Móricz Zsigmond: Úri muri (Dedikált és aláírt példány)
Szerző
Móricz Zsigmond
Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.-T. Kiadása
(Budapest)
Kiadói egészvászon kötés
, 268 oldal
Sorozatcím: |
|
Kötetszám: |
|
Nyelv: |
Magyar
|
Méret: |
21 cm x 14 cm
|
ISBN: |
|
Aukció vége: |
2022-05-29 20:00
|
Aukciós tétel adatai
Budapest, é. n., Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.-T. kiadása (Athenaeum R.-T. Könyvnyomda, Bp.), 268 p.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Szerző által dedikált és aláírt példány. Úri muri. Regény. Írta: Móricz Zsigmond.
A címlapon a szerző, Móricz Zsigmond tollal beírt, kalligrafikus aláírása látható, valamint az előlapon névre szóló dedikációja olvasható: "B. I. könyve. 1942. Vásár. Móricz Zsigmond".
Negyedik kiadás. A boríték Pólya Tibor műve. Nyomtatta a Athenaeum R.-T. Könyvnyomda Budapesten. Az előlapon tulajdonosi bejegyzés látható.
Kiadói egészvászon kötésben lévő példány aranyozott kiadói emblémával ellátott címfedéllel, aranyozott feliratos könyvgerinccel, tiszta belívekkel, hiánytalan, jó állapotban.
A kötet szerzője, Móricz Zsigmond (Tiszacsécse, 1879. július 2. – Budapest, 1942. szeptember 5.) magyar író, újságíró, szerkesztő, a 20. századi realista prózairodalom egyik legismertebb alakja. Istvándiban és Prügyön elemi iskolai tanuló. Majd a Debreceni Református Kollégium tanulója, majd joghallgató. A kisújszállási gimnázium igazgatója, a Debreceni Hírlap segédszerkesztője, óraadó tanár, a kultuszminisztérium és a Központi Statisztikai Hivatal tisztviselője. Mikszáth Kálmán hívására "Az Újság" gyermekrovatának szerkesztője lett. A Kisfaludy Társaság megbízásából népdalgyűjtésbe kezdett, s 1903–1905 folyamán Szatmár falvait járva rengeteg dalt, köszöntőt, találós mesét, játékot gyűjtött. 1908-ban a Nyugatban megjelent Hét krajcár című novellája azonnali hírnevet hozott számára. Ezt követően indul el az a páratlanul gazdag életmű (novellák, regények, regényciklusok), amivel Móricz Zsigmond, mint író rendelkezik.
Előszó
Részlet:
A Sárga Rózsában csak Borbiró ült egyedül.
Ült a spiccere mellett s nézett a levegőbe. Úgy el tudott ülni hétszámra, hogy egyet se szólott, a világon semmire kíváncsi nem volt, csak ült...
Tovább
Előszó
Részlet:
A Sárga Rózsában csak Borbiró ült egyedül.
Ült a spiccere mellett s nézett a levegőbe. Úgy el tudott ülni hétszámra, hogy egyet se szólott, a világon semmire kíváncsi nem volt, csak ült s nézett. Nézte, hogy a légy hogy mászik a falon, utána nézett, míg el nem repült, akkor megint jött egy másik légy, akkor meg azt nézte, osztán az is elrepült egyszer.
Akkor rámeredt a falon függő naptárra s azt nézte: Június. Később a számot nézte: 7. Nézte, de nem gondolt hozzá semmit. Azt úgyis tudta, hogy péntek van s azt is, hogy a Millennium nagy esztendeje.
Hirtelen fölneszelt, Zoltánt látta meg az uccán, Szakhmáry Zoltánt.
- Hé, Zóltán, Zóltán! - kezdett el kiabálni - Zóltán, Zóltán!
Zoltán odanézett, erre ő visszaült a helyére s nem nézett többet a legyekre, olyan egyenesre ült, mint a komondor, mikor várja a gazdáját a pincéből. Ellenben észrevette, hogy a vendéglő előtt egy csoport parasztember ácsorog. Biztosan a mérnököt várják a vízszabályozási munkák miatt.
Zoltán megjelent az ajtóban.
- Gyere mán Zóltánkám, az Isten áldjon meg, igyál meg egy pohár sert. Meghalsz szomjan ebbe a melegbe...
Vissza
Fülszöveg
"Címe, gerince, lényege: az úri muri. Szakhmáry Zoltánék és Csörgheö Csuliék boros mulatozása - írta a regény megjelenésekor 1928-ban Bálint György. - A vad, duhaj, önfeledt mulatozás a magyar...
Tovább
Fülszöveg
"Címe, gerince, lényege: az úri muri. Szakhmáry Zoltánék és Csörgheö Csuliék boros mulatozása - írta a regény megjelenésekor 1928-ban Bálint György. - A vad, duhaj, önfeledt mulatozás a magyar nicsevo, a magyar nirvána..." A magyar ugar tragédiája tehát, a dzsentri lét teljes csődje, annak az embernek végdrámája, aki képtelen kitörni egy életforma keretei közül, noha érzi, tudja, hogy az halálraítéltetett. Szakhmáry Zoltán egyrészt egy unt házasság keretei között vergődik, "a családi élet kis kalickájában" - másrészt a regény képzelt-valóságos kisvárosának és tanyájának reménytelenül elmaradott sivár világában: Az Úri muri a bekerített sors és a más horizont után való sóvárgás feloldhatatlanul tragikus konfliktusára épül. Mert Móricz hősének nincs ereje hozzá, hogy szakítson a múltjával és jelenével a jövő ígéretében: fölgyújtja tanyáját, szíven lövi magát. A tűz, amely a tanyát elemészti akárcsak Móricz más műveiben, jelképes itt is: egy embertípus és egy magatartás pusztulását jelképezi.
Így lesz az Úri muri egy múló történeti pillanat tökéletes rajza - de több is annál: hiszen - ahogy Szabó Lőrinc írta - "Móricz Zsigmond az ismert anyag húsában és idegeiben marad, de az ereje valahogy magába húzza, maga köré vonzza minden rejtelmével a végtelent... Minden sora érzéki rokonságban van a világgal."
Vissza