Czóbel Béla (1883-1976): Női portré - szénrajz, papír 30,8 cm x 22,8 cm

Életrajz

Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II.
Festő, grafikus. 1902-ben a középiskola befejezése után a nyarat Nagybányán, a szabadiskolában töltötte, ahová 1906-ig visszajárt. Mestere Iványi-Grünwald Béla volt. Ebből az időből származik a "Lehel Ferenc Nagybányán" című alkotása. Közben 1902-1903-ban Münchenben Herterichnél és Dieznél, 1904-ben pedig Párizsban a Julian Akadémián tanult. J. P. Laurens irányításával. 1906-14 között Párizsban élt, kapcsolatba került a Fauves-csoport tagjaival, és szakított a naturalista felfogással - a természeti látványt már nem visszaadni igyekezett, hanem öntörvényű képpé írta át (Festők a szabadban, Ülő férfi). Festészete azonban mindig vaskosabb, anyagszerűbb és ösztönösebb maradt a francia Vadakénál, akikkel együtt állított ki 1905-ben a párizsi Salon d'Automne-ban. 1906-ban Nagybányán bemutatott képei hozzájárultak a művészkolónia megosztásához. Bár festészetének alapélménye mindvégig a közvetlen optikai benyomás maradt, újabb műveiben mellőzte a vonal- és színperspektívát, és vastag vonalhálóba zárta a felfokozott erejű színeket. 1906-tól nyaranta már Nyergesújfaluban dolgozott, Kernstok társaságában. 1907-ben a megalakuló MIÉNK nevű művészcsoport tagjai közé tartozott, 1909-ben tagja lett a Nyolcak elnevezésű művészcsoportnak. 1914-19 között Hollandiában, Bergenben élt, és amsterdami tárlatokon szerepelt. Itt festett képeiben érvényesült a legradikálisabban a síkszerűség, a dekorativitás és a torzítás (Fiú ladbával, A bergeni lelkész). 1919-26 között Berlinben élt, ahol a német expresszionizmussal, valamint a Brücke-csoport egykori tagjaival ismerkedett meg. Képeinek expresszivitása fokozottabbá vált, színei felizzottak, ekkor kezdett kialakulni jellegzetes egyéni stílusa (Műteremben). 1920-ban Paul Cassirer műkereskedő kiállító-helyiségében mutatta be alkotásait. Ekkori műveiben a mély zöldek és barna tónusok uralkodtak. Görcsösen vonagló városképei, szunnyadó szegényes szobabelsői és deformált képmásai a művész tizenkét évi távolléte után Budapesten is bemutatásra kerültek, 1924-ben a Belvederében. 1925-ben Párizsba költözött és tizenöt éven át itt működött. Itt némi ihletet is kapott Rouault művészetéből, ezt azonban többnyire túlzottan hangsúlyozzák. Soutine modorával is van némi kapcsolata. Ebből az időből származó kiemelkedő művei: Álarc és mandolin (1928) Gyümölcscsendélet (1929), Ülő akt (1929) és főképp az elragadó Múzsa (1930). 1929-ben New Yorkban volt gyűjteményes kiállítása. Az 1930-as években Hatvanban Hatvany Ferenc vendégeként, később Szentendrén töltötte a nyarakat (Lugas, Szentendrei Vénusz, stb.). Czóbel kapcsolata a magyar művészeti élettel mindvégig töretlen maradt. Külföldi szereplései mellett rendszeresen részt vett hazai kiállításokon. 1945-47 között szerepelt az Európai Iskola tárlatain, és bár szorosan nem tartozott semmilyen csoportosuláshoz, rendszeresen részt vett a szentendrei művészek rendezvényein. 1975-ben múzeuma nyílt Szentendrén. Díjak: 1913-ban díjat nyert a Művészház zsűri-mentes kiállításán; Szinyei-jutalom; Kossuth-díj; Érdemes Művész; Kiváló Művész. A XX. sz. magyar festészetének egyik legjelentősebb egyénisége volt. Munkáiból számos került a Magyar Nemzeti Galériába, a Fővárosi Képtárba, az esztergomi Balassa Múzeumba, a pécsi Janus Pannonius Múzeumba, a szentendrei Ferency Múzeumba, de külföldi múzeumok és intézmények is vásároltak, így az amszterdami, a berlini Kupferstich-Kabinett és a párizsi Luxemburg Képtár. (P.D.: Műv. 1962/10, D.I.: Műv. 1968/8. F.J.-K.M.: Czóbel B., ML, Éber)
Vissza