Szász Endre (1926-2003): Nő korsóval és nő tálcával 1960 - rézkarc, papír 24 cm x 20 cm (Próbanyomatok Szász Endre személyes autográf írásával)

Életrajz

Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II.:
Grafikus, festő. Marosvásárhelyen kezdte művészeti tanulmányait, első mestere Bordy András volt, aki első tárlatát is szervezte. Itt került kapcsolatba Erdély akkori szellemi vezetőivel, Kós Károllyal, Nagy Imrével és Szolnay Sándorral, akik felismerték tehetségét és segítették fejlődését. 1946-ban került Budapestre. Felvételt nyert a Képzőművészeti Főiskolára, ahol Szőnyi István volt a tanára. 1950-ben a Dekorációs Nemzeti Vállalatnál dolgozott, majd koholt vádak alapján tíz évre ítélték, ebből egyet töltött le. Szabadulása után, 1951-ben megalakította a József Attila körúti Alkotóközösséget. Propaganda- és reklámanyagokat készítettek. 1952-ben megvált a közösségtől. 1951-60 között mintegy 600 könyvet illusztrált. Első jelentős munkája Csehov novelláskötetének illusztrációja volt, ekkor alakította ki stílusteremtő vonalrajzait, amelyekkel számos díjat nyert külföldön. Könyvillusztrációiban felhasználta a rézkarc technikáját is. Az 1950-es évek második felétől készítette sajátos, puha felületeket létrehozó, hidegtű technikával készült rézkarcait. Legsikeresebb az Omar Khajjám Rubáiját lett, mely 1964-ben a British Museum pályázatán bekerült a XX. század harminc legszebb könyve közé. Már ezekben az években is folyamatosan festett grafikai tevékenysége mellett. 1960-70 között főleg festészettel foglalkozott, legismertebb művei ekkor készültek. 1970-től Torontóban és Los Angelesben élt. Hazatérése után tevékenyen részt vett a Hollóházi Porcelángyár Stúdiójának megalapításában. Előbb Sopronba, majd Váradra költözött, ahol jelenleg is él. Bútortervezéssel, divattal, ékszerrel és porcelánfestészettel kísérletezik. Egyénisége, festészeti és grafikai munkássága különös része a magyar képzőművészetnek, a művészi életnek. Képei kivétel nélkül figuratívak, mégis olyan új, gazdag tartalmat hordoznak, olyan formai, technikai, művészeti megoldások vonulnak fel, amelyek messze a narratív ábrázolások fölé emelik őket. Művei három főkategóriába sorolhatók, úgymint a fekete-fehér vonalas rajzok, amelyek leginkább illusztrációk; a szintén vonalas, de már egyszerűbb, geometrikushoz közelítő formavilágú alkotások, melyek fekete-fehérek, néha arannyal kiegészítve, ezek gyakran kerámia és porcelánképek, végül a festmények, illetve hidegtűs eljárással készített rézkarcok. A festmények és hidegtűs rézkarcok adják művészetének gerincét. Ezek a kompozíciók a szimbolizmus és szürreál határán mozognak, valójában egyik kategóriába sem sorolhatók be. Rejtélyes, sejtelmes nőalakok, a világ bölcsességét hordozó aggastyánok vagy fura szerzetek, lidércek és szellemek műveinek szereplői. Áthatolhatatlan erdők, vénséges vén fák, az éjszaka baljós csendjébe burkolt városok, a képzelet szülte tájak veszik körül őket. Az 1960-as évek óta számos hazai és külhoni kiállításon szerepelt. Alkotásait bemutatta Sao Paulo-ban, és a Velencei Grafikai Biennálén, Ammánban, Berlinben, Krakkóban, Helsinkiben, Párizsbn, Bécsben, Mexikóvárosban, Johannesburgban, Torontóban, Monterálban, Ottawában, Vancouverben, Tokióban, New Yorkban, Los Angelesben, San Franciscóban, New Orleansban, stb. Díjak: a Magyar Köztársaság Érdemérem tiszti keresztje; Munkácsy-díj, aranyérem, Lipcse. Művei helyet kaptak itthoni és külföldi közgyűjtményekben, valamint jeles magángyűjteményekben. (SzR-SzE, Műv. 1985. Menyhárt László: Sz.E.)
Vissza