JÓZSEF Attila - ILLYÉS Gyula : A nép nevében (A kötetről írt irodalomtörténeti tanulmány a leírásban olvasható.)

A legritkább József Attila-kiadvány története egészen egyedi, miközben ugyanannyira jellemző a korra, amikor megjelent.

Az 1942-ben, a költő halála után hét évvel kiadott „10 filléres” füzet valójában egy irodalomtörténeti jelentőségű ponyva: olcsó ára arra szolgált, hogy a szegényebb rétegekhez, a munkáshoz, és még inkább a vidéki parasztsághoz is eljusson, és így nagy példányszámban, mindenki számára hozzáférhető áron adták ki. A Petőfi Sándortól vett című kiadvány szerkesztője, Kovalovszky Miklós így fogalmazott az előszóban céljaikról: „A nép költőinek hangja, sajnos, éppen azokhoz ér el legkevésbé, akikhez szólnak: a nép fiaihoz. Pedig megvan bennük az olvasás, művelődés vágya, a betű utáni szomjúság. De miből teljék nekik könyvre? És ki gondol rájuk? 10 filléres könyvet adunk kezükbe, de költők remekműveivel, amelyek a népről és a népnek szólnak.” A kitűzött célnak megfelelően nagy példányszámban nyomtatták, ma már mégis szinte fellelhetetlen akárcsak egyetlen darab is belőle.

A kiadványt ugyanis betiltották, példányait a megjelenés után pár nappal elkobozták. Az addig gazdára talált füzetek „legnagyobb része falura került, s ronggyá olvasva el is kallódott”. És bár A nép nevében 9000 példányban jelent meg, így mégis csak alig pár darab maradt fönn.

József Attila tizenhat verse mellett Illyés Gyula nyolc verse szerepel a kétíves kis füzetben, és eredetileg a fiatal Erdélyi József „erőteljes forradalmi verseit” is az antológiába akarták szerkeszteni, de végül „a költő tiltakozása miatt azok kimaradtak” (Mátyás Ferenc: Megtördelt életemről. Kritika, 1979. okt. 107–120.).

Az Országos Széchényi Könyvtárban őrzött ún. „ügyészségi példányon” jól látható, hogy 1942. március 20-án a cenzor ráütötte a megjelenést engedélyező bélyegzőt, a kiadó visszaemlékezése szerint viszont: „a forradalmi versek kiadását a helyi tótumfaktumok felháborodva fogadták, s kihívták ellenünk a belügyminiszter ádáz haragját, aki nyomban intézkedett. […] Hajnali négy órakor rendőrök zörgetlek otthonom ajtaján és közölték, hogy »A nép nevében« című antológiát a belügyminiszter parancsára elkobozzák.” (Mátyás Ferenc: A külváros népnevelői. Köznevelés, 1979. szept. 28. 5–7.)

Az ügyészség ugyanis a feljelentésnek köszönhetően még egyszer megvizsgálta a kötet tartalmát, és végül József Attilától nyolc verset – köztük A legutolsó harcos, a Kész a leltár és a Vigasz címűeket –, Illyéstől pedig kettőt (Nem menekülhetsz, Nocsak) talált a társadalmi rendre veszélyesnek.

A kétszínnyomású címlapot a vajdasági Hangya András készítette. Rajta a vörös háromszögből kiemelkedő fáklyát tartó férfialak látható. Az égő fáklya nagy körben megvilágítja a mély kékbe vesző sötétséget, amelyben egy magányos falu látszik remegésben.  A marcona munkás mintegy vörös keretben áll, s hirdeti, hogy a nép nevében akar szólni.

Csak a legnagyobb közgyűjteményekben találhatók példányok a kötetből, pl. az Országos Széchényi Könyvtárban és a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Ezeken kívül alig pár darab létezik: az utóbbi évtizedben mindösszesen négy példány bukkant föl a hazai árveréseken. Így A nép nevében valódi irodalomtörténeti és gyűjtői ritkaság.