Bernád Ilona: Egészségünkért I-II. (dedikált példány)

Előszó

A népgyógyászaton általában a falusi társadalomban élő közösségek hagyományon alapuló gyógymódjait értik, amelyek szájról szájra történő ismeret átadással kiegészülnek, más ismeretek - az átadás hiányában - eltünnek. Hasonlóan a népzenéhez, ha az orvosi ismeretek egészét tekintjük, az írott orvosi munkákban összefoglalt ismeret csak "a jéghegy csúcsa", egy nép, egy nemzet orvosi ismeretének a döntő többségét a népgyógyászati ismeret teszi ki. Természetes, hogy ott, ahol az "akadémikus", azaz az írott orvoslás is a hagyományokból, a népgyógyászatból táplálkozik, mint például Kínában, nagy elismertsége igazából az un. "több generációs" orvosoknak van, akiknek például már a dédapjuk is orvos volt. Az ilyen gyógyító orvos ismereteinek többségét családon belüli elő szóban átadással szerezte. Vissza

Fülszöveg

Hiszem, hogy az ember a természet gyermeke. Hiszek a természet éltető erejében, hogy megad mindent, amire szükségünk van. Hiszek a népi tudásban, a sokezeréves tapasztalatban, abban, hogy az ember tanult a természettől, annak sok-sok titkát fejtette meg az idők során, és hogy ezt az örökséget nekünk is meg kell őriznünk, hogy tovább adhassuk utódainknak. Hiszek az Egészben, hogy nemcsak a részt, a testünket, valamelyik szervünket, végtagunkat kell gyógyítani, hanem a lelkünket is kell segíteni, hogy öngyógyító energiáinkat mozgósítani tudjuk. A régi gyógyítók is az egész emberre figyeltek. Úgy tartották, hogyha visszaadjuk az egész harmóniáját, erejét, akkor a beteg rész, szerv is meggyógyul, és helyreáll az egészség. Megpróbáltam tanulni tőlük, és éppen ezért az egészért, egészségünkért gyűjtöttem a még élő népi tudásból a sok-sok morzsát, a test és lélek gyógyítását, hogy az Egészet kapjam meg a részletekből. És ezért hallgattam meg tanítóimat, a természetgyógyászat és hagyományos orvoslások mestereit, hogy még teljesebbé váljék bennem ez az Egész, a hagyományos gyógyítás, melyet hitem szerint nem kerülhet meg korunk orvostudománya sem. Vissza