárdonyi és Szüry vélhetően személyesen is ismerték egymást, de mint szerző és kritikus, teljesen bizonyosan. Szüry – aki leginkább színikritikus volt – ugyanis gyors egymásutánban két Gárdonyi-darabról is írt; előbb egy kicsit megkésve az eredetileg 1899-ben bemutatott Borról (Gárdonyi Géza „Bor”-a. Vasárnapi Újság, 1901. jún. 9. 373–375.), majd még ugyanabban az évben egy karácsonyi játékról (Karácsonyi álom. Gárdonyi Géza betlehemes-játéka. Vasárnapi Újság, 1901. dec. 22. 833–834.) Mindkét kritika terjedelmes, inkább alapos elemzés, és bennük Szüry nem fukarkodott a szuperlatívuszokkal – és talán ezért is „járt” neki a nem sokkal később megjelent regényből egy példány.

Az Az a hatalmas harmadik fordulópontot jelentett a Gárdonyi-életműben, hiszen – két nagysikerű történelmi regény után – ez volt az első társadalmi nagyepikája a szerzőnek. Szerelem és transzcendencia keveredik benne filozófiával és társadalomábrázolással, ráadásul – mint ahogy a Gárdonyit ismerő kortársi olvasók és a későbbi irodalomtörténészek is észrevették – Gárdonyi a regény férfi főszereplőjébe magát is beleírta, a kényszerűen rossz házasságban élő s abból elvágyódó, végül lelki társát – de nem új feleségét – megtaláló főhős alakjába. A regény azonban mérsékelt sikert ért el (talán éppen összetettsége miatt), viszont 1910-ben így is megért egy második kiadást, valamit később, a gyűjteményi sorozatokban és az író halála után még továbbiakat.

A kötet dedikált változatának ritkaságára nézve árulkodó, hogy az aukciós adatbázis szerint a regény első kiadásából az utóbbi évtizedekben nem szerepelt dedikált példány árverésen, és a második kiadás is csupán egyszer került kalapács alá.

Kiadói egészvászon kötésben lévő példány, aranyozott feliratozású, aranozott illusztrációval ellátott, kopott címfedéllel, aranyozott feliratozással ellátott, megkopott könyvgerinccel, kiadói előzéklapokkal, színezett lapélekkel hiánytalan állapotban.

A tanulmány Bíró-Balogh Tamás - irodalomtörténész - munkája.