Aukciós tétel adatai
h. n., [1791], k. n., [55] p., ill.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
II. Lipót magyar király és német-római császár, Pálffy Károly főispán és kancellár, valamint Pászthory Sándor királyi tanácsos által aláírt kötet.
Articuli diaetales anni M. DCC. XCI. / 1791. évi országgyűlési törvény-czikkelyek.
A kötetzáró, jó állapotú, szárazbélyegzéses királyi pecséttel ellátott lapon II. Lipót magyar király és német-római császár hitelesítő kézjegye, valamint Pálffy Károly főispán, kancellár és Pászthory Sándor királyi tanácsos tollal beírt, sajátkezű ellenjegyzése látható.
Egy fekete-fehér metszettel illusztrált, latin nyelvű kötet. A címlapon kézzel írt, latin nyelvű bejegyzéssel (Pro Fidelibus Nostris Universitate Comitatus Csongrad.). A királyi pecsét alatt látható zsinórozás az osztrák uralkodók hivatalos, fekete-sárga színeit viseli.
Korabeli egészbőr kötésben lévő példány, keretdíszes, évszám beütéssel ellátott, kissé sérült címfedéllel, feliratozatlan könyvgerinccel, feliratozatlan, keretdíszes hátlappal, kissé foltos belívekkel, hiánytalan állapotban.
A kötet aláírói:
II. Lipót (Habsburg–Lotaringiai Péter Lipót) (Bécs, 1747. május 5. – Bécs, 1792. március 1.) a Habsburg–Lotaringiai-házból való osztrák főherceg, Lotaringiai Ferenc István császár és Habsburg Mária Terézia királynő kilencedik gyermeke, 1765-től toszkán nagyherceg, 1790-től Ausztria uralkodója, magyar, német és cseh király, német-római császár. Magyarországon helyreállította a rendi alkotmányt, amivel megnyerte az elődje, II. József felvilágosult abszolutista reformjai miatt ellenálló politikát folytató magyar nemességet. Uralkodása alatt, 1791-ben zárták le az 1788 óta tartó osztrák-török háborút. 1791-ben a II. Frigyes Vilmos porosz királlyal közösen kiadott, ún. pillnitzi nyilatkozatban nyíltan szembefordult a forradalmi Franciaországgal, a készülő intervenciós háborúban azonban váratlan halála miatt már nem vett részt.
Pálffy Károly [Carolus Pálffy] (Pálffy Károly József Jeromos) (Bécs, 1735. október 1. – Bécs, 1816. május 28.) udvari kancellár, főispán. Államhivatali pályáját az alsó-ausztriai tartományi törvényszéknél kezdte. 1757-ben császári és királyi kamarás, 1774-ben az udvari kamara alelnöke lett. 1779-ben Zemplén vármegye, majd 1791-ben Pozsony vármegye főispánjává választották. 1783-ban II. József főudvarmesterévé nevezték ki, és részt vett a király reformjainak előkészítésében. 1807-ben osztrák hercegi rangot kapott. Ismert szabadkőműves, a magyarországi páholyok nagymestere, valamint a magyar irodalom támogatója volt.
Pászthory Sándor [Alexander Pászthory] (1749 – 1798) királyi tanácsos, 1791-től Fiume kormányzója. II. József uralkodása idején már ismert jogász, az udvari kancellária titkára volt, később királyi tanácsosi címet kapott. Az 1790-91-es országgyűlésen a felvilágosult magyar nemesi ellenzék egyik vezéralakja, nagy szerepe volt az elfogadott törvények formulázásában, és azok szentesítésének kieszközlésében.