Fekete István: Zsellérek (Tiltólistás kötet)
Védőborítós példány
Szerző
Fekete István
Királyi Magyar Egyetemi Nyomda
(Budapest)
Kiadói félvászon kötés
, 334 oldal
Sorozatcím: |
|
Kötetszám: |
|
Nyelv: |
Magyar
|
Méret: |
21 cm x 15 cm
|
ISBN: |
|
Aukció vége: |
2020-12-13 20:00
|
Aukciós tétel adatai
Budapest, [1944], Királyi Magyar Egyetemi Nyomda kiadása és nyomása, 334 p.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Zsellérek. Írta: Fekete István.
A Királyi Magyar Egyetemi Nyomda regénypályázatának díjnyertes műve. Hetedik kiadás. Nyomtatta a Kir. Magy. Egyetemi Nyomda Budapesten.
Kiadói félvászon kötésben lévő példány feliratos, alakos-ábrás illusztrációval ellátott címfedéllel, aranyozott feliratos könyvgerinccel, jó állapotú kiadói előzéklapokkal, tiszta belívekkel, hiánytalan, jó állapotban, feliratos, illusztrációval díszített, fülszöveges, könyvreklámmal ellátott, kiadói borítófedélben.
A kötet szerzője, Fekete István (Gölle, 1900. január 25. – Budapest, 1970. június 23.) magyar ifjúsági regényíró, számos könyv és állattörténet írója. Közeli barátjával, Csathó Kálmánnal együtt a magyar „erdész-vadász irodalom” egyik legismertebb, legnépszerűbb művelője. Jókai mellett minden idők egyik legolvasottabb magyar írója. Műveit az ember-, állat- és természetszeretet, valamint az egyetemes humánum uralja. Jelen kötet (Zsellérek) 1939-ben a Királyi Magyar Egyetemi Nyomda magyar nemzeti szellemiségű regénypályázatán (melyre összesen 193 író küldte be pályaművét) megkapta a 3000 pengős első díjat. A kötet népszerűségét mutatja, hogy 1939-1944 között hét kiadást ért meg. Csak a rendszerváltozás után, 1994-ben jelent meg újra, csonkítatlan formában, mivel a regény bemutatja a magyarországi vörösterror hétköznapi valóságát. Ez a sokáig agyonhallgatott remek regény az író korai remekművei közé tartozik.
A kötet szerepel a Magyar Ideiglenes Nemzetgyűlés által 1945/1946-ban összeállított „Fasiszta szellemű, antidemokratikus és szovjetellenes sajtótermékek I-II.” címmel megnevezett zárolt könyvek tételes és hivatalos listáján.
Előszó
Részlet a könyvből:
Egy haris kiáltott a réten, aztán újra csend lett, csak a lovak dobbantak néha, mert a meleg odadőlt a kocsi mellé és sok volt a bogár.
Délre járt az idő. A vadkörtefának...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
Egy haris kiáltott a réten, aztán újra csend lett, csak a lovak dobbantak néha, mert a meleg odadőlt a kocsi mellé és sok volt a bogár.
Délre járt az idő. A vadkörtefának kerek volt az árnyéka és a domboldalakon fehéringvállas asszonyok vitték az ebédet.
Jó volt ez a csend. Összeértem benne a földdel, az éggel, a remegő levegővel, és nehéz lett volna megmozdulni, mert kapaszkodó két kezemmel megmarkoltam az aszott füvet és úgy éreztem, ujjaimnak gyökere nőtt mélyen a hűvös földben.
Hátam a vadkörtefának támasztottam. Fejem alatt a cserepes, kemény kéreg pattant néha és hajam megfogták a repedések, melyekben télen lepkék alusznak bábkoporsójukban.
A lekaszált füvek keserű, tiszta illata lengett körülöttem: íze az ínyemre tapadt, melytől könnyű lettem és révedező gondolataim szétcsapták szárnyukat, mert velük együtt határtalan lett a messzeség.
Ez az íz, ez az illat volt a ballagó évek elvetett gondja: maga a szabadság. Ez az illat volt a Te Deum, a bizonyítvány, a vakáció.
Kitárult tőle a hullámos dombvidék és közel jött a völgyek kékbehajló messzesége, a fehérlő gyalogutak pántlikája, a patakok ezüst sudara és a puhán szálló szelíd felhők, melyek talán pehelyből voltak és azért kerülték a napot, hogy lángra ne lobbanjanak tőle...
Vissza
Fülszöveg
"Az óra megállt, szobámban homály lett, mert a kályha tüzére is hamu hullt és cska a papír világított kérdőn, mint valamikor az iskolában, nehéz dolgozatok idején...
A homály egyre nőtt, a...
Tovább
Fülszöveg
"Az óra megállt, szobámban homály lett, mert a kályha tüzére is hamu hullt és cska a papír világított kérdőn, mint valamikor az iskolában, nehéz dolgozatok idején...
A homály egyre nőtt, a csend még nagyobb lett, csak a szívem lépegetett a magányosságban, amikor mintha apám állt volna mellém az elmúlás halhatatlanságából.
- Miről írjak édesapám?
Magadról, fiam - és megsimogatott kihült kezének emlékmelegével.
- És rólam! - ha még nem feledtél el - állt mellénk öreg templomunk.
- És rólam, - intett felém a falum - majd mi súgunk.
Így aztán könnyű volt írni!
Súgott a patak, az erdő, a temető; súgtak a mezitlábas kis pajtásaim; beszéltek elhagyott utak, búzamezők, nyárban ringó rétek, őszbe fordult tarlók; elsírdogálták bánatukat fiatal özvegyek, elpanaszkodtak rég holt gyerekharcosok és én csak írtam, írtam régi nevetésekről, sírásokról, falumról, földemről, magyar fajtámról: magamról.
Így született meg ez a könyv."
Vissza