József Attila: Külvárosi éj (A könyvről készült tanulmány a leiratban olvasható, dedikált példány! A dedikációról igazságügyi írásszakértői dokumentum készült!)

Szerző által dedikált példány. Első kiadás. Külvárosi éj. József Attila ujabb költeményeiből. Írta: József Attila.
Részletes tartalomjegyzékkel kiegészített kiadás. Nyomtatta a Dr. Kellner és Kiss Törekvés Nyomdája Budapesten.

A kötet címfedelén a szerző, József Attila névre szóló dediációja olvasható:

"Rátz Kálmánnak / barátsággal és szeretettel. / Bp. 1933. febr. 11. / József Attila"

1933 első hónapjai József Attila rosszabb periódusai közé tartozik: anyagi nehézségekkel és egészségügyi gondokkal küzdött – erről Babitsnak írt segélykérő levelében részletesen beszámol (J. A. lev: 392–393.), kommunista szervezkedés miatt éppen peres eljárás folyt ellene (is), ugyanakkor viszont a politikai baloldalról megrendelt levágó kritikát kapott a Külvárosi éj c. kötetére, és a Szántó Judittal való kapcsolata is bizonytalanná vált.

Ebben a nehéz helyzetben ismerkedett meg Rátz Kálmánnal. Erről a „baráti” kapcsolatról ma sem tudni mindent, mindenesetre József Attila két, hozzá elég közel álló kortársa (a sógora és az élettársa) is egybehangzóan emlékezett vissza erre a periódusra és az ekkor föltűnt Rátzra. Bányai László már 1943-ban megjelent könyvében leírta, hogy a költő „ekkoriban ismerkedett meg dr. Rátz Kálmánnal, akinek félelmetesen gazdaságosan adagolt műveltsége, akaratának józansága s a kettő közlésének szilárdsága olykor egészen gyerekesen elálmélkodtatta Attilát. A Bucsinszky-kávéházbeli gyakori együttléteink alatt és azután is kihatólag Rátz Kálmán egyénisége mély benyomást gyakorolt Attilára. És pedig tagadhatatlan jóirányban. Rátz Kálmánnak ugyanis nemcsak a tudása és érdeklődési köre haladta meg az átlagos színvonalat, de nyíltan vallott elvei is szokatlanok, újszerűek voltak. Attila sokáig annak az embernek a mintaképét látta benne, amilyennek ő a felvilágosult elméjű középosztályt szerette volna látni. Ez a személyi varázs annyira lényegbevágó volt, hogy ennek hatása alatt Attila egy időben még a Rátz Kálmán által képviselt politikai törekvésekkel is kacérkodott”. (Bányai: 168–169.)

Ezt erősíti meg Szántó Juditnak az 1940-es évek végén keletkezett memoárja, amely azonban csak jóval később jelent meg (a jelen téma szempontjából releváns részletek 1972-ben): „És amikor minden talaj kifutott alóla, tele egyéni sérelmekkel, nyílt bizalommal hallgatta Rácz Kálmán társadalmat alakító új felfedezését, hogy a nemzeti kommunizmus tudja megmenteni a bukástól az országot. […] A Bucsinszky kávéházban gyakran üldögéltünk Rácz Kálmánnal, […] nagytudású ember volt. Szerette Attila verseit és látta Attila elesettségét. Attilával a baloldal sem törődött eléggé. Rácz arról kezdett beszélni Attilának, hogy az ország veszendőben, háború előtt állunk, kellene valamit csinálni Magyarországon. Meg kellene teremteni Magyarországon a Nemzeti Kommunista Pártot. A nemzeti öntudatot kell a népekben felébreszteni. Azt akarta, hogy egy ilyen megalakítandó pártnak majd Attila legyen a titkára. […] Attila beleesett valamibe, amit ha valaki értően meg tudott volna világítani előtte, választ adott volna Attilának. Nem külön nemzeti kommunizmussal, ahogyan Rácz felvetette, állást, hivatalt ígérve annak a József Attilának, akinek ebben az időben alig volt értő barátja.” (Szántó).

A dedikáció címzettje kevésbé ismert alakja a magyar művelődéstörténetnek, ugyanakkor a József Attila-szakirodalom nagyon is számon tartja. Rátz, azon túl, hogy Radnóti Miklósné találó szavaival „sokat vitatkozó haverja volt Attilának” (Radnótiné II: 149.), ezekben a vitákban a költő ideológiai világképét – egy rövid időszakban – alakító-befolyásoló személy lett. Jelentőségét és hatását ugyan többen vitatják (akárcsak a némiképp hasonló szerepű Barta Istvánét), az azonban bizonyos: ma már ő is megkerülhetetlen alakja a József Attila-életrajznak.

Rátz Kálmán (1888–1951) katonatiszt, közíró, politikus volt. Részt vett az első világháborúban, orosz hadifogságba esett, ahonnan visszatérve a forradalmak ellen állt ki, így a Tanácsköztársaság ideje alatt is börtönben ült. Ennek bukása után azonban tevékenyen részt vett a hazai belpolitikában, és az irredenta mozgalom egyik vezetője lett. 1932-től bizonyosan Gömbös-párti politikus, 1935-től országgyűlési képviselő, de 1939-től már nyilaspárti színekben. Később azonban ebből is kilépett, és németellenes platformot szervezett. 1944-ben ezért a németek letartóztatták és elhurcolták, de sikerült visszatérnie Magyarországra, ahol bujkálni kényszerült. 1948-ba emigrált, Svájcban halt meg 1951-ben.

József Attilával Agárdi (Danczinger) Ferenc ismertette meg. A kutatás eddig úgy valószínűsítette, hogy a költő és a katona megismerkedése talán 1933 tavaszára tehető, ez a most előkerült dedikáció alapján – mint az időrendben első kapcsolattörténeti dokumentum közöttük – pontosítható. Ez az ajánlás bizonyítja, hogy 1933. február 11-én már bizonyosan ismerték egymást, sőt, az ajánlás megszövegezése („szeretettel és barátsággal”) arra utal, hogy a kapcsolat még ennél is korábbi keletű. Ugyanakkor az is beszédes, hogy az 1932 októberének közepén megjelent kötetből Rátz csak hónapokkal később kapott példányt; megismerkedésük tehát e két időpont közé tehető.

A Rátz Kálmán-kapcsolat több aspektusból is fontos következményekkel járt. Rátz politikai nézeteit egy rövid időre József Attila is magáévá tette, és ennek következtében született meg [A nemzeti szocializmus] című esszétöredék és A csodaszarvas című vers. Utóbbi a József Attila-kutatásnak csak „keresztje” (több évtizede próbálják meg keltezni), az előbbi viszont igazi „aknája”: egyik értelmezője szerint József Attila jobbra-, illetve szélsőjobbra „csúszásának” dokumentuma (Lengyel), más értelmezés szerint viszont éppen hogy a balról (szélső)balra irányé (Tverdota).

A most előkerült dedikáció fontos darab: a kapcsolat elejét dokumentálja. Jelenleg ez az egyetlen ismert dedikáció, amit József Attila adott Rátznak. Emellett csak a költő saját kézzel írt címjegyzékében maradt fönn Rátz neve, címe és telefonszáma (fotómásolata: Lengyel 2002).

*

Rátz Kálmán azonban „képben maradt” József Attila halála után is. Ott volt a költő hamvainak 1942. május 3-i budapesti újratemetésénél. Ezt Radnóti Miklós is feljegyezte naplójába: „Rátz Kálmán is itt van a nyilasaival. Hisz valamikor sakkozott Attilával a Japánban”, viszont mivel a lapok nem írták meg az újratemetés időpontját és így csak kevesen tudtak róla, eltűnődött azon, hogy vajon „ki értesítette Rátz Kálmánt?”. (Radnóti: 251.) Ez egyrészt jelenleg megválaszolhatatlan kérdés, ugyanakkor az sem lehetetlen, hogy éppen Szántó Judit szólt az egykori barátnak. Ő korábban sem volt az exkatonának ellenszenves: még József Attila életében megpróbált rajta „segíteni” titokban: „Rácz Kálmán a Bucsinszky kávéházban telefonszámát Attila jelenlétében, az asztal alatt nyújtotta át nekem” (Szántó.), és az is adatolt, hogy Rátz még 1944-ben és 45-ben is írt levelet a költő volt élettársának (PIM V. 4333/23).

*

 A könyv további sorsáról szakaszos információk vannak. Rátzot 1944-ben a németek letartóztatták és elhurcolták, visszatérése után bujkálni kényszerült, majd 1948-ban előbb Ausztriába, majd onnan Svájcba emigrált. Ingósága, illetve azok feltehetően nagyobb része így több időszakban is szétszóródhatott. Ahogy Lengyel András írja erről: „Rátz Kálmán lakását ugyan 1944-ben, illegalitásba vonulása idején kirabolták, iratai egy része tehát nyilván megsemmisült. Emigrációba vonulásakor azonban aligha vihetett ki magával minden könyvet, iratot, személyes holmit. Ami itthon maradt, az – jó esetben – akár ma is meglehet valamelyik rokonánál.” (Lengyel 1988)

Nagy valószínűséggel ekkoriban kerülhetett ki a dedikált Külvárosi éj is a könyvtárából. Hogy pontosan mikor és hogyan, nem tudjuk. Az bizonyos, hogy a következő felbukkanásakor már Hajdú-Bihar megyében egy magánkönyvtár része volt. A kötetben több helyen látható egy bélyegző, benne az SzJ monogrammal. Ez a betűjel Szabó Jánost takarja, a könyv időben ezeddig utolsó tulajdonosának édesapját, aki olvasott és könyvszerető ember volt, és egy kis faluban még magánkönyvtárat is üzemeltett ismerősei számára. (Erre utal a kötet címlapjának jobb felső sarkában a kék ceruzával írt 21-es könyvtári sorszám.) Ekkortájt történhetett meg a dedikáció részleges átfestése: Szabó János lánya, saját elmondása szerint, kisgyermekkorában maga festette át „játékból” saját családi nevére Rátz vezetéknevét – névgyakorlásból és gyermeki „áttulajdonításból”: mintha József Attila az ő egyik családtagjának adta volna a könyvet. Ahogy az igazságügyi írásszakértői tanúsítvány írja: „Megfigyelhető, hogy a kézírásszövege […] részlete kék színű tintával át van rajzolva, többségében követve az eredeti írásvonalat. / A »Szabó« vezetéknév esetében a kék színű tinta jobban elfolyt a papíron, mint a többi írásrészlet esetében, így az eredeti vonalak csak töredékesen láthatók […]. / A »Szabó« vezetéknév és környezetének mikroszkópos, digitális színszűrésével, a színek erősítésével, illetve elhalványításával láthatóvá vált, hogy a »Szabó« vezetéknév alatt a sötétebb, szürkésfekete eredeti vonalak intenzíven kirajzolódnak, melyek »Rátz« vezetéknevet tartalmaznak.”

Ez az „átíró” eljárás azonban nem egyedi eset, még József Attila kapcsán sem. A Petőfi Irodalmi Múzeum őrzi Juhász Gyula Késő szüret (1918) című verseskötetének József Attila számára dedikált példányát (PIM B. 4895), ahol a címlapra ceruzával írt szerzői ajánlást („József Attila öcsémnek, / fundamentális szeretettel / és konkrét reménységgel / Szeged, 1925 / Juhász Gyula”) valaki az idők során részlegesen „átírta”, hogy a sorok jobban látszódjanak. Közös a két „javításban” az is, hogy a dedikáló személy aláírása mindkét esetben érintetlen maradt.

 
Kiadói foltos, tűzött papírkötésben lévő példány feliratozott, keretes, kissé sérült, régi tulajdonosi bélyegzést tartalamzó címfedéllel, amatőr, papírszalagos könyvgerinccel, kiadói hátlap nélkül, hiánytalan szöveggel, restaurálás előtti állapotban.


Irodalom:
 

Bányai László: Négyszemközt József Attilával. Bp., 1943. Körmendy. 168–169.

Fejtő Ferenc: Széljegyzetek egy József Attila-cikkhez. 2000, 1989. júl. 61-62.

Horváth Iván: József Attila és a párt. 2000, 1989. ápr. 52–60.

József Attila levelezése. Sajtó alá rend.: Stoll Béla. Bp. 2005. Osiris

Lengyel András: József Attila „nemzeti szocialista” epizódjáról. Forrás, 1995. 7. sz. 63–71. = Uő: A modernitás antinómiái. József Attila-tanulmányok. Bp., 1996. Tekintet Könyvek. 105–119.

Lengyel András: Ki volt Rátz Kálmán? A József Attila-életrajz egyik fehér foltjáról. Népszava, 1998. nov. 14.. [Mell.] II.

Lengyel András: József Attila, Rátz Kálmán és „A nemzeti szocializmus”. Forrás, 2002. dec. 96–124. = Uő.: „Gondja kél a gondolatban”. Az értekező József Attiláról. Szeged, 2005. Tiszatáj. 133–182.

Lengyel András: Még egyszer József Attila 1933-as kisiklásáról. = „Gondja kél a gondolatban”, 183–193.

Radnóti Miklós: Napló. Szerk.: Ferencz Győző. Bp. 2018. Magvető

Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni: Napló 1935-1946. Sajtó alá rend: Ferencz Győző, Nagy Zsejke. Bp., 2014. Jaffa

Szabolcsi Miklós: József Attila és az illegális Kommunista Párt viszonyának kérdéséhez. Kritika, 1965. nov. 11–20.

Szántó Judit: József Attiláról. Sajtó alá rendezte és a jegyzeteket írta Vértes György. Kritika, 1972. júl. 2–19.

Tverdota György: Balról balra. József Attila és a nemzeti kommunizmus. In: Száz rejtély a magyar irodalomból. Főszerk.: Halmos Ferenc. Bp., 1996. Gesta. 172–173.

Tverdota György: A modernitás antinómiái. Lengyel András: A modernitás antinómiái. József Attila-tanulmányok. Holmi, 1997. aug. 1168–1176.

Vértes György: József Attila és az illegális Kommunista Párt. Adalékok József Attila életéhez. ItK, 1963. 2. sz. 193–218.


A tanulmány Bíró-Balogh Tamás - szegedi irodalomtörténész - munkája.